Info: 2009-ben alakult, budapesti, úgynevezett „modern metal” csapatról, és annak első EP-jéről lesz itt szó, kérem szépen!
Design: a nyomdatechnika fejlődésével természetessé vált, hogy a „kicsik” is képesek elkápráztatni rajongóikat (és kritikusaikat...) egy-egy ötletes húzással. Az AlterDistrict média pakkját egy, a zenekar nevével és logójával ellátott dossziéban kaptuk. Ez pedig egy ismertetőt, egy aktualitásokról szóló tájékoztatót, és egy darab cd-t tartalmazott, belső borítóján dalszövegekkel, zenekari képpel (rasta-hajú fiatal énekes, enyhén alter fazonokkal körülvéve), és a legfontosabb infókkal. Mindenünnen egy ultramodern épület váza meredt felénk, mintegy szimbolizálva a zenekar korszerű metálját, és egyúttal annak a világnak fényes hidegségét, melyről (mely ellen?) énekel.
Zene: mint említettük, AlterDistricték a kornak megfelelő, progresszív metalt nyomnak. Eléggé progresszivet, és eléggé metalt. A honfitársak közül legközelebb talán a The Idoru helyezkedik el világukhoz. Laikus látásmódom segítségével úgy fogalmaznék: olyasmi az egész, mintha a 80-as évek Metallica líráit 2011-es köntösbe ültetnénk. Nem magára a dallamvezetésre, inkább a szerkezetre vonatkoztatom ezt: lassú, de inkább alter, mint lírai dalkezdések, vagy ilyen típusú köztes betétek - majd az odab.szos refrén lendíti a „megfelelő irányba” az adott nótát, és teszi „összbenyomásilag” brutálissá. Fémfülűeknek oly kellemes szaggatások, nem primkó, de mégis könnyen ragadó, játékos refrének biztosítják a produkció emlékezetességét.
Sound: a keverés, amilyennek lennie kell – érződik, hogy hozzáértő kezekbe került az anyag. A lábdob – Keresztes Balázsnak köszönhető - kellemesen gyomroz, talán a basszus – Kövecses Ádám a kezelője - lehetne előrébb, a gitár – Csató Bálint, illetve Borbély Csaba kezében - viszont (említettem) állat módra szaggat, a riffek is igen-igen jók. Az énekes, Mikula Tamás kinézetre is meglehetősen fiatal, a lírai részeknél úgy tűnik, hangja sem érett be még, és a stílus is kicsit iskolás. Az agresszívebb részek viszont valamiért jól állnak neki.
Szöveg: angolul. A The Moog, a Subscribe vagy a már megemlített Idoru példája mutatja, hogy a mai Magyarországon így is lehet komoly sikereket elérni. Ha jól értelmezek, az AlterDistrict (a velük egy pályaíven futó zenekarokhoz hasonlóan) a fogyasztói társadalomba rúg bele néhányat: „you’re just a product, I’m just a product” (TV-Shop Song), majd kifejezi kívülállását mindebből (pl.: „I would burn all the flags”- Join the Flags). A nyitó Alone viszont (mondandóját tekintve) „mezei” szerelmes ballada.
Dalok: öt nóta kapott helyet az EP-n. Az Alone és a The Farewell mintegy keretet ad az anyagnak – azért is, mert első és utolsó számról van szó, de azért is, mert egyértelműen a két legjobb. Mindkettőnek refrénje képes jól megragadni az ember memóriájában. Az utolsó előtti Not even familiar pedig a riffkirály. A The TV-Shop Song a nagy testvér Slipknotra hajaz. A Join the Flags lenne érzésem szerint a leggyengébb láncszem, ha nem dobták volna fel egy kis ügyes női vokálozással Rózsás Magdolna közreműködésével (kis híján meglepődtem, hogy Rúzsa Magdi működik közre...he-he). Mindenesetre az jó jel, ha vannak a tarsolyban színesítő ötletek!
Kontakt: facebook, myspace, saját honlap (zenekarnév+com).
Aki pedig biztosra akar menni, mielőtt bármit megrendel, vagy letölt, nézze illetve hallgassa meg az AlterDistrict EP-bemutatóját a Kettő-négy Gumizsiráf Halloween Partyn a Dürer-kertben, ahol még sok egyéb közt Akela és Subscribe-élménnyel is gazdagodhatunk. Jó bólogatást – erre a zenére oszt lehet headbengelni! (E sorok írója is ott lenne, ha nem bukott volna fel motorral, és nem b.szta volna úgy oda a térdét, hogy minden mozdulat fájdalmat jelent neki. A különféle mozdulatok viszont elkerülhetetlenek lesznek ezen az estén.)
