A tavalyi évben - egy erős, de igazából ideillő közhellyel élve - egymást érték a jobbnál jobb koncertek. Reméljük, nem csak mi, hanem ti is eljutottatok minden olyan bulira, amire szerettetek volna, mert azt, hogy hiány lett volna a kedvencekből, egyáltalán nem állíthatjuk. Nekünk volt olyan szerencsénk, hogy nem csak a határainkon innen, hanem azon túl is többször ellátogattunk egy-egy hangversenyre, de vajon melyek  voltak szerintünk a legjobb koncertek? Erre próbálunk választ adni a mi szubjektív listánkkal, melyben mindenki kifejti, hogy melyik buli volt a legjobb és miért is esett pont arra a választás. Lássuk csak! Természetesen a ti favoritjaitokat is szívesen látjuk!

Már erősen készül a tavalyelőtti Hand.Cannot.Erase. nagylemez és a 4 1/2 EP-k utódja a Steven Wilson művekben. A kortárs progresszív rock egyik koronázatlan királya már egy ideje dolgozik az eddig még cím nélküli új nagylemezén, melynek egyik dalába, pontosabban annak stúdiós felvételeibe már egy kis betekintést is nyerhetünk a Ninet Tayebbel közös Pariah című dal által. Van egy sejtésünk, hogy egy újabb mesterművel lesz dolgunk!

A jövő év elején, azaz egész pontosan február 10-én fog megjelenni a Steven Wilson és Aviv Geffen alkotta Blackfield legújabb nagylemeze, a Blackfield V. A lemez dalairól két rövidke videót már el is csöpögtettek az urak, ezeket most, nálunk le is csekkolhatjátok!

Az áprilisban hazánkban is egy felejthetetlen koncertet adó Steven Wilson a napokban fejezte be a Hand.Cannot.Erase. album európai kanyarját, így aztán egy lélegzetvételnyi szünethez jutott a brit zseni. Természetesen ő nem az a fajta, aki igazán szeret a hátsóján ülni, így bejelentette, hogy máris készül a fent említett lemez (illetve a 4 1/2 EP) utódja, emellé pedig egy új videót is közzé tett a mester - persze egy már korábban megjelent dalhoz, ennyire talán még ő sem fürge, hogy egy nap után új dallal és klippel álljon elő.

Steven Wilson számomra konkrétan egy zenei ikon, egy olyan ember, aki akármihez ér, arannyá válik, így leplezetlen boldogsággal töltött el, amikor megtudtam, hogy interjút készíthetek vele a múlt hét pénteki teltházas budapesti koncertje előtt. Ahogy előre vártam és sejtettem, egy megfontolt, jó értelemben vett angol úriemberrel volt dolgom, akiben azért bőven dohogott a - szintén pozitív értelemben vett - elvont művészlélek énje is. A beszélgetés közben szóba került a film, zene, környezetvédelem, de Steven Wilson még a kedvenc italát is elárulta nekünk.

Nem tagadom, szinte gyermeki vágyakozással vártam a koncert napját, hiszen Steven Wilson a kortárs prog rock egyik, ha nem a legnagyobb alakja, ráadásul az én képzeletbeli rangsoromban előkelő helyen áll, ha kedvenc zenészekről van szó. Ebből kifolyólag leplezhetetlen örömmel és várakozással zarándokoltam el a RAM-ba ezen a szép tavaszi estén, hogy végre élőben is hallhassam a kedvenc dalaim jó részét. Már előre elkönyvelhetően az év egyik legjobb koncertjére számítottam és bizony egyáltalán nem kellett csalódnom.

Péntek este egy nagysikerű, teltházas bulit csinált Steven Wilson a RAM Colosseumban (beszámoló és interjú hamarosan!), mely közben két hőséről is megemlékezett az este főszereplője. Wilson először a Lazarus című saját dalát ajánlotta David Bowie emlékének, majd a ráadásában az előző este elhunyt másik példaképére, Prince-re is áldozott néhány percet a Sign O The Times feldolgozásának képében. A dalt előző este már Bécsben is megpróbálták előadni, de igazán összepróbálni csak a budapesti koncertre sikerült, melynek eredményét itt, nálunk is szemügyre vehetitek!

2009 után újra Magyarországra látogat a kortárs progresszív rockzene egyik, ha nem "A" legnagyobb mestere, Steven Wilson. Hét éve még az azóta pihenőpályára állított Porcupine Tree frontján jött el a brit kis hazánkba, most viszont az utóbbi időben egyre sikeresebb szólócsapatával fog fellépni Budapesten a szigetországi zenemágus.

Vannak, zenészek, akik nem tudnak a hátsójukon ülni, folyton motoszkál valami a fejükben. Sőt, valószínűleg bele is őrülnének, ha akár egy hónapot is tétlenül kellene üldögélniük a nappaliban. Pontosan ilyen a brit Steven Wilson is, aki a tavalyi epikus hangulatú konceptalbum, a Hand.Cannot.Erase. után már egy újabb anyagot pakolt le az asztalra. Most egyelőre nem egy friss nagylemezzel van dolgunk, hanem "csak" egy EP-vel, amivel a két soralbum közötti időt hivatott kitölteni. De tudjuk, hogy ez Wilson úrnál nem feltétlen a szekrény mélyéről előásott resztlikupac kiürítését jelenti, annál inkább csak ilyen-olyan okokból kimaradt, lemaradt, de igényes, nagy ívű nótákat - olyan Steven Wilson módra. Na, lássuk mit tud a "négyésfél".

Napjaink egyik legnagyobb, legkreatívabb kortárs prog/rock dalszerző zsenije április 22-én Budapestre látogat. A koncert a RAM Colosseumban lesz megtartva, jegyek szeptember 25-től kaphatók a Livenation és a Ticketpro hálózatában.

Nagyon vártam ezt az albumot, ugyanis Steven Wilsont a kortárs prog rock/metal egyik legnagyobb zsenijének tartom, minden, amihez hozzáér a keze, arannyá változik azonnal. A Hand. Cannot. Erase. a negyedik szólóalbuma, mióta jegelte az anyazenekart, a Porcupine Tree-t, de emellett több zenei projektben is részt vett az utóbbi időben. Az eddig kiadott albumok mind átlag feletti teljesítményt sorakoztattak fel, a kérdés csak az, hogy maradt-e energia erre a lemezre is a millió egyéb elfoglaltság mellett.