Nekem a dal címéről illetve a klipről az jut eszembe, hogy hiába minden varázslat, hókusz-pókusz és rítus, bizony nincs (át)haladás az úton. Az AC/DC-től például elviseljük, az önismétlést - sőt amiatt szeretjük őket, de egy olyan kvalitású zenészekből álló csapatnál, mint a DT én valahogy nagyon hiányolom az ötleteket az utóbbi években. Pedig korábban kiváló nyagokat tettek le az asztalra. Dehát egyetlen dal alapján ne ítéljünk, nemsokára (júni 23.) itt a jubileumi sorszámú (10.) nagylemez, majd meglátjuk (halljuk). Minden esetre a Rite Of Passage olyan szürke Dream Theater kliségyűjtemény, hogy a hardcore rajongók mind a tíz ujjukat megnyalhatják utána. Mi meg hallgatunk majd mást...