A Rammstein éppen tegnap fejezte be koncertkörútjának amerikai köreit, melynek zárásaként négy (!) koncertet adott Mexikóvárosban. Azonban a zenekar gitárosa Richard Z Kruspe nemcsak a Foro Solban zenélt a nagyérdeműnek, hanem konkrétan a városban is, ahol fényes nappal a Du Hast dallamaival szórakoztatta a közönséget. Hogy jövő nyáron ilyenre Budapesten is sor kerül-e, azt nem tudjuk, de a zenekar július 11-én és 12-én a Puskás Arénában játszik. Infók a koncertről ITT és ITT.

Richard Kruspe úgy gondolja, már nem lesznek nagy stadionzenekarok (nem, nem aréna, stadion!). A jövőre friss lemezt kiadó Rammstein gitárosának véleménye szerint a nagy öregek után már senki sem fogja átvenni a stafétát, még az éppen most nagyon futó Ghostot sem rakná a leendő nagyok közé.

Fel van véve az új Rammstein album, decemberben már a keverési folyamatok kezdődnek meg a 2009-es Liebe Ist Für Alle Da utódján, utána természetesen semmi akadálya nem lesz annak, hogy jövőre a boltokba kerülhessen a régóta várt korong. A Los Angelesben végzett munkálatok befejezése (és perce a nagylemez megjelenése után) a csapat turnéra indul (a közelben Prága és Bécs lesz az érintett), melyet nem kevesebb, mint három év alatt terveznek abszolválni.

Belelőzi a Rammstein gitáros Richard Z. Kruspe szólózenekarának az Emigrate-nek az új albuma a főzenekar jövőre várható új lemezét ez már biztos. November 30-án a Vertigo/Universal gondozásban érkezik majd ugyanis az A Million Degrees címet viselő új korong, melyen olyan vendégek teszik tiszteletüket, mint Ben Kowalewicz (Billy Talent), Till Lindeman (Rammstein), Tobias Forge allias Cardinal Copia (Ghost) és Margaux Bossieux (Dirty Mary). 1234 címmel új dal is van, melyben Ben Kowalewicz énekel, a hozzá tartozó klipben pedig a zenekar tagjaként tűnik fel Ian D'Sa (Billy Talent), Bossieux és Joe Letz (Combichrist)

Az Emigrate, Richard Z. Kruspe a Rammstein gitárosának projektje, melyet a német együttes 2005-ös Rosenrot című lemezének kiadása után hozott létre. Korábban már Serj Tankian lemezénél is azon a véleményen voltam, hogy szerintem igazán akkor van értelme ilyen projektekbe kezdeni, ha más arcát mutatja meg az előadó, mint amelyiket már idáig is ismertük. Ez itt sem sikerült teljes mértékben, de Serj legalább jó lemezt csinált.

Mert hát persze nem Till Lindemann ráspolyozó hangját hallom, de a riffek, a hangzás nagy része olyan, hogy metalrajongó legyen a talpán aki a Rammsteintől el tud vonatkoztatni. Sőt a Wake Up, Let Me Break, In My Tears hármasban még egy kis plagizálás is sikerült a mutterbandától, különösen az utóbbiban feltűnő a Stein Um Stein riffje, de még az énekdallam is majdnem ugyanaz. Mondjuk ez legalább visszaigazolja azt, hogy emberünk nagyban meghatározza a Rammstein hangzását.

A nyitó címadónál először azt hittem, hogy a Depeche Mode A Question Of Time-ja kezdődik, de nem. Kruspe középfekvésű hangja már itt is egy kicsit fáradt, unalmas és ez igazából az egész lemezre igaz. Az ezt követő fentebb már részletezett hármas mellett bújik meg a a jól eltalált My World, mely a Resident Evil 3 betétdala és különböző zenei csatornákon már lehetett vele találkozni. Ezek után folyamatosan olyan érzésem támad, hogy ha nem is szándékosan, de sikerült rádiókompatibilis dalokat alkotni, amivel még nem is volna baj csak az egész túl kiszámíthatóvá válik egy idő után. A „stadionrock” refrénű New York City és a keleties dallamokat hordozó Revolution azonban még a kellemes meglepetések közt foglal helyet.

A következő Temptationnél már tényleg az MTV2 (mjúzik nem magyar) rock chartja ugrik be. Ott szoktam általam nem ismert, feltörekvő, de fel soha nem törő bandáktól ilyeneket hallani a hetedik helyen. A This Is What megint Rammstein, csak még annyira sem izgalmas. A záró You Cant Get Enough pedig megint csak átlagos.

A cd-n van még két bonus dal: a Blood erőtlen és megint Rammstein felütéssel bír, a Help Me nem is rossz, bár a valahonnan ismerős gitárdallam viszi csak el.

Ha nem tudnám Kruspe honnan jön azt mondanám elsőre korrekt bemutatkozás ez. De a Rammsteinnel való összehasonlítgatás okán azt kell, hogy mondjam ez csak egy átlagos lemez. Talán majd legközelebb Richard!  
           

6.5/10