Az elmúlt pár évben egyre több életrajzi könyvet kapunk a képünkbe, aminek mi csak örülünk. Persze vannak olyanok, amik csalódást okoznak menet közben, de akkor is szakadatlanul olvassuk őket tovább. Aztán vannak azok, amiket le sem bírunk tenni. Én tűkön ültem, hogy az Iron Mant végre a kezeim közé vegyem. Miután végigrágtam magam rajta, jöhet az értékelés.
Pár napja találkozhattatok a RockStation szerkesztőinek egyéni listáival, melyekben fellajstromoztuk az idei kedvenceinket. Ezekből, ahogy a korábbi években is szokásunk volt, készítettünk egy összesített listát, melyből kiderül, hogy mely lemezeket találtuk kollektíven a legerősebbnek. Nyilván azok a korongok indultak nagyobb eséllyel, melyek többünknél is megjelentek, ráadásul az előkelőbb helyeken. De hagyjuk a rizsát, íme a tizenöt legjobb korong, legalábbis a RockStation szerkesztőségének összesített véleménye szerint.
Lassan, hogy közeledünk az év vége felé, számot vetettünk 2017 terméséből, összeszedtük, hogy a szerkesztőségből ki-ki mely lemezeket találta a legjobbnak ebből az évből. Természetesen nincs közöttünk két egyforma ízlésű ember, majd láthatjátok is, hogy habár vannak visszatérő nevek, sok helyen alig van átfedés egy-egy lista között - és ennek pontosan így is kell lennie. Szóval ezek voltak a RockStation szerkesztőségének idei kedvencei
Vannak lemezek, amikkel egy ideje már, vagy eddig nem számoltál soha még. Pedig ezek rohadtul azok a lemezek, amik simán leszámolnak veled. Aztán most, hogy vasárnap délelőtt van meg pont kéne valami ebéd. De nem valami finom, hanem inkább valami kotyvalék. Mert lehet, hogy megint mindenkinek a divat mondja meg, hogy ki vagy, de te meg pont az vagy, aki abban otthon nem nagyon vagy. Ha nem rág meg, ha nem köp ki és nem ás el a téma. De még ma az meglehet, hogy ez a hét lemez most elveszi a kedvedet. Mert lehet, hogy megint trendi a színes haj meg a szimatszatyor, de a Rockstation most nem abba pakol, amibe amúgy is már mindenki pakol. Hanem inkább csináltunk egy retrospektív heti hetest, azt hét rohadék kultuszlemezből főztünk ki ezt a fekete levest. Hogy velünk elköltött ebédetek is legalább olyan erős legyen, mint a magyar hős metálban a jellemábrázolás!
Ezt úgysem fogja itthon elhinni senki!.. Kinti ismerőseim hívták fel a figyelmemet az eseményre, így aztán nem is lehetett kérdés, hogy más apropóból szerveződött kiutazásom időtartamába igyekszem beilleszteni a „találkozást” azzal az emberrel, akit sokan tekintünk hatalmas példaképnek kora ifjúságunk óta.
1987 egy erős év volt a nemzetközi gitárzenei életben. Nem kevés, később hatalmas hatást kifejtő lemez jelent meg abban az évben, melynek köszönhetően további virágzásnak indult a rockzenei élet, sőt, nem kevesen abszolút a mainstreamig is eljutottak, még ha nem is mindenki tudta sokáig megtartani az akkor szerzett fényét - de hát ilyen ez a rock and roll, ugye. Ezekből az akkor megjelent korongokból mazsoláztunk össze tizenegy darabot, melyeket talán mindenkinek érdemes ismernie, de legalább tudni, hogy miről is van szó. Mint minden lista, természetesen ez sem lehet teljes, így további tippeket is szívesen látunk.
Július 20-án újra Magyarországra jön az egykori Antikrisztus Szupersztár, a God Of Fuck, meg még ki tudja hány titulust magára illesztő sokk-rocker, Marilyn Manson. A már lassan három évtizedes múltra visszatekintő zenekar (1989-ben alakultak, még Marilyn Manson And The Spooky Kids néven) turnényitó Budapest Parkos bulijára már minden jegy elkelt, de azért érdemes átnézni, mit is kell tudni a hamarosan Heaven Upside Down lemezzel jelentkező Manson úr karrierjéről.
Nagyon ki kéne akadnom, így kezdetnek. Jó zsurnalista-fogás egyből felkorbácsolással, az átélhető, a magyar néplélekbe amúgy is mélyen beágyazott, jó öreg tehetetlen haraggal indítani. Most még indokolt is. De csak törődöttséget érzek. Űrt.
Barátkozom egy világgal, amiben a nap helyén este fekete lyuk nyílik. Egyre több reggel ismét azzal a gondolattal kelek fel, hogy na, csak még egy kör, csak még egy napig bírjam még ki, talán megteszi, és akkor el is dúdolom, hogy "one more time around - might do it", hogy talán jobb lesz. Egy világgal az egyik hősöm - talán az első, talán az egyetelen rock'n'roll hősöm - nélkül, ami azóta lépten-nyomon az övét tükrözi. Azóta, hogy elment.
Itt a tavasz, dagad a... jó, ennyi elég is a vulgáris kifejezésekből. Igaz, hogy az elmúlt héten, hetekben nem igazán jutott ki a randi-pozitív időjárásból, de azért a tavasz csak a megújulás, a szerelem és ehhez hasonlók időszaka. Ilyenkor tombol a romantika, amihez nem árt némi aláfestés. Ebből az apropóból szedtünk össze pár gitáralapú, a témához kapcsolódó nótát, némileg kiegészítve az eredetileg Teamrockos listát. További tippeket természetesen szívesen látunk!
Június 18-án Magyarországra érkezik a Green Day, ráadásul egy bitangul csurig töltött Papp László Sportaréna előtt fogják megmutatni a munkásságuk legszebb ékköveit. Na, persze, a tavalyi friss lemez, a Revolution Radio tételei sem maradhatnak majd le a listáról, de mégis: Melyek azok a dalok, amiket minden, Green Dayt valamennyire is hallgató emberkének ismernie kell? Ebből szedtünk össze egy csokorravalót. Nyilván nem egy fontos tétel lemaradt a listáról, az egyéni ízlés szerint odailleszthető.
Minden rocker szeret koncertekre járni, ebben talán nem igazán érdemes vitát nyitni. Viszont nem mindegy, hogy a Mucsaröcsöge-alsóra bevezető bekötőút melletti Marika-presszóba, vagy egy nevesebb helyszínre látogatunk el. Már kapásból, ha az elvárt színvonalról van szó, hiszen nyilván nem lesz Sepultura Bivalybasznádon, ahogy a Metallica sem rohan, hogy az iszapszentmotorosi kultúrházban veressék a Master Of Puppetset. Ahogy az sem mindegy, hogy egy klubban milyen zenekarok lépnek fel, mert ugye a kultikus státuszt ki is kell érdemelni valahogy. A lenti listában néhány valóban neves, kvázi rockzenei szentélyként tisztelendő koncerthelyszínt szedtünk nektek csokorba. Nyilván egyéni ízlés szerint szabadon bővíthető, sőt, javaslatokat szívesen látunk!
A rendszeres olvasóink tudják, hogy minden hónapra egy előre összeállított listát tesszük közzé, melyben lajstromozzuk a rá következő időszakban várható rock és metal lemezeket. Ezekből a majdan megjelenő (vagy már meg is jelent) korongokból fogunk kiszemelni ötöt-ötöt, melyeknek külön kiemelt figyelmet szentelünk. De lássuk akkor, mely lemezeket várjuk/vártuk úgy igazán február hónapban!
Mielőtt még nekiállnánk a "mai rohanó világunkban..." közhelyeknek, hozzá kell tennünk, hogy nem kell egy dalnak elérnie a sablon három és fél percet ahhoz, hogy kiemelkedjen a mezőnyből. Igen, tudjuk, hogy sok király grindcore zenekar az egész diszkográfiát letudja akár egy perces dalokkal is (vagy még rövidebbekkel), de most tekintsünk el ettől, ha lehet. Nézzünk inkább egy olyan listát, melyben olyan bandák szerzeményei sorjáznak, akiknél nem feltétlen jellemző az ilyen rövidke dal. Természetesen ez a lista rengeteg szubjektív elemet tartalmaz (mi is átvettünk egy-két ötletet INNEN), így egyéni ízlés alapján szabadon bővíthető, cserélhető, variálható, várjuk is a tippeket, hogy ti miket hiányoltok lentről!
Nincs felemelőbb dolog egy jó testvéri viszonynál. Akármit teszünk és csinálunk, ők lesznek azok, akik a legközelebb állnak hozzánk és ha úgy van, kihúznak a csávából. De mi van akkor, ha a tesók között nem csak egy fekete bárány akad, hanem akár ketten, hárman is a zenészpályát célozzák be, netán közös zenekart alapítanak? Higgyétek el, sokkal több ilyen eset van, mint gondolnátok, a lenti listában csupán a jéghegy csúcsa látható, pár példa a legnagyobbak közül. A sor persze egyéni ízlés szerint szabadon bővíthető, sőt!
A tavalyi évben - egy erős, de igazából ideillő közhellyel élve - egymást érték a jobbnál jobb koncertek. Reméljük, nem csak mi, hanem ti is eljutottatok minden olyan bulira, amire szerettetek volna, mert azt, hogy hiány lett volna a kedvencekből, egyáltalán nem állíthatjuk. Nekünk volt olyan szerencsénk, hogy nem csak a határainkon innen, hanem azon túl is többször ellátogattunk egy-egy hangversenyre, de vajon melyek voltak szerintünk a legjobb koncertek? Erre próbálunk választ adni a mi szubjektív listánkkal, melyben mindenki kifejti, hogy melyik buli volt a legjobb és miért is esett pont arra a választás. Lássuk csak! Természetesen a ti favoritjaitokat is szívesen látjuk!
A rendszeres olvasóink tudják, hogy minden hónapra egy előre összeállított listát tesszük közzé, melyben lajstromozzuk a rá következő időszakban várható rock és metal lemezeket. Az újonnan beindítandó sorozatunkban ezekből a majdan megjelenő korongokból fogunk kiszemelni ötöt-ötöt, melyeknek külön kiemelt figyelmet szentelünk. De lássuk akkor, mely lemezeket várjuk/vártuk úgy igazán január hónapban!
Kedves Olvasók! Hosszú évek óta, az év ezen szakaszában általában számot vetünk azzal, hogy mit is csináltunk egy éven keresztül. Idén sem dobálózunk a számokkal. Sok cikket írtunk ( na jó egy szám: 2600 felett leszünk), rengeteg interjút és lemezkritikát készítettünk és mondhatnánk, hogy most Karácsonykor majd megállunk egy kicsit, de magunkat ismerve úgysem állunk meg.
Az év vége felé közeledve mindenki összegez, átgondolja, hogy mit is tett, vagy éppen nem tett meg az adott évben. Mi már a múlt héten megmutattuk, hogy személyenként kinek mi volt a tíz kedvenc lemeze, most pedig az egésznek az összesített eredményét láthatjátok egy húszas sorrá bővítve. Az eredmény úgy jött ki, hogy a lemezek 10, 9, 8 ....2, 1 pontot kaptak a listákon lévő helyezésük alapján, illetve annyiszor plusz egyet, ahányunknál szerepelt az adott album. Így született meg a következő összeállítás, lássuk, milyen is volt 2016 a RockStation szemüvegén keresztül!
Igaz, hogy még van egy pár hét az év végéig, de mivel száguldanak felénk az ünnepek, ráadásul már igazán jelentős (sor)lemez nem is igazán várható, úgy gondoltuk, hogy összegzünk egy kicsit, megmutatjuk, hogy a szerkesztőségből kinek melyik lemez került idén igazán közel a szívéhez. Ahogy lazán leszűrhető, abszolút össznépi kedvenc ezúttal sem volt, tehát érdemes mazsolázgatni a listák között. Hölgyeim és Uraim, ez volt számunkra a 2016-os év legjava!
A PanterA könyv után nagyon vártam, hogy minél előbb a kezemben tarthassam a Max Cavalera életéről szóló könyvet. Miután a "legendás" Max & Iggor koncert után kézhez kaptam ezerrel belevetettem magam az olvasásba. Kevesebb, mint egy hét alatt ki is végeztem a könyvet, erről olvashattok a következőkben.