Aki eddig nem hitte, hogy az utóbbi évek legnagyobb metál zenei durranása az Elvis-metál dán Volbeat nevéhez fűződik, az a tegnap esti Diesel Klub-os koncert után a kukába dobhatja a kételyeit. A négyes a tavalyi Sziget Fesztivál-os koncert után most a Guitar Gangsters & Cadillac Blood (Rock STATION kritika: Elvis néha eljön : Volbeat - Guitar Gangsters and Cadillac Blood) című tavaly szeptemberben megjelent harmadik lemezének Európa-turnéja keretében tette tiszteletét nálunk. Mivel tavaly a Novarock-on és a Szigeten is kihagytuk őket, ezért úgy döntöttünk most nem követjük el ezt a hibát. 

Ha csak a véletlen felénk nem fúj valami tavalyi lemezt, akkor idén már tényleg csak 2009-ben kiadott hazai lemezekről írunk, bár sohasenem lehet tudni. Minden esetre, ha jön valami tavalyi lemez az a mi listánkból már biztosan kimaradt.

Azoktól a zenekaroktól előre elnézést kérünk, akik azért maradtak le a listáról, mert bizony nem állt módunkban meghallgatni a lemezüket.  Katt és máris prezentáljuk a listát! Szerettünk volna sok videót is mellé tenni, de - ismert okokból  - a hazai pályán ez valahogy nehézkesebb téma:  mindjárt az első helyezettnél azzal kellett szembesülnünk, hogy nincs videó az új lemezről és a többieknél sem találtunk olyat, amit már egyszer ne mutattunk volna be... A lista linkjei mögött most is az adott albumról írt kritikánkat találjátok. 

Régóta adósa vagyok a Shade zenekarnak ezzel az írással, de végre sikerült megszülni. Ha egyszer lesz majd Gyöngyösön valami rockfeszt, aminek a keretében az összes "hazaipályás" bandát meg lehet majd nézni és hallgatni élőben mindenképpen menjen minden igaz rock és metálhívő, mert Gyöngyösön valami van a levegőben. Volt szerencsénk már néhány gyöngyösi csapathoz a tehetségkutató rovatunk keretében és többségük abszolút modern, igényes, tehát vállalható anyagokat tett le az asztalra.

Nincs ez másként a Shade zenekar esetében sem, akiknek 2005-ös megalakulásuk óta tavaly, 2008-ban adatott meg a lehetőség, hogy professzionális körülmények között rögzítsenek néhány nótát. A fiatal srácokból álló banda élt is a lehetőségekkel (kétszer is) aminek köszönhetően öt bikaerős, jó minőségűnek mondható felvétel van most a birtokomban tőlük. Ezekről fog szólni ez a cikk.

Az együttes 1989-ben alakult és első lemezük 1991-ben jelent meg Strap It On címmel. Nagy feltűnést a korong nem okozott, de legalább a névjegy letétele megtörtént. Alig egy évvel később azonban jött a nagy dobás, a Meantime. Igazából a zenekart ez az album emelte a kultikus kategóriába. Page Hamilton jellegzetes monoriffjei a mélyre hangolt gitárokkal együtt egyfajta védjegyévé váltak az együttesnek. Bár az 1994-ben kiadott Betty  a zenekar legsikeresebb albuma, ez már korántsem volt olyan összeszedett, mint elődje.  

1997-ben a zenekar az Aftertaste című albummal próbált tovább lépni, de elég felemás lett a végeredmény és sem a rajongók sem a szakma nem fogadta kitörő lelkesedéssel az albumot, oszlás is lett a vége. Hamilton 2004-ben új társakkal indította újra a bandát, de a Size Matters címre keresztelt új lemez sok vizet nem zavart, viszont a 2006-ban kiadott Monochrome a nagyon is jól sikerült alkotások közé tartozik. Dalt az általam is legjobbnak tartott 1992-es lemezről választottam. Ez az In The Meantime. Most többször meghallgatva legalább féltucat banda lopta el valamelyik riffjét.   (Katt a videóhoz.)

Láttátok már az új U2 videót? Nem? Akkor tessék, itt van. Legyen ez akármelyik verzió is... (állítólag a hétvégén kiszivárgott egy félkész verzió). Maga a klip valamivel jobbra sikeredett, mint a dal, de még mindig kiváncsian várjuk azt az újrafeltalált rock'n'roll-t, amit a március  2.-án megjelenő új album producerei ígértek. Ez eddig ugyanis csak egy kommersz ripacsság. Sajnos.

 U2 : Get On Your Boots

A múlt év szerény véleményem szerint bika erős nemzetközi mezőnyt hozott össze a lemez eladások terén. Nyilván Saabival ketten nem tudtunk az összes jelentősebb lemezről írni, sőt biztosan kimaradt pár olyan banda is akikről mindenképpen kötelező lett volna, de lemezüket nem sikerült beszerezni. 

Mint korábban mondtam 2008 a nagy visszatérések éve volt. Új Metallica, AC/DC, Guns 'N Roses, Mötley Crüe lemezek láttak napvilágot. Ezek közül csak kettő tudott felférni az tizenötös listámra. Némileg talán meglepő, de a lista élén a német Die Apokalytischen Reiter végzett Licht című lemezével, bár az első négy megnevezésekor komoly gondban voltam, hiszen az őket követő Slipknot, Opeth, Motörhead hármas legalább ilyen erős lemezt hozott össze. Tőluk csak egy hangyafasznyival maradt le a King's X tizenötödik nagylemeze, de a 15-ös listában szereplő többi zenekar is nagyon erős albumokat hozott össze. Remélem 2009 is legalább ilyen erős termést hoz majd. Hajrá!

A nemzetközi rock/metál mezőny Top 15 lemeze:

(Kíváncsi vagy? Kattints! A listából egy mozdulattal elérhetitek kritikáinkat  és néhány olyan  videót is válogattunk a lista mellé, amiket eddig még mi sem mutattunk be itt - nemhogy a zenetévék... Kellemes zenehallgatást, jó szórakozást!)

A svéd industrial/gothic/metal zenekar már a harmadik lemezét adja ki. Ölég egyszerű zenét művel ez az öt fekete ruhába bújtatott Marylin Manson klón, de egyben slágereset is. A napokban megjelent Night Electric Night ráadásul hamarosan élőben is bemutatásra kerül nálunk, hiszen február 21-én, a Gothica Farsangon a Diesel Klubban lép fel a svéd ötös.

Nagy megfejtésekre ne számítson senki, a svéd ötös a világot nem fogja megváltani ezzel a melódikus, sötét tónusú muzsikával, de nem is ez a lényeg, ez világosan látszik. Zeneileg valahol a White Zombie találkozik a Rammstein-nel vonalra tudnám helyezni őket, ám Whiplasher Bernadotte énekes dörmögő hangja abszolút vámpírisztikus hangulatot kölcsönöz a daloknak. Fogós, döngölős riffek, abszolút kocsiba való zene, még a néhol hömpölygő billentyű és sampler folyamok ellenére is.