A PanterA könyv után nagyon vártam, hogy minél előbb a kezemben tarthassam a Max Cavalera életéről szóló könyvet. Miután a "legendás" Max & Iggor koncert után kézhez kaptam ezerrel belevetettem magam az olvasásba. Kevesebb, mint egy hét alatt ki is végeztem a könyvet, erről olvashattok a következőkben.

Ákos és Pityesz. Pityesz és Ákos. Ismételten csak maximális tisztelet nektek. Megint sikerült tető alá hoznotok egy legenda könyvét. A magunk fajta rock-metal fanatikusoknak nem is volt kétség, hogy ennek a szerzeménynek is helye van a polcon. Megint megmutatták a hazai rajongók, hogy igazi „CSINÁLD MAGAD” módszerrel is össze tudunk hozni egy hasonlóan színvonalas könyvet, mint Rex esetében.

A borítón ismét Réti Zsolt fényképe szerepel, nem is meglepő, hiszen a mi kollégánk (haha) Rendkívül nagy büszkeséggel tölt el azét, hogy mind a két könyvnél elfogadták Zsolt fényképet borítónak a zenészek. Az előszót ezúttal nem a főhős írta, hanem Dave Grohl és a hazánkban Rolf Cavalera néven elhíresült Max Cavalera rajongó, amit nem igazán értek. Miért jutott neki szerep a könyvben? A Rex könyvnél Makai Lacit és NeckLevit teljesen megértettem. Ott két igazi PanterA rajongó zenészről beszélünk, akik tettek is le bőven az asztalra. Előre szeretném jelezni, ha lesz Maynard James Keenan életéről könyv oda én akarom írni az előszót, mert szeretem a TOOL-t.

De ezen a kellemetlenségen is hamar túlléptem, és faltam a betűket, hogy hol történik valami izgalmas, valami olyan, ami igazán magával ragad. Vannak a könyvben hatalmas történetek, amiken azért jót mosolyogsz, illetve amikbe bele tudod élni magad. Mint például mikor Mike Patton rossz házba akar bemenni, nem találta a lelkem a Cavalera rezidenciát. Vagy amikor különböző országokat jár be Max. Nagyon sok híres embert megszólaltatnak a könyvben többek közt a Roadrunner kiadó embereit, neves zenészeket, és producereket is, de ez ugyan így volt a PanterA könyv esetében is.

A színvonal kiadó szemszögből nézve ugyanolyan, mint az előző kiadványnál. Gyönyörű, igényes tördelés, relatíve sok kép, bár szerintem Rex könyvében több kép volt. Ellenben van, ami nem tetszik a könyvben. Illetve nem is a könyvben, hanem magában Max-ben. Én világéletemben szerettem a Sepultura-t és, ha tehettem ott voltam minden Soulfly koncerten is. A Soulfly és a Cavalera Conspiracy zenéje különösen közel áll hozzám, hogy a Nailbombról és Killer Be Killedről ne is beszéljek. Ezektől függetlenül és a rajongásomtól függetlenül a könyv végére Cavalera számomra egy ellenszenves figurává avanzsált. Egyszerűen már a könyv elején feltűnik az embernek, hogy valami nem stimmel a sráccal. Amikor ’94-ben egy ’97-es filmről mesél, illetve a kedvenc részem, amikor azt taglalja, hogy bárki, bármikor kérhet tőle autogrammot (Két éve nem volt hajlandó a Roots albumomat még aláírni. Azt hiszem erről ennyit volt érdemes beszélni) illetve az, ahogy Paolot szapulja végig. Érezni a szavaiból, a mondataiból, hogy gyűlöli a basszusgitárost. Süt a szavaiból az indulat, ami szerintem nem helyén való, ennyi év után meg pláne. Ugyanis a könyv végén hangosan ecseteli, hogy nem rajta múlik már több, mint tíz éve, hogy a klasszikus Sepulturat a színpadon lássuk.

Az elmúlt koncert után, szerintem a többségünk egyetért abban, hogy Derrick nagyon jó helyen van az anyabanda élén, és nem is kell őt onnan leváltani. Azért, ha élő teljesítményben összehasonlítjuk a két zenekart, akkor Andreas-ék még mindig köröket vernek a Soulfly-ra. Megint más kérdés, hogy hol milyen támogatás van egy zenekar mögött, így mik a lehetőségeik.

Igazából, örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet is más felől ez a könyv lesz az, amit nem fogok újra elővenni. Előttem leszerepelt egy nagy legenda eléggé rendesen. Biztos lesznek elvakul rajongók, akik szerint baromságot írok, de én így érzem.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. A képek nem a könyvből, hanem a közelmúltban lezajlott budapesti koncertről valók.