Az IHM tavalyi lemeze, melyet a hazai online szaksajtó a nemrég lezajlott Hungarian Metal Awards szavazáson (A IV. Hangsúly zenei díj nyertesei) a tavalyi év albumának választott és szerte szakmai és rajongói körökben óriási elismerést kapott, nálam elsőre valahogy nem akart működni. De a lemez végül meggyőzött, igaz, ahhoz, hogy most írhassak róla, az én kitartásom is kellett. Mára már teljes mértékben egyetértek a HMA első hellyel, ugyanis közben rájöttem (én is), hogy a Kényelmetlen lemez egy kib***ott mestermunka. Ismerkedésünk hosszú hónapjainak gyümölcse következik Szavakba Öntötten Próbálva.

Tudniillik, a Kényelmetlen lemez befogadásához, megismeréséhez és feldolgozásához nem elegendő egyszeri-kétszeri gyors és felületes meghallgatás; a projekt kegyetlen sok időt, energiát és beleélést igényel a hallgatótól. Ez rossz hír, tudom. A jó az benne, hogy százszorosan megéri minden perc ráfordított figyelem, mert a lemez végül nagyon meghálálja a törődést. A kényelmetlen lemez minden egyes hangja érdekes, izgalmas és persze: Tool-os. És modern és egyedi és kultikus ugyanakkor kemény is és mély is - nemcsak a mélyrehangolt, vastag megszólalás miatt, hanem mondanivalójában, tartamában is. Egy zenei csemege minden értelemben. Ínyenceknek való.

Az IHM mesterműve egy rejtőzködő alkotás. Addig nem nyílik ki a hallgató számára, amíg teljesen oda nem adja magát az ember és bele nem teszi azt, ami részéről elvárható. Csak amikor először találkoztam vele, mindezt még nem tudtam. Azután csodálkoztam, hogy én, aki elvileg néhány mozzanatból fel szoktam ismerni a jó zenét, az IHM lemeze előtt tanácstalanul állok, miközben körülöttem mindenki ódákat zeng róla. Persze az kapásból kihallik, hogy zeneileg nem kispályás a produkció. Meglehetősen szomorú voltam miatta, hogy ez a szívemhez amúgy igen közel álló, dinamikus ritmusváltásokkal tarkított, súlyos riffekkel telepakolt zene összképileg most valahogy nem működött nálam... egyszerűen nem akart működni...

Először Palika hangját kellett megszoknom. Az énekhang, a stílus eleinte nagyon nem illett a képbe. Utáltam. Elrontja az egészet - gondoltam. Furcsa volt. Azután többszöri makacs próbálkozás, CD félretevés, újraelőkeresés után egyszercsak valami megváltozott. Nem tudom, mi történhetett, megszoktam vagy csak beletörődtem, de attól kezdve a dolog elkezdett működni. Pont úgy, mikor az ember évekig csak kívülről nézegeti a Bibliát, bele-bele lapoz, félrerakja (mi ez a sok baromság?) és egyszercsak a Könyv megnyílik és feltárul az ember előtt mindaz a hihetetlen érték, ami benne van. És az ember megy, veri a fejét a falba, hogy egész eddig egy kincsesládán üldögélt a marhája.

Megvilágosodásom óta azonban kedvemre lubickolok ezekben a mennyei hangulatokban, hömpölygök a zene árján Palikáékkal együtt és állatira élvezem. Minden egyes újrahallgatás új felfedezések tömegét hozza. Hihetetlen gazdagságú anyag. Respekt!

Eddig a Wackor Uncommon Groundja volt a tavalyi favoritom, de míg Wackor Mikiék zenéje egy könnyen emészthető, azonnal ható orvosság, addig  az IHM Kényelmetlen lemeze egy olyan gyógyszer ami igazán csak hosszú távon fejti ki a hatását, ami azonban tartósan meg is marad. Egy nagyon izgalmas zenei és spirituális utazás ez, ami hihetetlen mélységekbe és magasságokba viszi az embert. Minden rockzenét szerető embernek fel is írnám, de csak receptre. Nem való ez mindenkinek. Adagolás igény szerint, ahogy a páciens szervezete bírja, de szigorúan csak odafigyelve, és lehetőleg elsötétített szobában használjuk. Körülöttünk legyen teljes csend és magány...

A lemez nemcsak amiatt igényel sok időt, mert a srácok mondanivalója két lemezre fért csak fel. Aki eddig még nem ismerte Pálinkás Tamás szövegeit, annak kicsit olyan utánérzése lehet, mint amikor a Kispál kezdett szélesebb körű ismertséget szerezni: kutya nem értette a szövegeiket - talán még maga Lovasi sem - de mindenki érezte, hogy ez valami más, mint amit eddig hallottunk és a Kispál szépen el is indult a kultzenekarrá válás útján. Na valami hasonló történhet most az IHM-mel is. Elég csak beleolvasni a tracklistába és a "Tipikus árvajelleg", "Eszem éjjel és baglyot", "Jósolni bélből", "Változzunk késekké" dalcímek láttán az ember óhatatlanul gyanút fog és máris óvatosabban közelít. Amikor azután már hallgatja is a néhol érdekes, laza nemtörődömséggel egymás mellé hányt szavakat, amelyek korábban soha ki nem mondott mondatokká állnak össze, már teljesen biztos benne, hogy ezt az embert a sárgaházból szalasztották. Vagy megint egy átkozott költő zseni (egy meg nem értett...). Továbbá megoldás lehet még, hogy kultzenekarrá nyilvánítjuk a csapatot. Úgy már minden érthető.

Elképzelem, amint Palika jókat szórakozik rajta, ahogy emberek próbálják megfejteni a szövegeket. Lehet próbálkozni bátran, bár nem igazán érdemes ezen görcsölni, biztosíthatok róla mindenkit, hogy egy idő után szépen a helyére fog kerülni minden ezen a lemezen és utána már a (korábban) megzavart fejekben is.

Ha valakinek még számítanak a valódi értékek a mai világban, feltétlenül ajánlom a Kényelmetlen lemezt. Isten Háta Mögött igazi kincsek rejtőznek, fedezzétek fel Ti is!