Újra az a tanulság, hogy nem szabad prekoncepcióval nekiállni egy albumnak. A két Nightwish-epigon február végi versenyét már gondolatban megnyerettem a Xandriaval, anélkül hogy a versenytárs Amberian Dawn vadi új albumát meghallgattam volna. Mentségemre szolgálhat, hogy idáig igencsak egyenlőtlen küzdelemről volt szó. Bár túl mélyen nem ástam be magam a cikkünk tárgyát képező finn szimfonikus metal társulat munkásságába, valahogy a következő kép (és hang) élt bennem róluk: adott a világ legcsodálatosabb hangú énekesnője, aki köré felépítenek valami darkos produkciót. Most azonban, ha ezt a hangot gondolatban lekeverjük, akkor is észveszejtő dolgot kapunk végeredményül. A Circus Black nem tudom, jobb-e, mint Xandriaék szintén most kiadott Neverworld’s Endje. De nem rosszabb, ebben biztos vagyok. Sőt! Változatosabb, érdekesebb.