A hétvégén robbant bele a rockervilág amúgy sem csendes vizébe Neil Peartnek, a Rush dobosának halálhíre. Az agydaganattal küzdő legenda január 7-én adta fel a harcot, a szomorú esetről pár nappal később a zenekar számolt be a közösségi média felületein. Az utána érkező dobosokra hatalmas hatást gyakorló ritmusmágusról természetesen a zenei világ több szereplője is megérkezett, ezekből mutatunk meg párat.

A legnagyobb zenetörténelmi pillanatokat illetően legalábbis biztosan. Minthogy azonban azokat a fejeket, akik az adott korra legjellemzőbb dalokat kitolták a lelkükből a közönség elé valószínűleg éppen a körülöttük zajló idők villanásai inspirálták, így azok mindig kicsit többet fognak jelenteni nekünk, mint csupán zenék. Hiszen ezek egyben megunhatatlan és emlékező korrajzok is. A hatvanas évek olyan előadóinak az alapjain, mint a Pink Floyd, a Beatles, Muddy Waters, Jimi Hendrix és Bob Dylan a következő évtized rockmuzsikái már még inkább mérföldkövek, amik mély gyökereket eresztve amúgy is meghatározták a későbbi idők stílusainak meglehetősen kusza burjánzását. Mi pedig nagyító alá helyezve ezeket a bizonyos hetvenes éveket, megpróbáltuk tíz plusz egy dalban összeszedni és azokkal megmutatni egy kerek évtizedet.




A Rush mindig a csendesen megbúvó zsenik zenekara volt. Úgy lettek világsztárok, hogy legtöbbször csak egy-egy album kiadásakor hallunk róluk. Mégis albumaik közel 40 milliós példányszámban keltek el a mai napig. A Clockwork Angels-t megelőzően öt éve adtak ki utoljára nagylemezt Snakes & Arrows címmel.
