Alig telt el pár év a választás óta, amikor is kijött a Beerzebub zenekar, A Szavak Ereje című EP-je, ami egyértelműen az év egyik legfontosabb hazai megjelenése volt. Nos, a kormány nem változott azóta, így a mosonmagyaróvári zenekar haragja sem enyhült. A legújabb három számos EP-jük következik, melynek címe  Önkéntes Sorstalanság.

Már az elején kijelenthetjük, és ezzel senkit sem fogunk meglepni, hogy a téma továbbra sem változott. A magyar kormányt és annak tetteit állítja pellengérre a zenekar. De igazából nem csak a kormány politikusai kerülnek kereszttűzbe, ahogy korábban sem, hanem az egész politikai elit. Ami, szerintem egy tök jó dolog, mert nem csak egy oldalról támadják a gyíkembereket.

A borító megint csak ütős lett, noha nekem az előző anyagé jobban bejött, de azért ez sem kutya. A népnek szóló üzenet ezúttal három dalban merül ki és lényegesen kevesebb is a vendégszereplő, konkrétan a Rezsim című dalban van egyedül feat.,  a legendás Knapp Oszkár személyében. A dal érdekessége a számomra az volt, hogy Bogyó sokkal jobban kiengedi a hangját, sőt az egész dal sokkal dallamosabb, mint előtte bármelyik szerzeményük.

Már az elején lejön, hogy a szövegek továbbra sem gyengék. Hatalmas tükröt tartanak szembe velünk. De haladunk is tovább a NERnia című dallal, ami egy igazán különleges országba kalauzol el minket. Ha azt mondtam, hogy a Rezsimben volt dallam, akkor itt már konkrétan hatalmas éneklős refrén van. Ráadásul nagyon szépen össze van simítva a gitártéma a dobbal, ami nekem nagyon szimpatikus. Bátran kijelenthetjük, hogy a sok nehézség ellenére a zenekar most sokkal jobban működik együtt, mint korábban. A harmadik dal a Propaganda, ami a legszimpatikusabb dal a számomra. Sajnos a mondanivaló nem fogyott el a két év alatt, ellenben egyre több minden van benne, ami egyre jobban megállja a helyét. 

Elmondhatjuk, hogy a Beerzebub megtartotta azt a magas szintű mondanivalót, amit elkezdett korábban, viszont zeneileg feljebb lépett. Sokkal teljesebb az összkép, mint az előző anyagon, pedig azt hittem, hogy annál feljebb nem fogják tudni rakni a lécet.