Számos hazánk fia, aki olyan zenekarban zenél, melynek székhelye nem Magyarországon van. Bartos Dániel tavaly október óta a progresszív zenében utazó brüsszeli Earthlight tagja. Arról, hogy hogy került oda és, hogy milyen a belga rockélet Sipos Anna beszélgetett vele.
Bonjour, ca va bien?
Oui, vraiement bien. Beaucoup d’travail.
Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a zenekarral?
Tavaly szeptemberben léptem kapcsolatba Brunóval (Earthlight gitárosa), miután felhívott az általam feltett internetes hirdetés útján. Miután meghallgattam az együttes demófelvételeit, úgy éreztem, van értelme elmennem próbameghallgatásra. A próba után pár nappal Brunótól megkaptam a meghívóként is vehető választ, 15 basszusgitáros közül lettem kiválasztva a megüresedett poszt betöltésére. 2011 októbere óta vagyok hivatalosan az Earthlight tagja.
Mik azok a tényezők, amik az Earthlight mellett szólnak számodra?
Én vagyok a legfiatalabb a csapatban, ami érdekes módon abszolút nem zavar. Mindenki egy különleges személyiség, valamennyien külön színt tudunk belevinni a zenekar munkásságába. Valérié (az Earthlight fronténekesnője) Bruno, Joao (dob), és Julien (billentyű). Emellett a különböző nemzetiségek is színesítik a légkört, a zenekarnak csak két tagja született Belgiumban.
Zeneileg milyen tulajdonságokkal lehet illetni az együttest?
Energia, modern szemlélet, nyitottság, progresszív vonal.
Milyen zenekarokkal lehet párhuzamba hozni az Earthlight-ot?
Ha el kezdeném sorolni minden egyes tag által egyénileg kedvelt bandákat, eléggé elhúznám az időt vele. Azáltal, hogy nem ismerünk határokat a rockzenén belül, nyugodtam lehet azt mondani, hogy a modern progresszív rock áldása van rajtunk.
Milyen dolgokkal foglalkoztok mostanában?
A meglévő 10 szerzemény mellett elkezdődött újabb dalok írása. Tavasszal koncertjeink lesznek Belgium szerte, amiken már új szerzeményeket is hallhat a nagyérdemű. Emellett az együttes szeretne külföldi koncerteken fellépni, ezért is ideje lenne leváltani a régi, nem a mostani felállással felvett felvételeket és feljátszani újra, a hitelesség és megújult zenei felfogás okán.
Milyen a helyzet lehetőségek terén Belgiumban rock zenekarként?
Mint mindenhol, a sikerhez vagy nagyszámú rajongótábor kell, vagy különböző kapcsolatok, vagy mindkettő. A tehetségkutató versenyek is jó lehetőséget adnak. 2 éve az együttes már sikeresen vett részt az Emergenza megmérettetésén, ennek köszönhetően sikerült felvenni a jelenleg is meglévő 3 számos demót. Csak azért a tehetségkutatók mellett szükség lenne egy megbízható koncertszervezéssel foglalkozó szakira, akikből mostanság kevés van minden nemzetnél.
Van valami szembeötlő különbség a magyarországi és belga rockzenei élet közt?
Már a neten is kiüt eléggé, hogy amíg Budapesten például majdnem minden kerületben található minimum egy rockzenére szakosodott fellépő hely, addig Brüsszelről ez enyhén szólva sem mondható el. Igaz, az óriási területen elhelyezkedő Budapestet két millióan lakják, míg a 4400 fő/négyzetkilométer sűrűségű Brüsszel és környéke együttesen körülbelül 1 millió 200 ezer embernek szolgál lakhelyeként. Antwerpenben picit több a lehetőség, de az ottani helyzet sem rózsás, mindenképp nagyon rapszodikus az arány rock zenekarok és a fellépési lehetőségek közt.
Ha lenne lehetőségetek, eljönnétek Magyarországra koncertezni?
Mindenképp nagy örömömre, illetve örömünkre szolgálna, ha lenne rá alkalmunk. A magyar rockzenei közönség hálás, erőt adó, lelkes és sosem riad meg az új dolgoktól, ahogy azt a műfaj fejlődése is mutatja az ország elmúlt 30 évében. Teljes technikai hátterünk van a fellépésekhez, a kocsival való 13 – 15 órás utazás csak javít az együttes légkörén. Amúgy is nagyon bírjuk egymást minden szempontból.
Picit mesélj Magadról. Mióta és miként élsz Brüsszelben?
Három és fél éve élek Belgiumban, hegedűszakos hallgatója vagyok a liégei Királyi Konzervatóriumnak. Főként e hivatásommal keresem kenyerem, szimfonikus zenekari tagként, kamarazenészként, emellett magánórákat adok mind hegedűn, mind basszusgitáron. Mivel két anyanyelvem, a magyar és orosz, mellett franciául és angolul is probléma nélkül boldogulok, sok mindenkivel tudok kapcsolatban lenni, nemzetiségtől függetlenül.
Micsoda egy kontraszt. Ezt, megvallom, őszintén, Magam sem gondoltam beszélgetésünk előtt. Hogyan is van ez? Te akkor tényleg egy igazi világjáró zenész vagy, aki nem ismer határokat stílusban, hangszerben?
Mindig is ez volt célom az életben, zenével akartam foglalkozni. Ehhez értek. Ce la Vie.
Nagyon remélem, hogy a közeljövőben újabb alkalom adódik majd arra, hogy beszéljünk. Talán következő alkalommal már személyesebb dolgokról is mesélhetnél a RockStationnek.
Állok elébe, ezer örömmel. A tapasztalatokat mindig is tovább kell, hogy adjuk a jövő Nemzedékének. Á trés bientót!
