Blogunk hasábjain néhány nappal ezelőtt olvashattatok egy beharangozót a DCD őszi turnéjáról, hogy ennek keretében Budapesten is fellépnek, 2012. október 17-én. A turné apropója, hogy a tavalyi újjáalakulás örömére 16 után új albummal jelentkeztek. Az Anastasis címmel (amely görögül annyit tesz: újjászületés) megjelent kiadvány augusztus 9-e óta kapható. A közel keleti, kelta és a világ még számos kultúrájának jellegzetes zenei világát egybegyúró duó munkásságát személy szerint nem igazán ismertem korábban. Ez köszönhető annak, hogy „világzenét” ez eddig nem igazán hallgattam. Persze ettől még kíváncsi voltam, hogy mit hagytam ki.

A nyolc tételt tartalmazó, közel egy órányi hanganyag egy szépen felépített zenei produkció. Szándékosan emlegetem tételként az egyenként hét-nyolc perces dalokat. Inkább hasonlítanak a klasszikus értelemben vett  zenekari műhöz, mint a RockStation hasábjain megszokott anyagokhoz. Viszonyítási alap hiányában nem is mennék bele mélyebb értékelésbe, inkább megosztom az élményeimet. Egy fajta kettősség jellemzi az albumot. A Lisa Gerrard által elővezetett dalok stílusa inkább a közel keleti kultúrkör zenei világát hozza el nekünk. Számomra ezek a dalok önmagukban kevéssé jelentenek nagy élményt, viszont filmzenei betétként nagyon is el tudom képzelni. Mint ahogy korábban is felhasználták a DCD dalokat filmekben (például a Gladiátor című film egyik legismertebb témája). A kelta ihletésű Return of the She-King viszont egy kifejezetten kellemes élmény.

Az érem másik oldala a Brendan Perry által prezentált dalok, melyeket valahogy könnyebben sikerült befogadnom. Mély bariton hangszínével és a nagy ívű zenei megoldásokkal ezek a tételek egy nagyon hangulatos, ám ugyanakkor nyomasztóan depresszív világba kalauzolja el a hallgatót. Ezekben a dalokban nem annyira jelennek meg a világzenei hatások – vagy csak számomra nem – viszont a komor hangulatuk miatt jobban is tetszettek. Ha ki kellene emelni dalokat az albumról, akkor a szigorúan szubjektív lista a következő lenne: Amnesia, Children of The Sun, Opium, All in Good Time.

Valószínűleg kiderült, hogy nem vagyok nagy világzene rajongó és fogyasztó – sanszos, hogy ez így is marad -, de mindenképp érdemes volt párszor végighallgatni az Anastasis-t. Egyrészt érdekes kitekintés egy másik rétegzenei felhozatalra, másrészt szélesíteni a látókörünket.

Jegyek még kaphatóak  az október 17-i koncertre a Papp László Arénában, ajánlom mindenkinek, ha teheti látogasson el a koncertre. Minden bizonnyal egy különleges zenei élményben lesz része.