Még le sem csengett a Takarodó utolsó hangja, máris itt van az újabb mocsári szerzemény, a Nothingman. A hazai metál színtér egyik legnagyobb túlélője, a Red Swamp ismét nagyot lépett előre, mind hangzásban, mind mondanivalóban. Legújabb angol nyelvű daluk, a Nothingman, mostantól minden streaming platformon elérhető. Természetesen, Kovács Greg válaszolt is pár kérdésünkre!
Augusztus 15-én jelent meg a marosvásárhelyi death/grind csapat, a Treasondom első nagylemeze, melynek rövidsége, kompaktsága és nem utolsósorban a minősége a Slayer klasszikus anyagára, a Reign In Bloodra hajaz. A banda énekes-gitárosával, Bakó Hunorral veséztük ki a lemezzel kapcsolatos legfontosabb információkat, de a beszélgetésünk érintette a death metal műfaj jelenlegi helyzetét is és még sok minden mást.
A mai napon megjelent a The Rasmus legújabb, sorban már tizenegyedik nagylemeze, a Weirdo. Az album kapcsán a napokban volt lehetőségem beszélgetni egy kicsit a zenekar örökifjú énekesével, Lauri Ylönennel, akinek habár már aznap a sokadik kérdezője voltam, azért meglehetősen lelkesen és bőbeszédűen válaszolt.
Nem hiszem, hogy a hardcore berkekben túl sokat kellene fáradni Bobby Hambel bemutatásával. A Biohazard gitárosa megjárt és megélt sok mindent - Brooklyn utcáit, színpadokat, próbatermeket, turnébuszokat, és néha a saját határait is. Most épp Magyarországon lógott szabadságon, amikor összejött ez a beszélgetés - és az időzítés sem lehetett volna jobb. A banda klasszikus felállása újra együtt, pörögnek a koncertek, és októberben érkezik az új lemez, a Divided We Fall. Bobby mesélt Brooklynról, a hardcore színtérről, a zenéhez való viszonyáról, és arról, miért nem lehet hazudni a színpadon. /Nyitókép: Réti Zsolt/
A Three Days Grace az elmúlt évtizedekben folyamatosan ott volt a modern rock élvonalában, dalaik generációknak jelentettek kapaszkodót és energiát. Most új korszak kezdődött: a zenekar történetében először Matt Walst és Adam Gontier közösen álltak a mikrofon mögé egy teljes album erejéig. Az Alienation nemcsak zenei szempontból hoz friss fordulatot, hanem érzelmileg is őszintébb, személyesebb oldalát mutatja a bandának.
A skandináv rap-metal úttörők az ezredforduló környékén komoly nemzetközi sikereket arattak, aztán jöttek a hosszabb szünetek, és kicsit lelassult a Clawfinger-gépezet. De most végre újra beindulnak: jövőre érkezik a Before We All Die című új lemez, hogy megtörje a közel két évtizedes csendet. Ami pedig az élő bulikat illeti – már most szombaton találkozhatunk velük a Tábor Fesztiválon! Nem volt tehát nehéz dolgunk a kérdések összeállításával, Zak Tell énekes pedig szerencsére beszédes hangulatban volt. /Fotó: Peter Bjöns/
Alex Henry Foster neve nem feltétlenül ugrik be elsőre mindenkinek, de ha egyszer hallottad a Windows In The Sky-t, vagy láttad már őt színpadon, tudod, hogy itt nem egy szimpla koncertet kapsz, hanem egy olyan figura, aki tényleg máshogy használja a zenét.
Hosszú évek e-mailezése után, végre csütörtökön, miután éjfélt ütött az óra, a Zoom beszélgetésbe be csatlakozott Kenny Hickey és egy izgalmas beszélgetés vette kezdetét a Type O Negative, Silvertomb és Sun Don't Shine zenekarokból ismert zenésszel. Hickey hozta azt a formáját, amit megszokhattunk és mondott érdekes dolgokat.
Mondanom sem kell, hogy az év legjobban várt eseményeire a számomra júliusban került sor. Először jött a Fear Factory koncert, rá pár nappal pedig a Mastodon érkezett hazánkba, hogy meghódítsa Székesfehérvárt és a Fezen fesztivált.
A Fear Factory mindig is az egyik gyerekkori kedvencem volt. Pár éve egy ismerősöm Burton-nel grillezett Amerikában. Mondtam, hogy ez nem lehet igaz, ennyire nem lehet jókor jó helyen. Aztán teltek az évek és miközben a Dino-s interjút szerveztem, eszembe jutott ,hogy miért is ne? Miért is ne lehetne Burton-t is elcsípni valahogy. Láss csodát, a dolgok valósággá vállnak. Pár e-mail váltás és már ment is a Zoom meghívó. Halkan megjegyzem, az egyik legrugalmasabb interjú alany volt. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy a vasárnap délutánjából rám szánt közel harminc percet.
Az ír Malthusian nemrég igazolt az extrém zenék egyik biztos pontjának számító Relapse kiadóhoz, amely a banda második lemezét gondozza majd. A The Summoning Bell címet viselőlemez augusztus 8-án érkezik majd, ez adott lehetőséget egy beszélgetésre a banda gitáros énekesével, MB-vel.
Pénteken újra Magyarországra látogat a Between The Buried And Me. A Monolit fesztiválon a 2007-es lemezük, a Colors teljes egészében felcsendül majd, de már az új nagylemezre sem kell túl sokat várnia a rajongóknak. Ez a két fő szál adta az apropót, hogy mikrofonvégre kapjuk Tommy Rogerst, a zenekar énekesét, aki készségesen válaszolt a kérdésekre, szerencsére a zenekar dalaihoz hasonlóan bő lére eresztett gondolatokkal.
Dino Cazares komoly, szerves része a metal történelemnek. Zenekara a Fear Factory pedig megkerülhetetlen, hiszen olyan hangzást, olyan stílust alakított ki a kilencvenes években, amire iskolák épülnek. Nem is vitatható az az eredmény, amit elért, az a zene, amivel még mindig emberek ezreit tudja megfertőzni. A budapesti koncert előtt negyedórát tudtunk beszélgetni a héthúros gitárok Istenével.
Új Red Swamp dal érkezett július 21-én, ami merőben más, mint amit megszokhattunk a zenekartól. Ennek apropójaként kérdeztük Kovács Greget, hogy mi a helyzet a zenekarral, aki újabb dobost fogyaszt éppen.
Nem mondhatnám, hogy nem szeretem a kihívásokat – kapom is őket rendesen. De amíg olyan formában érkeznek, mint egy Queens Of The Stone Age-interjú lehetősége, valószínű, hogy egyenesen követelném is őket. Történt ugyanis, hogy minden próbálkozásunk ellenére egyértelművé vált: a budapesti koncert előtt nem lesz mód személyes beszélgetésre. El is engedtük a dolgot, amikor a buli előestéjén kiderült, hogy néha mégis történnek csodák. A felkészülésre nem sok idő jutott, és valljuk be, az ember zsebében (vagy akár a fejében) ritkán lapul készen egy teljes kérdéssor Troy Van Leeuwen gitáros és Jon Theodore dobos irányába. A húsz perc sem tűnt túl bőnek két interjúalany esetén. Ami hiányzott: az idő. Ami viszont megvolt: a lelkesedés. Szerencsére ők is rugalmasan kezelték, mit is jelent pontosan az a húsz perc. A tartalom viszont így is bőven megérkezett. Nem mellékesen ezúton is köszönet a Live Nation szervezésének.
Egy évvel ezelőtt az eszembe jutott, hogy mi lenne, ha csinálnék egy Melvins interjút. Buzz Osborne a zenetörténelemnek, szerintem egy megkerülhetetlen alakja. Noha a Melvins soha nem lett annyira népszerű, mint a grunge éra “kortársai” én azért mégis fontosnak tartom. 2024-ben hosszas levelezések után elhalt az interjú lehetősége. Aztán a napokban jött az e-mail, hogy akkor Buzz a héten szabad, mehet az interjú? Lehet egy ilyen felkérésre nemet mondani? /Fotó: Chris Casella/
Májusban jelent meg a Dalriada együttes új anyaga Magvető címmel, ennek ürügyén ültünk le beszélgetni, ám Szög amellett, hogy klasszikus zenei képzettséggel rendelkezik, tanít, és zongorázik, egy kifejezetten sokoldalú személyiség számos gondolattal, ezért sok más témát is érintettünk.
A dánszentmiklósi Needless május végén Premonition címmel egy olasz kiadónál jelentette meg a The Cosmic Cauldron utódját. A zenekar körüli aktualitásokról, illetve magáról a lemezről a szövegíró frontembert, Forczek Ádámot kérdeztem ki.
A legendás Mood zenekar szétesése után 2001-ben megalakult Wall Of Sleep számos tagcserén átesett már, ennek ellenére a banda évről évre, lemezről lemezre egyre erősebbé válik. A legújabb korongjuk (The Kingdom) nemrég jelent meg, és annyira bivalyra sikeredett, hogy tőlük hangos jelenleg a hazai rocksajtó. A legtöbb sajtóorgánum az énekessel, Bátky Zoltánnal, illetve az alapító gitárossal, Füleki Sándorral szokott interjút készíteni egy-egy aktuális albummegjelenés kapcsán, mi most kivételt tettünk, és a másik gitárossal, Kemencei Balázzsal vitattuk meg az aktualitásokat, illetve visszaástunk egészen 2006-ig, amikor is Balázs csatlakozott a WOS-hez.
Az A Day To Remember új lemeze, a Big Ole Album Volume 1 egyértelműen új korszakot nyitott a floridai zenekar életében. Bár a You’re Welcome vegyes fogadtatásban részesült anno, az új anyag egységesebb, frissebb és sokkal inkább visszatérésnek érződik a banda jól ismert pop-punk/hardcore világába – persze egy mai, érettebb köntösben. A zenekar május végén indította el európai turnéját, melynek budapesti állomása előtt nem sokkal sikerült elcsípni az ADTR gitárosát Neil Westfallt egy rövid interjúra, akivel online beszélgettünk a friss anyagról, a stúdiózás élményéről, tagcserékről és arról is, hogyan született meg a "LeBron" című szám.
