Harmadik és egyben utolsó Rockmaraton beszámolóm bevezetője már nem szólhat arról, hogy hol volt és mikor volt, hiszen csak önmagamat ismételném. Akit érdekelt, az minimum tud róla, de inkább ott volt. Akit pedig nem, ahhoz ebben a cikkben nyilván nem beszélek. Szóval a negyedik és ötödik este beszámolójának nyitóbekezdését a köszönetnyilvánításra fordítanám inkább. Mert köszönettel tartozom a kezeknek, akik a plüss pónit stílustól függetlenül tartották fel a legkülönbözőbb koncerteken végig és ennek a jelenségnek azt hiszem vastagon kijár a tisztelet. Mint ahogy annak a lánynak is, aki látszólag ugyanabban a néptáncos szettben nyomta le az öt napot, aranyosan két copfban hordott haja alatt és legyen szó AMD, Black vagy Death koncertről, ő mindig elővette azokat a techno buliból hozott lelkes mozdulatsorokat, amik sokszor nevetettek meg a fesztivál ideje alatt. Aztán köszönöm még Csabinak, hogy a tizennyolcadik Maratonján már nem terített törülközőt a vállára és nem büfiztette oda hajnalban a részeg punkokat. Meg persze köszönet a szervezőknek többek között azért, amiért kardviadalt rendeztek délután azoknak az ámuló lovag metál lovagoknak, akik míg saját fa és műanyag kardjaikkal elalélva nézték a mesterek, én is megfigyelhettem őket, mert nagyon kíváncsi voltam a fajtájukra. Nem utolsó sorban pedig köszönöm a Szándokánra is hasonlító Powerwolf papnak, hogy néha csöndben elsétált mellettünk, csinosan rajongó jelmezében és bár nagyon közel jött néha, de végül egyáltalán nem szólalt meg.

Mint minden évben, idén is készültek összefoglaló filmecskék a Rockmaraton egyes napjairól. A videósorozatban, melyben minden rövid, szinte szösszenetnyi részt két-két neves magyar zenész vezet le, láthatjátok, hogy idén is megvolt a hangulat (nem is kicsit) a Szalki-szigeten.
Az első Rockmaraton beszámolóm hosszabb felkonferálását most egy sokkal rövidebb követi. Avagy idén is ott voltam az újvárosi kis szigeten és ahogy az már lenni szokott, a dolog megint ott volt a szeren. Azzal a szokásos "hardcore nappal" együtt, amit csinos kis csomagban ad át a szervezés, már egy ideje minden évben az arra érdemeseknek. Emblematikus nevekkel jobbról és balról, megtűzdelve néhány nehezebb falattal is a napot, hogy legyen hol lelassulni és senki ne menjen el túl korán, ha értitek mire gondolok.
A rockerek habzanak, a punkok már hervadnak. A nagy múltú Rockmaraton idén már negyedszerre csapja ki az újvárosi szabadstrandot, mint afféle jó szagú nemespenész. A rendezvény idén is egy nulladik nappal rugaszkodott el a hétköznapoktól, néhány kisebb hazai banda tolhatta hétfőn a sátorállító műsort az arra érdemes korai kis fecskéknek, akik ahogy bevették magukat a fészekbe, talán már el is kezdték a szájból szájba öklendezést. Ennél azonban még sokkal érdekesebb dolgokat is tartogat és tartogatott az egyetlen vegytiszta hazai rockfesztivál és minthogy másik két napon is túl vagyunk már, végig is szaladnék a szokásos maratoni tempóban az eddig kikristályosodott zenei és egyéb élményeken.

