A FEZEN nyitónapján, a fesztivál első fellépőjeként a Leander Rising játszott a teltházas Fezen Csarnokban. A jól sikerült koncert után kérdeztem a banda két tagját, Köteles Leander-t és Vörös Attilát, miután a rajongók az autogramok kiosztása és a közös fotózás után végre elengedték őket.
A koncerten is említettétek, hogy az USA-ban is megjelent az új album. Milyen a lemez fogadtatása?
Vörös Attila: júl. 17-én jelent meg a lemez, nem fizikai adathordozóként, hanem iTunes-on és Amazon-on. alapvetően pozitívak a visszajelzések, a review-k, de számosítani egyelőre még nem tudjuk a dolgot.
Köteles Leander: Nem, igazából semmi elvárás nincs, zeneileg teljesen szabadon mozoghatunk. Igazából semmibe nem szólnak bele, persze egy határidőt meg kell húzni, hogy mikor lesz a következő lemez, de ezt még meg sem húztuk.
V. A.: Alapvetően nekik is nagyon szívügyük ez az egész. Igazából Szarka Joseph, Külkey Ádám és Fojta Gábor nevét emelném ki, akik elképesztő, hogy mennyi energiát fektetnek ebbe a dologba, nélkülük sok minden nem jött volna létre.
A Sony szerződés mennyire volt ilyen "népmesei" fordulat, hogy megláttak, és megszerettek benneteket?
V. A.: Abszolút, igen!
És a Nevermore-s vonal mennyire segített?
V. A.: Ezek mind együtt segítettek, de alapvetően a Leander videók segítettek, hogy így ráharapjanak a dologra.
Van két popszám feldolgozásotok, a Lady Gaga Bad Romance-e és Rihanna Only Girl-je. Mennyire indult ez próbatermi ökörködésnek, és mennyire gondoljátok komolyan, hogy a popdalokat dolgoztok át?
V. A.: Leander ötlete volt megcsinálja a Lady Gaga-t, akkor én azt gondoltam, hogy ezt nem szeretném, akkor még nagyon trú metálosnak éreztem magam, de végül is kurva jól sült el a dolog. Aztán másodszor is felvetette az ötletet, akkor a Rihanna-val.
Az ehhez készül klip egy kicsit gyagyább lett.
K. L.: Általában ez van, amikor nem szólnak ránk. Illetve ha ránk szólnak is ez a végeredmény, csak utána meg kell csinálni rendesen is...
A Te szólóprojektedként indult a történet, mi volt az eredeti célod?
K. L.: Nem is igazán projektként indult, hanem én irányt vettem, hogy elnézek Amerikába, kicsit nyelvet tanulni és ki akartam próbálni az ottani zenekarokat, hogy majd így fogok a zenésztársakat keresni. De a közönség magától megtalált minket, szóval most itt vagyunk.
Aztán egymásra találtatok Attilával, jött a Fonogram díj. Hogyan élitek meg, hogy így berobbantatok?
K. L.: Igazából a díjak iszonyatosan nem érdekelnek minket, részemről a szakmai elismerés sem...
V. A.: Dehogynem, mindenki szereti az elismerésket, persze.
K. L.: ... de az a legszebb az egészben, hogy közönségszavazáson nyertünk, ami nem olyan, hogy hatan ülnek egy asztalnál és eldöntik, hogy mi tetszik meg első hallásra, hanem egy több ezres szavazókör állt mögénk, ami nagyon komoly dolog.
