A 2020-ban alakult soproni KillerSick kétharmada még mindig csupán középiskolás, ennek ellenére a trió tehetségkutatókat nyer, klipet forgat, stúdiózik. Legfőképpen pedig koncerteznek, fesztiváloznak a srácok, ráadásul egyre rangosabb eseményeken lépnek fel. Az egyik ilyen alkalommal kaptuk el Őket egy beszélgetésre a Blue Hellben.
Milyen volt a ma esti fellépés? Hogy éreztétek Magatokat?
Márk: Nagyon jól éreztük magunkat, mert tényleg sokan voltak, és azért egész jó hangulat kerekedett a végére. Bárcsak ilyen lenne minden bulink, és tökre örülünk, hogy itt a Türböwitchcsel és az Enforcerrel tudunk játszani. Például most beszéltünk az Enforcer tagjaival, nagyon jó arcok, és Nekik is tetszett a bulink, szóval mi nagyon örülünk, hogy itt lehetünk.
Norbi: Ezekre a koncertekre most már egyre többen jönnek el, egyre jobban tudunk együtt mozogni a tömeggel. Valahogy engem ez éltet, sőt minket igazából, ezért csináljuk az egészet, hogy kikapcsolódjunk, basszuk oda az estét, és ilyen jó kontaktokat tudjunk szerezni. Már éppen kialakulóban is van egy turné, ahogyan beszélgetünk. Ez még nem fix annyira, de...
Márk: Jaja, viccelődtünk itt az Enforcer tagjaival, hogy akkor megyünk turnéra, ugye?
Norbi: És amúgy igen, már vesszük fel velük a kontaktot Instagramon, és ebből lehet is valami a jövőben, Európa-szinten.
Márk: Sok embert ismernek, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle. Reméljük a legjobbakat.
Azt olvastam, hogy egyikőtök Apukája szintén zenész, és roadol Nektek. Most is Ő jött el veletek?
Norbi: Most a basszerosunknak az Apukája jött el velünk, Ádám.
Márk: Mindig Ő jön velünk.
Norbi: Mostanában már igen.
Márk: Ő a hivatalos KillerSick road. Sokat köszönhetünk Neki, innen is köszi! Jó arc.
Norbi: Igazából az Én Apám az, aki szintén zenél, ilyen népzene-szinten, meg blues zenekarban is. Ő zongorázik, illetve tangóharmonikázik. Kiskoromtól fogva segített, Ő vitt rá erre a zenei ágra. Ő tanított, Ő inspirált zenében, és meg is adta az alapokat, a technikai alapokat is. Most már nincs olyan sok ideje velünk eljönni koncertre, mert neki is vannak fellépései. Sőt, mennek néha külföldre is, már voltak többek között Oroszországban, Kínában is a népzenekarral.
Az igazság, hogy a szerkesztőségben sokan kíváncsiak Rátok...
Márk: Csak rosszat.
…úgyhogy az egyik szerkesztő kolléga kérdését fogom most tolmácsolni. Tavaly nyáron a Summer Hellen a nagyobbik színpad első fellépői Ti voltatok. Hogyan emlékeztek vissza arra a koncertre? Ha jól sejtem, az volt a legnagyobb rendezvények egyike, ahol eddig játszottatok. Bár az előadáson és a teljesítményen nem látszott, de nem volt szokatlan és nem feszélyezett a nagy színpad?
Márk: Jaj, igen. Hát, az tényleg eddigi legnagyobb koncertünk volt, és nagy élményként éltük meg, hogy ott játszhatunk ilyen legendás zenekarokkal, mint az Exodus. Ahogy megérkeztünk már egyből ott voltak a turnébuszok, ott volt Gary Holt.
Norbi: Azt hittük, hogy helikopterrel érkeztek.
Márk: Mindenhol fűszag. Szóval úgy voltam vele, hogy megérkeztünk. Ez az a közeg, amit el tudnánk viselni hosszabb távon, és tényleg nagyon jól éreztük magunkat. Igen, eddig az a legemlékezetesebb koncertünk. Szerintem ezt kijelenthetjük. Szeretjük a nagyszínpadokat, ott lehet mozogni. Mi pedig szeretünk mozogni, ugrálni, meg ilyenek.
Norbi: Ez valahogy visszahív minket, úgy érzem. Egy-két technikai malőr volt a legelején, de meg lett minden oldva, és jól éreztük magunkat azon az estén is. Ott voltak a hozzátartozóink is. Az egy sikeres koncert volt.
Egyébként ezzel a válasszal meg is előztétek az én kérdésemet. Sok színpadra eljutottatok már. Melyiket tartjátok a legütősebb mérföldkőnek?
Márk: Hát, egy-kettő van, igen. Ez a Summer Hell az első mindenképp.
Norbi: Igazából a Lowlanden tartott tehetségkutatóval robbantunk be, úgy érzem. Mert az annyi esélyt adott nekünk, vehettünk fel kedvezményesen videoklipet…
Márk: Azt ajándékba kaptuk, nyertük.
Norbi: Akkor kedvezményesen kaptuk az EP-t. Azzal lett a komolyabb stúdiófelvétel.
Márk: Úgy volt, hogy jelentős kedvezmény kaptunk a szegedi Miracle Sound stúdióban, ahol felvettük a dalokat. Majd a videoklipet. Ezeket nyertük. Utóbbit Székely Andrissal vettük fel, akinek innen is nagy köszönet. Nagyon jó munkát végzett, és az eredmény magáért beszél, mert lassan közelítünk a 300 ezer megtekintés felé. Meglepődtünk, mert teljesen organikus, tehát semmi reklámot, vagy pénzt nem toltunk bele.
Norbi: Egyébként már úgy mentünk oda a tehetségkutatóra, hogy kicsit késésben voltunk. A koncertünk előtt tíz perccel mondtam a többieknek, hogy “semmi gáz, srácok, én tudom, meg fogjuk nyerni”. Amint bemondták az első kettő helyezettet, valahogy már éreztem azt a bizsergést, hogy megszólaljon a zsűri, hogy ki lett az első, és ott úgy bekattant.
Márk: Úgy volt, hogy megálltunk a KFC-nél, mosdóba menni, vagy valami, és akkor ott leültünk, cigiztünk, ott beszéltük, hogy meg fogjuk nyerni. Ezzel viccelődtünk, hogy úgyis megnyerjük. Tök késésben voltunk, koncert előtt fél órával értünk oda. Igazából csak hagytuk, hogy történjen, ami történik, és jól éreztük magunkat.
Norbi: Vitt minket a flow, és ez pozitív irányba húzott minket.
Márk: Még a nagy koncertekre visszatérve, igen, az a Barba Negrás buli volt az eddigi legnagyobb, amit tényleg bármikor újra megélnénk, meg nagyon szeretjük a nagy színpadokat, legalábbis én.
Norbi: Ugyanakkor én szeretek ilyen klubhelyiségekben bulizni, ahol közel a tömeg…
Pont ez a következő kérdésem, hogy klubkoncert vagy fesztivál, melyiket élitek jobban?
Norbi: Tudjuk előre, mit akarsz kérdezni.
Márk: Nekem talán inkább a fesztivál, amikor jó idő van, nagy színpad – általában –, sok ember, olyan, aki nem ismer minket, nem is hallott rólunk. Valahogy annak más hangulata van, amit tényleg nagyon szeretek. Ilyen volt ugye a Lowlandes bulink, most legutóbb, mikor felléptünk. Vagy egy-két kisebb hazai fesztiválon is játszottunk, és remélhetőleg ilyen jók lesznek a külföldi bulik is majd.
Norbi: Én teljesen egyetértek veled, mert sok az impulzus a fesztiválokon, nyár van, izzadunk, jól meg tudjuk élni a tömeggel a kapcsolatot.
A thrashen belül miért épp a pizza thrash mellett horgonyoztatok le?
Márk: Amikor elkezdtük csinálni a zenekart, én kerestem meg Norbit, hogy egy thrash metal bandát szeretnék alapítani.
Norbi: Útközben alakult ki ez a pizza thrash-forma, ahogyan hallgattunk a Municipal Waste-et, meg a Lost Societyt. Ezek a pörgös, sürűnváltásos témák nagyon bejöttek nekünk.
Márk: Egy srác eljött a próbánkra, játszottuk neki a dalokat, és Ő mondta, hogy hát ez tiszta pizza thrash. Nem is ilyen szempontból, ilyen fajtán írtuk a számokat, hanem csak írtuk, ami jött igazából. Én ott hallottam először ezt, hogy akkor ez pizza thrash.
Norbi: Alapból Harkán, a lakásunknak a pincéjében próbálunk még most is, meg annak idején is, amikor kezdtük. És szinte minden szombati vagy vasárnapi próbán rendeltünk egy XXXXL-es pizzát a Varga Kávéházból. Az a pizza isteni, szóval innen is csókoltatom őket.
Visszatérve, hogy fesztivál, vagy klubhelyiség, én azért szeretem a klubot mégis jobban, mert itt egy viszonylag családias közegben vagyunk. Itt könnyebben elérhetjük a másikat, meg az emberek egy hosszú hét után hétvégén le tudnak ide jönni, és ki tudják élni a hétköznapok feszültségeit, jó összegyűlni.
Márk: Bocsánat, még visszatérve az előző kérdésre, lehet így ugrálni?
Persze!
Márk: Ha nagy koncertekről van szó, azért nem csak a Barba Negrásat szeretném megemlíteni, mert voltak azóta nagyobb koncertjeink, vagy legalábbis nagyobb zenekarokkal. Nagyon jó bulik voltak. Ilyen például, amikor a Teeth Marksszal turnéztunk. Velük csináltuk egy kisebb hazai turnét, az is nagyon király volt, hogy megkerestek minket, és velük játszhattunk. Az is egy nagy mérföldkő nekünk, nagyon jó arcok. És még amikor a Lazarvsszal játszhattunk együtt Debrecenben. Az szintén egy hatalmas mérföldkő nekünk, hogy az ország egyik legnagyobb angol nyelven éneklő metal bandájával játszhattunk. Az is nagyon király volt. Szerintem, most az, hogy Enforcerrel itt lehetünk, ez meg a legújabb nagy királyság, amit átélünk. Szóval ezt az Exodusos bulit, a Lazarvsszal és az Enforcerrel közös fellépést mondanám nagy mérföldkőnek, meg hatalmas élménynek.
Norbi: Visszatérve a klubkoncertre, még annyit mondanék, hogy itt sokkal közvetlenebb kapcsolatot tudunk ápolni a tömeggel. Ráadásul az itteni ismerőseim, haverjaim is le tudtak jönni, meg tudtak nézni minket, együtt tudunk hülyülni, már rég láttam Őket. Ez felszabadító érzés nekem. Ők mondták, hogy pimaszul fiatalok vagyunk, visszadobjuk őket 18 éves korukba, és ez annyira jól megfog engem.
Márk: Jól esik.
Ezzel én is így voltam, annyira fiatalok vagytok, és nagyon jó látni, hogy van utánpótlás. Milyennek látjátok Sopron zenei életét, illetve azon belül a metal szférát? Kifejezetten a városra vagyok kíváncsi.
Norbi: Sokan mondják azt, hogy Sopron a zene városa, ez nem véletlenül van így, mert onnan származik például a Moby Dick, a Dalriada, és mostanában egyre újabb, egyre fiatalabb zenekarok is lépnek fel. Például punk közegből a Kisgönczől, velük is haveri kapcsolatokat ápolunk. Meg van a Sense Is Out. Ott a dobiskolából való régi ismerőseim vannak. Én büszke vagyok Sopronra, meg a hozzátartozó zenekarokra, arra, hogy így össze tudunk kovácsolódni. Most április 19-én a Hangár Music Gardenben lesz egy összejövetel, egy koncertsorozat, amiben mi is ott leszünk.
Márk: Sok-sok zenekar fog ott játszani. Sopron zenei életéről: sok. Vannak metal bandák. Szokták is mondani, hogy Sopron a thrash városa. Csak az underground zenei élet… hát, nem járnak elég sokan koncertekre igazából. Tehát kicsit nehéz vidéken koncertezni underground bandaként.
Norbi: De azért megvannak a korunkbeliek, akikhez tud szólni ez a műfaj.
Márk: Igen, mégis nehéz. Már rég koncerteztünk Sopronban. De szeretjük ott csinálni igazából, szeretünk azokkal zenélni, partyzni, akik eljönnek a koncertjeinkre. Az is egy jó élmény, csak tényleg nagy a kontraszt, mondjuk, a fővárosi élethez viszonyítva. Például eljövünk egy ilyen klubba, és ennyien itt vannak. Oké, hogy nem csak miattunk, hanem valószínűleg az Enforcer miatt, de a vidéki zenei élet az tényleg nehéz a magyar zenekarok számára szerintem. Főleg, hogyha angol nyelven énekelnek, amit mi is teszünk. Mi úgy vagyunk vele, hogy igazából nyomni kell, és száz százalékig ahova tudunk, elmegyünk, és jól érezzük magunkat, aztán a többi meg majd alakul.
Közel van nektek Ausztria. Jártok át koncertezni, és miért nem?
Márk: Na, igen.
Norbi: Ez jó kérdés. Egyébként már kerestek meg minket… Honnan, Szlovéniából?
Márk: Várj, várj, várj, várj. Ne szaladjunk ennyire előre.
Norbi: Építsük fel a logikailag.
Márk: Az a helyzet, hogy én már próbáltam felvenni ilyen bécsi klubokkal, meg promoterekkel a kapcsolatot, de eddig nem nagyon jött össze, mert nem nagyon szeretnek válaszolni. Szóval előzenekari pozíciókat meg hasonlókat próbáltam keresni, de nehéz. Én is gondoltam erre, hogy igen, Bécs az közel van, meg kéne Ausztria felé nyitni. De egyelőre még olyan lehetőség nem jött, hogy, mondjuk, Bécsbe el tudjunk menni. Viszont kaptunk egy meghívást egy kisebb osztrák metal fesztivától, vagy pontosabban egy klubban rendezett metal esttől, ami ott van Alsó-Ausztriában, és oda fogunk majd menni ősszel, ha minden jól alakul. Ez a buli még nincsen bejelentve, meg semmi, szóval egyelőre csak ennyit tudok mondani, hogy fogunk Ausztriában is játszani.
Norbi: Most szivárogtatjuk előre.
Márk: Igen, fogunk Ausztriában játszani. Novemberben, ha jól emlékszem. Illetve még ennyit el tudok mondani, hogy Szlovénia is közel van, ugye. Oda is kaptunk egy meghívást egy kisebb metal fesztiváltól. Egy hasonló kaliberű fesztivál, mint a Lowland, egy open air fesztivál. Oda pedig augusztusban fogunk menni, ha minden jól alakul. Szóval jelenleg négy külföldi koncertünk van a levegőben. Mi nagyon várjuk őket.
Norbi: Már ideje volt, hogy kibontakozzon így két év koncertezés után.
Márk: Igen, tök jó. Nagyrészt a videoklip miatt szereztünk szerintem ekkora népszerűséget. Azon keresztül kaptam ezeket a megkereséseket a cseh és a német fesztiváltól. Ők azt mondták, hogy látták a klipünket. Minden nagyon tetszik Nekik, amit csinálunk, és szeretnének meghívni minket. A vicces dolog az az, hogy a cseh és a német fesztivál egymást követő napokon lesznek. Tehát július 4-én játszunk Csehországban, és július 5-én játszunk Németországban. Szóval igazából mini turné feeling lesz. Nem szabad nagyon szétküldeni magunkat, mert reggel indulni kell korán, oda kell érnünk Németországba.
Norbi: Viszont Németország után már elengedhetjük valahogyan magunkat, és beszéltünk arról, hogy úgy fogjuk fel, mint egy kisebb nyaralást. Talán tervben van az is, hogy kiugorjunk a szomszédos Hollandiába, Amszterdamba egy-egy kávéra.
Márk: Ja, lehet átugrunk Amszterdamba. Egy sütire, igen. Kávés süti. Valószínűleg maradunk egy pár napot ott a környéken, mert onnan már viszonylag közel van a holland határ, nagyon várjuk már tényleg, hogy mehessünk külföldre, és megérezzük, milyen külföldön a metal zenei élet.
Ezt is akartam kérdezni: melyik ország az, ahova mindenképpen el szeretnétek jutni zenélni?
Norbi: Én a skandináv országokba szeretnék kimenni. Finnország, Svédország, Norvégia… Az nekem nagy álmom.
Márk: Az nekem is.
Norbi: Úgy képzelem el, adja Isten, veszek – ha lesz pénzem rá valaha – egy lakóautót, és akkor barátnőmmel kikocsikázunk a skandináv országokba, mert nagy álmunk, hogy ott éljünk. Kisebb ideig, egy pár hónapra aztán...
Márk: Az nem lehet rossz, igen.
Norbi: Ezt is ki kell próbálni.
Márk: Szerintem... Németország mindenképp. Ott több város van, ahova nagyon el szeretnék jutni. Rengeteg nagyváros van, mint Berlin, vagy München. Én, mondjuk, nagyon szeretnék eljutni Amerikába, az nagyon király lenne, például egy amerikai turnét csinálni. Kaliforniából kezdődött ez az egész zenei műfaj. Ahonnan indult a Metallica is, San Francisco, Los Angeles... Igazából Amerikában bárhol tök jó lenne. Mindannyiunk nagy vágya szerintem, hogy más zenekarokkal együtt elmenjünk egy turnéra. Akár nightlineres turnéra, amikor 30 napon keresztül csak abból áll az életed, hogy koncertezel és alszol. Illetve ami közte történik, az nagyon viccesen hangzik.
Tényleg felkészültem, úgyhogy tudom, hogy 2023-ban még nagyon szerettetek volna merch-öt. Ez volt az egyik vágyálom, ezt említettétek. Ezen kívül milyen lehetőségek és célok nyíltak meg, mióta van menedzsment mögöttetek?
Márk: Menedzsment? Mindenképpen nyíltak, a további lehetőségek, koncertek szempontjából. Leginkább az Insane Hellride-dal dolgozunk együtt. Miattuk lehetünk ma itt. Innen is köszi Nekik! Nagyon jóban vagyunk az Insane Hellride-osokkal. Fesztiválra is úgy jutottunk el, hogy ők szervezték. Írtam Nekik egy e-mailt, hogy itt vagyunk, szívesen játszanánk. Mondták, hogy akkor itt az opening slot, szívesen odaadják, és mehetünk, csinálhatunk egy bulit. Ez volt az Insane Hellride Festnek a… Nem, ez még az Analogban volt, bocsánat. Analogos buli volt, és azóta vagyunk velünk kapcsolatban igazából. Nagyon szeretik, amit csinálunk, és tényleg tök jó fejek velünk. Szóval én ettől az együttműködéstől tényleg csak a jót várom, mint a mai este. Az a helyzet, hogy miután megnyertük a Lowlandes tehetségkutatót, kicsit kinyílt a zenei élet számunkra, sok embert megismertünk, akikkel ma is együtt dolgozunk. Mint például akivel csináltuk a videoklipet, Székely András. A továbbiakban is Vele tervezünk videoklipeket készíteni. Illetve a grafikusunk, Gera Ákos.
Norbi: Aki csinálta nekünk a borítót, a merch-öket, a logót, egész sok mindent. Az imidzset nagyon megcsinálta nekünk.
Márk: Őt is a Lowland Festen ismertük meg, tényleg sok embert. Nem is tudom, mi volt a kérdés?
Norbi: A menedzsmentről. Lett egy menedzserünk.
Márk: Melles András, akivel jóban vagyunk.
Norbi: Ajánlott olyan lehetőséget, hogy akár Angliába is ki tudna vinni minket.
Márk: Vannak zenei rendezvények, expók. Oda próbált beszervezni minket, ilyen lehetőség után kutattunk. Sajnos az még nem jött össze. Ő ezt tanulta, ezt a zenei bizniszt, így tényleg nagy segítség nekünk, ki tudom kérni a véleményét.
Norbi: Ő ajánlotta azt, hogy a Wacken fesztiválra jelentkezzünk mindenképpen. Mert esélyünk lenne bejutni oda.
Hogy állt össze a We Are Toxic videótok? Toboroztatok, vagy barátok szerepelnek benne?
Norbi: Is- is.
Márk: Raktunk ki posztot, hirdettük a közösségi oldalainkon, hogy jöhetnek az emberek, akik szeretnének szerepelni a videóklipünkben, egész sokan jelentkeztek. Illetve a szervezést én bonyolítottam le, nagyon sok embernek írtam, akikről tudtam, hogy szeretnek minket, vagy érdekli, amit csinálunk.
Norbi: Ezen kívül közeli városokból ismerősök is el tudtak jönni Pestre, például Szombathelyről egy-két arc.
Márk: Igen, voltak olyanok, akik, mondjuk, Szombathelyről, Debrecenből…
Norbi: …vagy az Alföldről is sokan eljöttek.
Márk: Messzebbről eljöttek direkt ezért, szóval nagyon köszönjük Nekik.
Norbi: Elkezdett szakadni az eső, le kellett takarnunk erősítőt, meg mindent, ne ázzon meg. De ez nem tántorított el minket.
Márk: Hát ezt kifogtuk.
Norbi: Szegény Márk meg is csúszott egy kicsit a deszkán.
Márk: Az nem volt betervezve. Látod, ugye? Azt kellett eljátszani, hogy be vagyunk tépve. Azt próbáltam imitálni, így sikerült.
Borsodi, Soproni, vagy Dreher?
Márk: Mondom a Sopronit.
Norbi: Székely Ciuc, csakis. Vagy Harghita.
Márk: Soproni – legyünk hűek!
Norbi: Igazából én is Sopronit iszom a legtöbbet, Soproni ipát vagy apát.
Márk: Soproni démon, kávé helyett.
Átjön, milyen elődöket hallgattok. Meg tudom is, hogy a Metallica nagy impulzus volt Nektek, a Lost Society szintén. Milyen nem metal zenét hallgattok? Mi inspirál még a metalon kívül Titeket?
Norbi: Én jazzdob-tanárnál tanultam, emellett még a blues is nagyon inspirál engem. Sőt, akár a country műfaj is, ezért a kalap. Sima rockot és alternatív rockot is szoktam hallgatni. Punkot is. Ezek is inspirálnak engem, a melodikus, partyzos zenék. De még az érzelgősebb műfajok is érdekelnek. Nagyon sokat hallgatom például a Mudfield zenekart, akik társadalomkritikáról énekelnek. Az is inspirál. Alapvetően a rock/metal engem nagyon körbefog. Ezen kívül régebbi stílusú zenék az 1900-as évek elejétől. Még a komolyzenét is nagyon szeretem, mert öcsém zongorázott egy időben. Apukám szintén zongorista. Ez a műveltség rám is hatott. Ha nehéz napom van, akkor csak leülök otthon, benyomok egy kis Vivaldit vagy Beethovent, aztán elhallgatom. Közben álmodozok róla, hogy egyszer talán én is megtanulok így zenélni, mert nagy álmom egyébként művelt zenésznek lenni. Tervezek emiatt a jövőben a kőbányai zenei konziba bekerülni.
Márk: Figyelj, az Enforcer dobosa azt mondta Neki, tök jó, hogy megismerte, mert hogyha úgy van, akkor Norbi be tud ugrani a helyére.
Norbi: Megdicsért.
Márk: Ő is szőke, Te is szőke.
Norbi: Nagyon jól esett, amikor megdicsért a backstage-ben, hogy olyan technikát használok, “hú, ehhez nagyon precíz gyakorlás kell”. – Mondom, igen, jazz.
Márk: Ja igen, zeneileg. Én is inkább rockot vagy metalt hallgatok szabadidőmben. Néha-néha hallgatok azért más műfajokat is, mondjuk, punkot, vagy... Esetleg...Tehát néha mást is hallgatok tényleg! Nehéz felidézni, mostanában ritkán hallgatok zenét.
Mert csinálod.
Norbi: Na, most már ez van. Amikor éppen van időd, akkor is csak metal.
Márk: Vagy valamikor csak fülbemászó dalokat hallgatok, amik megtetszenek, és a metaltól nagyon távol állnak. Mert jó néha egy kicsit...
Norbi: …kitisztítani a füledet.
Márk: Ja, egy idő után már kissé monoton a sok metal, és jó egy kicsit más zenéket is meghallgatni. Otthon mostanában inkább modern rock témákat hallgatok, mint például a Santa Cruz. Az is nagy hatással volt ránk, ezt kijelenthetem. Nagyon jó banda. Persze a fővonal az még mindig a rock meg a metal: Lost Society, Metallica, Toxic Holocaust… Ez a punkos, thrashes, Anthrax-es vonal, amit mi is képviselünk.
Mik vannak tutira beidőzítve 2025-re? A külföldi fellépéseket mondtátok, de mi az, ami még fix a jövő évre? – album, merch, klip, bármi.
Márk: Leszünk az A38 hajón, az még nincs bejelentve, ez is egy titkos infó. Azt nem mondjuk el mikor, de leszünk.
Norbi: Tervezünk visszamenni Szegedre, ahol felvettük a kislemezünket. Írtunk négy-hat új számot. Vagy mennyit?
Márk: Már van tíz!
Norbi: Jó, eleget ahhoz, hogy egy albumot fel tudjunk venni. Anyagilag is kezdünk úgy állni, hogy ezt meg tudnánk finanszírozni.
Márk: Igen, most az a terv, hogy felveszünk egy teljes albumot. Minimum tíz szám lesz rajta. Jelenleg azon dolgozunk, hogy azokat a dalokat tökéletesítsük. Ezekből egyet-kettőt már játszunk koncerteken is. Ebben az évben egy albumot mindenképpen szeretnénk kiadni, videoklipekkel, vannak már ötleteink. Aztán meglátjuk, hogyan fog összejönni, de egy lemezt biztosan szeretnénk, a külföldi fellépések mellett.
Most akkor mehet ananász a pizzára?
Norbi: Igen, mehet.
Márk: Háááát. Az még titkos, de lesz egy nótánk, ami az ananászról szól. Vagy bújtatottan az ananászról, majd mindenki eldönti. Nem szoktam ananászt pizzára rakni, én azt mondom: nem. Norbi szerint mehet. Nehogy megsértsük itt a nagyközönséget.
Fotók: Varga László
