A Newgatti egy 2006 októberében alakult indie-rock zenekar, az írás apropója pedig az, hogy csapatnak nemrég jelent meg a „Reménysugárút” című, bemutatkozó lemeze. A CD igen igényes megjelenéssel bír, profi a külcsíne az anyagnak, a booklet-ben pedig egy-egy fotó található a csapat tagjairól, így máris arcot tudunk társítani a lemezen játszó zenészekhez. A tipikus, örökké visszatérő kérdés: honnan ered a zenekar neve? A basszusgitáros Zemliczki Róbert egy külföldi turista útbaigazításakor jegyezte meg az angolosan kimondott „Nyugati” szót, így született meg a banda neve.
A mastering a kiváló Edward Vinatea hangmérnök és producer kezét, a mixelés Szijártó Tamást dicséri, aki egyébként a banda dobosa, illetve ezen kívül még szintetizátoron is közreműködött a felvételek során. A dolog nem véletlen, hiszen Tamás a Newgatti mellett a We Are Rockstars nevű, szintén indie stílusban utazó csapat billentyűse is egyben. A hangzás igényes, bár néhol el tudtam volna képzelni kicsit erőteljesebb gitárhangzást is, sokszor úgy érzem, hogy az egyébként szépen kitalált gitárdallamok belevesznek a textúrába - bár elképzelhetőnek tartom azt, hogy éppen ez az inkább színező, hangulatfestő hangzás volt a cél, a koncepció.
A lemezen szereplő számok körülbelül fele angol nyelven, a másik fele magyarul íródott. Személy szerint általában a magyar nyelvű számokat preferálom, de a Newgatti-nál sokkal jobban működnek az angol szerzemények. Egyszerűen ez áll jobban ehhez a stílushoz. Jó példa erre a „Turning Point”, ami egy tökéletes indie-sláger, azonnal megragadó refrénnel. A következő, „Houston” című dal (ami egyébként magyar szöveggel bír), már annyira nem működik nálam, éppen a szövegek, illetve az előadásmód miatt, elég nagy kontrasztot is képez a „Turning Point”-tal.
A lemezt hallgatva arra jutottam, hogy a Newgatti az indie szcénán belül is a kicsit nyugisabb, alternatívabb, de izgalmas elektronikus megoldásokkal operáló stílust képviseli. Megtalálhatók itt a ragadós refrének (Révi Richard énekes által), diszkós hangulatok, dallamos, hangulatos gitártémák (Szalay Gábor és Révi Richard), tehát minden együtt van ahhoz, hogy kellemes perceket szerezzen a hallgatónak. Egyedül egy valamit hiányoltam az anyagból: a lendületet, egy kis koszt, mocskot. Éppen ezért kíváncsi volnék a Newgatti-ra élőben: elképzelhetőnek tartom, hogy a színpadon hozzák azt a közönségénekeltető, energikus előadásmódot, ami egy jóleső pluszt ad az egyébként jól megírt számoknak. Erre főként a (egyébként a lemezről kedvenc) „Suffering Discolights” című dalnál számítanék. Ezt a számot bizony meg kell húzni élőben, mert a lemezen nagyon sterilnek érzem: ott van benne a feszültség, ott lenne az energia, a hanyagul odakent gitárszóló, de valahogy mégsem robban - elmarad a gitárral színpadon térdencsúszás (a’la Pete Townshend) érzése.
Az album a „Through The Galaxy”-val zárul, ami egy korrekt indierock szerzemény. Ám itt még nem ér végleg véget a lemez, mert két bónusz dal is lapul a diszken: az egyik a „Félesély” angol nyelvű „discotheque” remixváltozata („Half The Chance” – ez nagyon hangulatosra sikerült), a másik pedig az „Összetörve” „nightlife” remixe.
Minden indie stílusban utazónak érdemes egy próbát tennie a „Reménysugárúttal”, igényes zeneélményben lesz része. Minden info, fellépések, számok, megtalálhatók a banda myspace oldalán: www.myspace.com/newgatti, illetve a nagylemez megrendelhető a remenysugarut@newgatti.com emailcímen.
