2011 legnagyobb híre volt miszerint négy év után hazánkba látogat a Whitechapel az August Burns Red oldalán. Jelölték is szép számmal az eseményt a facebookon, az elővételes jegyek is fogytak, mikor is derült égből villámcsapás, miszerint Phil Bozeman és társasága Európa helyett az USA-t választja, ahol is a Mayhem fesztiválon játszanak, ahol esténként olyan nevek robbantják szét a hallójáratainkat, mint a Slayer vagy a Slipknot. A szervezők minőségi pótlást ígértek, amit be is tartottak. Az ausztrál I Killed The Prom Queen vette át chapel-ék helyét. Az előzenekari poszton is változás történt.
Az Aetrigan betegség miatt feloszlott, így a Borbás Róbert (Grindesign) vezette The Sharon Tate lépett a deszkákra kicsivel 19: 45 után. Eddig csak lemezen hallottam a srácokat így nagyon vártam mit produkálnak az este. Sajnos a hangzás nem volt a helyzet magaslatán az ő programjuk alatt. Nagy nehézségek árán lehetett bármit is kihallani a két gitáros játékából. Nagyon nehezen indult be a közönség a végére viszont még egy wall of death is összejött. Voltak régi és új nóták egyaránt, az igazi kuriózum viszont egy új dal volt, ami meglehetősen bejött a táncparketten lévőknek. Gyorsan lezavarták a végét, az emberek hiába követeltek ráadást, mivel szorított az idő, így nem jöttek vissza.
Kisebb átszerelés következett majd Jona Weinhofen bandája az I Killed the Prom Queen kezdte meg műsorát. A hangzás kicsivel jobb volt, mint a TST koncertje alatt, de még mindig nem volt az igazi, mintha összefolytak volna a hangszerek ez által egy nagy masszát képezve. Csak úgy repkedtek a Music for the Recently Deceased slágerei (Your Shirt Would Look Better With a Columbian Neck-tie, The Deepest Sleep). Mondanom sem kell hogy a Say Goodbye-ra volt a legnagyobb beindulás a teremben. A Mementos képében egy új nótát is kaptunk, ami a jövő év elején megjelenő új lemezen kap majd helyet. Jamie-nek a koncert végén sikerült kikönyörögnie egy kisebb circle pit-et, majd mikrofonostól ő is bevetette magát az emberek közé. A záró Sharks in Your Mouth után jöttek is a roadie-k azonnal szétkapni a színpadot, ugyanis következett az este főattrakciója az August Burns Red.
A Leveler kezdő dalára a Empire-rel el is indult a mulatság, a hangzás is a helyére került. Érdekes volt élőben hallani az Internal Cannon latinos ütemeit, ami lemezen elsőre furcsának hatott az a bulin teljesen jól működött. A közönség szemmel láthatóan vette a lapot így Jake-nek sem kellett kétszer mondania a nagyérdeműnek azt a bizonyos wall of death-et, ami a buli közepén olyan jól sikerült, hogy a kertre néző ajtó ki is nyílt így egy kis levegőhöz jutottunk a trópusi időben. Szemmel láthatóan a Mariana’s Trench és a White Washed kettősnél vették a legjobban a lapot az emberek. Sajnos a Thrill Seeker-ről semmi nem került be a programba, helyette viszont megkaptuk a The Eleventh Hour-t, amit a túrnén eddig nem nagyon vettek elő.
A koncert vége előtt, míg a srácok kifújták magukat Matt Greiner szólózott nekünk egyet a dobszerkóján, majd jött a Redemption, Composure kettőse, ami tökéletes zárása volt ennek a remek estének a szauna ellenére. Sajnos az őszi Whitechapel, The Devil Wears Prada, August Burns Red, elkerüli hazánkat de, a közelben mindenképp ellehet őket csípni, érdemes! A lehetőségért köszönet a Skalar Music Hungary-nek.
