A svédek doom-metál zászlóshajója már a tizedik stúdió albumát adja ki. A 2007-ben megjelent King Of The Grey Island-en mutatkozott be az új énekes Robert Lowe aki a Solitude Aeturnus soraiból érkezett. Bár nem vagyok trú fanatik, azért munkásságukat a múltban is figyelemmel követtem és bár pályájukban voltak elég nagy hullámvölgyek kiváló és kevésbé kiváló albumokkal, közel 15 év után még mindig itt vannak.
És nemcsak hogy itt vannak, hanem még jól tolják tizedjére is. Zenéjükben továbbra is megvannak a súlyos Black Sabbath, és Trouble motívumok, de a klasszikus heavy metál elemek is szép számmal képviseltetik magukat. Doom zene révén nem újdonság, de a hol begyorsuló, hol belassuló dalszerkezetek is élnek, ráadásul olyan bika riffeket sikerült most is írni, ami leszakítják az ember fejét. Élőben pedig nyílván még hatásosabban működnek ezek a dolgok. Viszont sok most a búbánattal teli lassú dalszerkezet, ami nem teszi lehetővé a lemez könnyű befogadását.
Kamaszkorom nagy kedvence volt az ír Therapy?. A noise-rock trió a 80-as évek végén alakult és az igazi áttörést számukra az 1994-ben kiadott Troublegum című lemez hozta meg az olyan - akkor tényleg slágernek számító - nótákkal, mint a Screamager, a Turn, a Nowhere, a Die Laughing vagy a Trigger Inside. Überfasza kis lemez volt, el is ment belőle majd egymillió.
Megy a szekér, nagyon megy. Mással nemigen tudom magyarázni, hogy ez a 2003-ban készült koncertfelvétel, múlt év végén újra napvilágot látott. Igaz azóta két lemeze is megjelent az angol bandának, de kötve hiszem, hogy a mostani újra kiadásnak szakmai okai vannak. Sokkal inkább bankszámla-dagasztás ez, azt hiszem. 
Az old school death metal szerelmeseinek lehet jó hír, hogy 
Koncertet másfél évtizede nem előzött meg akkora felhajtás kis hazánkban, mint a rockveterán AC/DC tegnap esti Arénás koncertjét. A jegyek 26 óra alatt keltek el még októberben, így a jegyüzérek jókat kaszáltak a koncert előtt. Azt ugyan nem értem, hogy ha anno, tízperccel a jegyirodák nyitása után állóhelyi jegyhez jutottam az miért nem a színpad elé szól, de ezen a csalódáson viszonylag hamar túltettem magam. 
Az IHM tavalyi lemeze, melyet a hazai online szaksajtó a nemrég lezajlott Hungarian Metal Awards szavazáson (