20. Dead - Voices

Az idei év nagy rácsodálkozását a francia illetőségű-és pokoli rossz névválasztással megáldott- Dead zenekar okozta, Voices című lemezükkel. A diszkréten lüktető, elektronikus alapokra helyezett Joy Division/Depeche Mode/Nitzer Ebb/Nine Inch Nails klón egy 2016-ban teljesen váratlan élményt eredményezett. Nem lehet nem hallgatni újra és újra, egészen különleges atmoszférát teremt, amit ha szeretsz, garantáltan elveszel benne. New wave/dark wave és post-punk érdekes elegye ez, s bár a 10 szám nem mindegyike kimagasló, azért az egy kaptafára készült zenei áradatban mindenképpen friss és váratlan. Ha nincs idén a Neurosis, nálam simán első, mert úgy érzem az idei év inkább a megbízható brandek, mintsem a feltörekvő újak éve volt, így egyedüli "újként", megérdemelte volna az elsőséget.

19. Fallujah - Dreamless

Összességében nem hiszem, hogy idén hallottam már ennél jobb lemezt és lehet, hogy nem is fogok már. Pedig a progresszív vonalon (is) volt még nagy durranás (Periphery, Gojira stb.) 2016-ban, ezt a színvonalat őskemény lett volna áttörni. Erre a stílusra most a Fallujah nagyon ráérzett, nagyon a sajátjukként bánnak vele és nagyon jól teszik, hogy ezt nem eresztik addig, míg minden egyes hangot, témát ki nem szorítottak belőle.

18. Abbath - Abbath

Nyolc dal, kiváló hangzás, penge gitár sound, kőkemény dobtémák, Abbath jellegzetes károgása és az a plusz, amit kevesen tudnak és a kevesek közül is talán ő tudja a legjobban. Ez a kombináció egy tényleg király (bemutatkozó) lemezzel ajándékozta meg az Immortal és az Abbath kedvelők népes seregét.

17. Weekend Nachos - Apology

Bunkerfal vastag gitárok megfeszítve egy újabb és újabb kiállás után. Sípol, mert gerjed, de csak egy levegőt vehetsz és horzsol keményen tovább. Szinte sludge hangzás pakolva a masszív alapokra. Amik gyorsabbak, mert nem maradhatnak lassabbak. Pedig az is gyilkos, mikor két kipergető között középtempóban szakad szét a szakadék. Utolsó lemezén a feloszlás előtt a Weekend Nachos leköszönésként pattintott egy prezentációt arról, hogyan kell a powerviolence esszenciáját satuba fogni és rátekerni párat úgy, hogy annak a szorításnak a helye azért mocskos csúnya legyen.

16. David Bowie - Blackstar

Hitelesen közli egy igazi, ezerarcú művész végső krédóját. Az alkotó és transzcendens ember félelmeit, büszkeségét, és saját életén is túlmutató, ravasz kis terveit találjuk benne, és így már mindazokról szól, akik Bowiehoz hasonlóan életüket a meghaladásnak, az alkotásnak, a halhatatlanság egy formája kutatásának szentelik. Talán a hozzájuk közel állók is jobban belelátnak így zilált lelkükbe.

15. Spiritual Beggars - Sunrise To Sundown

Mindent egybevéve a Sunrise To Sundown a mágikus kilences számhoz méltóan lenyűgöző anyag lett, főleg hogy egyben a harmadik éra, harmadik nagylemeze is. Úgy tűnik nagyon bejött a számok ereje.

14. Twelve Foot Ninja - Outlier

A Twelve Foot Ninja a második lemezével kezdi tökélyre csiszolni azt a vonalat, amelyet már a Silent Machineon is megcéloztak. Aki kedveli a különleges váltásokat, a metaltól talán kicsit idegen stílusok bevonásait a koktélba, bátran célozzák meg az Outliert, a csalódás kizárt!

13. Amon Amarth - Jomsviking

Aki hallotta a lemezt, az úgyis tudja, hogy nincs sok értelme a részletekbe bonyolódni, aki meg még csak most fogja megfülelni, az úgyis be fogja látni, hogy egy hatalmas, az északi fények hideg megvilágításában csillogó monstrumról van szó, amit habár lehet külön-külön, dalonként is hallgatni, de egyben nyújtja a legnagyobb élményt.

12. Crippled Black Phoenix - Bronze

Az megvan, amikor hallgatsz egy bandát, aminek a tagjait és azok természetét az ezer kizáró ok miatt jól meg nem ismerheted, mégis amit megalkottak, és amit az benned megmozgatott, abban jobban magadra találsz egy adott pillanatban, mint akkor éppen bármi másban? Mert a Crippled Black Phoenix dalaiban ez az élmény simán megvan.

11. Crowbar - The Serpent Only Lies

S bár Kirk egyszer azt mondta egy interjúban, hogy valójában azért komor a dalok hangulata, mert valahogy soha nem volt szerencséje a nőkkel, maga a zenekar - amiért egyébként a sokkal sikeresebb Down sorait is elhagyta - mégis szerencsés. Ugyanis megszólalásában annyira egyedi, hogy egy új lemez elkészítésénél, ha már csak önmagához hű marad, már mindent feltett, amit egy friss anyagra érdemes.

10. Brujeria - Pocho Aztlan

Úgy marat végig, mint a nyolcvanas évek azon jól sikerült horrorfilmjei, ahol nem ment háromszáz alá a pulzusod kilencven percen keresztül, és közben végig úgy vetted a levegőt, mint az, akinek egy kicsit megtorzult házibuliban egyszerre nyomnak fel fakanál nyelet szárazon a seggébe, és lógatják a pöcsét két fokos jeges vízbe citromkarikával.

9. Death Angel - The Evil Divide

Ez a lemez a klasszikus Death Angel és az új Death Angel egyszerre, bár nem nyújt annyi izgalmat mint a kissé durvább elődje, mégis egy nagyon jó thrash metal album egy idősebb és bölcsebb veterán thrash metal bandától!

8. Korn - The Serenity Of Suffering

Ha annak idején, Head kilépése után nem kezdtek volna kísérletezésbe a többiek és ilyesmi lemezeket adtak volna ki, egyáltalán nem kopott volna meg a Korn fénye, hiszen a The Serenity Of Suffering pont az az album, amit annak idején minden rajongó elvárt volna tőlük a sorozatos furcsaságok, ne adj isten csalódások helyett.

7. Gone Is Gone - Gone Is Gone

Egyszerűen érthetetlen, hogy Troynak, hogy van ennyi kreativitása, ötlete ennyire jó dalokra, miközben meg ugye jön az új Mastodon is, meg írtak egy pár éve egy eléggé fasza kis Killer Be Killed albumot is. Az emberek többsége, szerintem a fél karját oda adná, csak egy fele ennyire jó albumot csináljon.

6. Thy Catafalque - Meta

A Meta méltó folytatása a Thy Catafalque életműnek, egyfajta szintézise az összes eddig hallottnak, mégsincs meg a hallgatóban az "ezt már hallottam" érzés, hiszen a rengeteg különböző szín egy gyönyörű, karakteres lemezt fest elénk.

5. Gojira - Magma

A Magma egy rövid, velős és fájdalmas album lett. De szándékosan lett ilyen rövid. Ilyet akartak csinálni: egy rövid, de velős és rideg albumot. Ki akarták magukból írni a fájdalmat és depressziót. Ennek megfelelően ez az album közel-távol nincs a korábbi Gojira lemezekhez. Sokkal kevesebb Gojira-féle sajátosságot és újító szándékot találni benne. Inkább merítettek korábbi dolgaikból és talán más stílusok is formálták a Magma-t, amit ez időtájt hallgattak.

4. Testament - Brotherhood Of The Snake

Nincs időhúzás, díszes kísérletezés, töltelék, csak a tiszta thrash metal, spontán és energikus, nehéz, de fülbemászó dalok, 10 dal 45 perc alatt. A Testament 2016-ban csúcsformában van és a Brotherhood Of The Snake egy újabb Testament-klasszikus.

3. Suicidal Tendencies - World Gone Mad

Bár ez a csapat messze van már az alaptagságtól, mégis megvan bennük a képesség, és a zenekar alapeszméit zeneileg képviselni tudás, az alkotási folyamatokban az igazodás készsége.Bandanákat felkötni, és ahogy a világ, mi is őrüljünk meg! Van miért.

2. Deftones - Gore

A Goret megérteni majd aztán megszeretni nehezen induló folyamat az utóbbi két lemezhez képest. Összképében furán nyers, és intenzív lemez, de részleteiben felbukkannak benne azok a panelek, amik magukban hordozzák a potenciált ahhoz, hogy ne laposodjon el sokadszorra sem.

1. Neurosis - Fires Within Fires

Egy Neurosis lemezt csak a többi Neurosis lemezzel lehet összehasonlítani, a világ más lemezeivel nem, és ez így is van rendjén. Egyértelműen a 2016-os év legjobbja.