Milking The Goatmachine

Az egész fesztivál legmókásabb zenekara volt a MtGM! Itt minden a kecskékről szól:  a  maszkok, a konceptalbum (!), de még a poénok is. Próbálom megérteni a koncepciót, miért pont a kecske? Pogány szimbólum, Pán, Baphomet, áldozati állat? De talán csak én vettem túl komolyan elsőre,ugyanis a MtGM nem black metal hanem death/grindcore és egyátalán nem veszik magukat komolyan. A vicces külsőségekhez szigorú zene társul sok basszussal, torokhangú énekkel, (ráadásul a dobos énekel!), blastbeatekkel és agresszív gitárral amit ők csak goatgrind-nak neveztek el. A két alapító Goatleeb Udder (dob,ének) és Goatfreed Udder (gitár,basszusgitár), hozzájuk csatlakozik a koncerteken Tony Goatana és J.A. Hornlicker. A zenészek kiléte már titok marad ugyanis egy másodpercre sem váltak meg a maszkoktól, vizet is úgy ittak, hogy hátat fordítottak a közönségnek. Csak a negyedik tag volt a kivétel, aki farkasmaszkot viselt, ő egy pillanatra felhúzta a maszkját. A saját grind darálások mellett feldolgozást is játszottak a Surf Goataragua a Sacred Reich "Surf Nicaragua" újraértelmezése amelyből még a Beach Boys-os betét sem maradt ki.

Astral Doors
Már a 2010-es fesztiválon is felléptek volna, de a tavalyi koncertjüket le kellett mondaniuk A svéd zenekar igazi old school zenét játszott a '70-es évek végének és a '80-as évek  elejének stílusában. Dio, Rainbow, Black Sabbath, Hammond Orgona... A párhuzamok annyira nyilvánvalóak, hogy hiába a kiváló gitáros és a még jobb énekes Nils Patrik Johansson teljesítménye, egy kis Dio, egy kis Maiden, de kreativitást csak nyomokban tartalmaz.

Suicidal Angels
A görög thrashereket idén már láttam a Death Angel előtt, a program nagyjából ugyanaz volt, de a nagyobb színpadon, nagyobb hangtechnikával jobban meg tudta mutatni a zenekar az erejét. A műsort a háttérben fel-alá szaladgáló road és a basszusgitáros "rosszalkodása" színesítette, aki a dobost bosszantotta: megfogta vagy ráütött egy-egy
cintányérra. Ez nem egy rossz show, de úgy tűnik, hogy a zenekar egy kicsit visszafogott volt. Nem tudom azért mert egy klubkoncerten otthonosabban érzik magukat vagy a kevés rajongó miatt.

Kataklysm
Az énekes Maurizio Iacono elsőrangú frontember: ösztönözte a rajongókat és mindent megtett a remek hangulatért, Jean-Francois Dagenais és Stephane Barbe végig-headbangelte a koncertet, mint két szélmalom és brutális hangzást produkáltak, Max Duhamel dobos pedig hihetetlen tempót diktált. Ez így együtt a Northern Hyperblast, vagyis a kanadai Kataklysm.

Én pedig csak csodálkoztam hogyan képes a zenekar egyetlen gitárral, ezt az óriási energiával teli hangzást produkálni. Jó hallani, hogy az a láncfűrész-szerű gitárhangzás nem változott, ami annyira tetszett, mégis sokkal jobbak, mint amikor először láttam őket! A hangzás remek volt és videofelvétel is készült, talán felkerül egy DVD kiadásra és újra láthatjuk a 2011-es Metalfestes koncertet, amely szerintem a fesztivál legjobb death metal bulija volt.

Rage
A legendás német banda fergeteges bulit adott és minden várakozásomat felülmúlták! Már az első szám alatt sikerült beindítaniuk a közönséget és innentől nem volt megállás, jókedvű, mosolygó Peavy és zenésztársai felszabadultan muzsikáltak és ez a jókedv közönségre is átragadt. Többen spontán összekapaszkodva önfeledten ugráltak a közönség soraiban és énekelték a szövegeket. És a Rage tudta még fokozni a hangulatot egészen addig, hogy azt kell írnom,hogy a fesztivál legjobb koncertjét adták és ezt a dicsőséget ellopták a Kreator elől!

Elképesztő intenzitással zenéltek, a hangosítás is rendben volt és az egészre a közönségénekeltetés tette fel a koronát (Higher Than The Sky),amely közben átmentek egy laza jammelésbe. Gyorsan elrepült a rendelkezésükre álló idő,n pedig annyira belefeletkeztem a buliba,hogy egyetlen számcímet sem jegyeztem fel. Olyan ünneplésben, tapsban és ovációban volt részük ami még a Sabaton eddigi sikereit is elhomályosította. Most először hangzott fel a "we want more" kórus és igazi vastapsot kaptak, sajnos ráadásról szó sem lehetett hiszen át kellett adni a színpadot a következő zenekarnak.


Kreator
Valamikor tavasszal egyik barátommal zenéről beszélgettünk és megjegyezte, hogy milyen jó lenne megnézni egy Kreator koncertet. Ekkor esett le, hogy milyen régen voltam Kreator bulin (utánanéztem 2002-ben) és valóban jó lenne megnézni őket. A kívánságom teljesült az utolsó nap zárókoncertje a legjobb német thrash metal csapat a Kreator fellépése.

Nem voltak könnyű helyzetben, Mille hiába próbálta megmozgatni a közönséget nem nagyon sikerült, mindenki fáradt volt és az utolsó erőtartalékokat felemésztette a Rage koncert. Szerencsére a zenekar nem volt fáradt és mindent beleadva zenéltek, bemozogták az egész színpadot. A konferanszok Mille gesztusaival csak fokozták a hangulatot, nem rajtuk múlt, hogy meg sem közelítette az előző buliét. A hangulathoz hozzájárult még a háttérben látható vetítés és a zenéhez jól igazított fényshow is.

A setlistet is jól válogatták össze régi és új vegyesen, rögtön a harmadik szám az Endless Pain volt majd sorra következett egyik Kreator klasszikus a másik után: Terrible Certanity, Phobia, Extreme Aggression és a koncert egyik csúcspontja a Betrayer. A zárás a Flag of Hate/Tormentor kettőse volt. Most úgy tűnhet csalódott vagyok, de nem. A Kreator nagyszerű koncertet adott csak szerencsétlen időpontban léptek színpadra.

Hétfőn 4.30- kor arra keltem,hogy csend van és csicseregnek a madarak. A legnagyobb zajban aludtam mint a tej, de ha lekapcsolják a metalt és csend van azonnal felriadok...
Így ráérősen elkezdtem pakolni és készülődni a hazaútra, remélem jövőre újra ugyanitt, ugyanígy Metalfest...

Ez volt a Metalfest 2011 különösebb negatív tapasztalatom idén sem volt:a biztonságiak udvariasak és türelmesek voltak,a fesztivál dolgozói pedig segítőkészek.

Szöveg: Frogfoot. Képek: Réti Zsolt. További képek a GALÉRIÁBAN.