2012-t írunk, a deathcore mint stílus irányzat halott. A régi nagyok vagy bedobták a törülközőt (Despised Icon) vagy váltottak tradicionális death metálra (Carnifex). 2005-ig kell csak visszamennünk az időben, amikor is a core színtér még alakulgatott és nem volt ilyen telített, mint manapság. Olyan alapművek jelentek meg ebben az évben, mint a The Healing Process (Despised Icon), Doom (Job For A Cowboy), Empires (Animosity).

Volt viszont még egy banda, akik már akkor kilógtak a sorból, azzal a bizonyos bemutatkozó EP-el ami az Evidence of Inequity címet viselte. Ez a zenekar nem más volt, mint cikkünk alanya a Beneath the Massacre. Hogy miért voltak úgymond "különcök"? A srácok úgy döntöttek, hogy a műfaj virágzásának évében ők nem az akkor még járatlan ösvényen indulnak el, hanem a Suffocation féle technikás death metál felé veszik az irányt. Köztudott hogy Kanada régóta lát el minket jobbnál jobb extrám metál zenekarokkal (Cryptopsy, Neuraxis, Ion Dissonance, Beyond Creation stb). 2006-ban leszerződtek Prosthetics Records-al, majd olyan bandákkal indultak túrnéra mint a belga Leng Tch'e vagy a szintén kanadai Fuck the Facts. Az intenzív túrnézás közepette elkészült az első nagy lemez, ami a Mechanics of Dysfunction néven került kiadásra 2007-ben. A producer ugyanaz az Yannick St-Amand volt, aki az EP munkálatait is felügyelte, viszont az első kiadványhoz képest egy jóval letisztultabb death metal korongot kaptunk. A lemez nem is kaphatott volna patinásabb túrnét a The Summer Slaughter Tour keretein belül, amin olyan zenekarok előtt léptek fel, mint a Decapited, Necrophagist, The Faceless, As Blood Runs Black, stb. 2008-ban Dystopia néven érkezett a folytatás, amin hangzásbeli fejlődés is megmutatkozott már. A „Thrash and Burn” keretein belül ismét túrnéra indultak többek közt olyan bandákkal, mint a Darkest Hour, Carnifex, vagy a Bleeding Through. 2010 júliusában befejezték a Marée Noire című EP-t ami, előrevetítette mit is, várhatunk a most megjelent Incongruous albumon. A lemez egy lélegzetvételnyi időt sem enged a hallgatónak, így elsőre nem is érdemes dalokat kiemelni. A maga 31 percével úgy robog át rajtunk a kiadvány, mint egy gyors vonat, majd amikor feleszméltünk azt vesszük észre, hogy újra hallani akarjuk. A breakdown-ok számát jóformán a 0-ra redukálták a srácok ugyanis amit ezen a lemezen hallunk az vegytiszta death metal csak úgy mint a Noire EP-n. Sebességben nincs hiány elég csak belehallgatni a nemes egyszerűséggel csak It névre keresztelt dalba. A Hopes című szerzeménybe még egy csúnya szóval élve deathcore breakdownt is becsempésztek, ami nem is baj.

A zenekar hazánkba is ellátogatott az új lemez túrnéjával ahol is bizonyítottak, hogy ezek a dalok élőben is megállják a helyüket. Akármennyire is rutinosak vagyunk a metál világában elsőre, ne várjunk kapaszkodókat, ugyanis nem fogunk találni. A stílus kedvelőinek igazi csemege lesz az Incongruous, viszont még ne előlegezzük meg neki az év végi toplistán való szereplést, ugyanis trónkövetelők lesznek szép számmal ebben az évben.