RockStation

Iron Curtain - Savage Dawn – kazetta ajánló (Jawbreaker Records, 2024)

Speedes heavy metal

2024. szeptember 20. - rattlehead18

435190000_893847419418974_5529129246191887074_n.jpg

Vic Rattlehead rohamsisakos, Blackie Lawlesst idéző, körfűrészes ágyékvédővel felvértezett ikertesója újra lesújt a bontókalapácsával – a borítóra nézve elsőre többeknek is ez a kevésbé épületes gondolatsor futhat át az agyán. Viccesnek, vagy legalábbis kevésbé komolyan vehetőnek tűnik a dolog, de átvitt értelemben is épp erről van szó.

A spanyol Iron Curtain zenéje ugyanis akár a korai Megadeth és a kezdeti W.A.S.P. muzsikája közé is belőhető lenne. Tisztában vagyok vele, hogy egy kellően tág, és ebből eredően nehezen megfogható intervallumról van szó, de a dél-európaiak zeneileg épp ebből, az 1984-1985 környékére datálható időszakból táplálkoznak. A speed metal aranykoráról, a thrash korai éveiről, egyben a heavy metal talán legjobb időszakáról van szó.

Az a bizonyos bontókalapács pedig már az ötödik alkalommal sújt le, ha csak a nagylemezeket számoljuk. A 2007-ben alapított Iron Curtain az underground szorgos hangyájaként dolgozik, számtalan egyéb demo, EP és megosztott kiadvány is szegélyezi a járataikat. A bő másfél évtizedes aktivitás során tucatnyi zenész fordult meg az alapító énekes/gitáros körül – egy újabb erőltetett párhuzam a Megadeth-tel, illetve a W.A.S.P.-pel.

412936058_18409096192059857_50031572374526780_n.jpg

A regionális szcénában Mike Leprosy néven ismert figura amúgy a helyi Fenriz; éli, lélegzi a metalt, rádióműsora volt, fanzine-eket szerkesztett, fanclubot vezet, és persze több zenekara is van. Elöljáróban meg kell jegyezzem, hogy nem volt szerencsém az összes Iron Curtain kiadványhoz, határozott emlékeim pedig csak a legutóbbi Danger Zone-ról vannak.

A borító koncepciója ugyan ahhoz képest gyökeres változáson esett át, de a zene maradt az a speedes heavy metal, amiből az underground megfelelő bugyraiba merülve manapság is bőséges kínálattal szembesülhetünk. Leprosy és három fegyverhordozója is azok táborát gyarapítja, akik kívül-belül, minden egyes nüansz tekintetében levették a négy évtizedes mintát. Sosem értettem azokat, akik épp amiatt köszörülik a nyelvüket az efféle formációkon, mert azok, amik. Köztudott, hogy ez a műfaj 1985 után nem az innovációról szólt, aki errefelé próbál valami egyénit, netán újítót keresni, jobb, ha menten hátat fordít a dolognak.

A Savage Dawn kilenc dalában a fentiek mellett olyan ősök megidézése folyik, mint a Living Death, az Iron Angel, a Gravestone, vagy mondjuk a korai Angel Dust, illetve a kalóz korszak előtti Running Wild. Aki ezeken a zenéken szocializálódott, nem tévedhet nagyot a spanyolokkal sem. Az eredetiség hibádzik, a fő kritérium, azaz a dalok szempontjából ellenben semmi gond ezzel az anyaggal.

A The Aftermath bevezetője épp az a fajta, amiből bármi lehetne. A Devil’s Eyes azonban nyomban kijelöli az irányt. A főnök kiabálós, de dallamos hangja a Gates Of Purgatory időszak környékén járó Rock ’n’ Rolfot juttatja a hallgató eszébe. Gyorsan ki is kell emelnem a szólógitáros Juan Manuel játékát, aki mindent tud a ’80-as évek közepének metaljáról, és ez a tudás az összes dalban bevetésre is kerül. A Gypsy Rocker zenei szempontból egy sajátos tribute a korai Metallicának címezve, a nyilvánvaló áthallások ellenére működik, a vokálok pedig némileg feledtetik a párhuzamokat. A Thy Wolf dettó, de riffek terén itt inkább az első lemezes Megadeth lett tetemre hívva.

A zenekar vonzódik a múlt századi kelet-európai történelemhez, a névválasztás (Vasfüggöny) mellett erről árulkodik az epikus Калашников 47 és némiképp a Jericho Trumpet (Stuka) is. A határozottan a Motörhead felé elmozduló Rattlesnake vokális szempontból egy kakukktojás. A Tyger Speed a címéhez illően természetesen ismét speed metal, ezúttal a germán fajtából. Az ökölrázós és szájbarágós Evil Is Everywhere egy kisebb megingás, az előbb már emlegetett Jericho Trumpet (Stuka) azonban kiköszörüli ezt a csorbát.

A Savage Dawn metalja tehát tökéletesen passzol a svéd Jawbreaker Records portfóliójába. A napnál is világosabb párhuzamok és áthallások ellenére engem sikerült is megvenniük. Objektíven nézve a dolgot, ennek a lemeznek az ötös skálán valahol a három-három és fél pont környékén kellene landolnia, de most nem akarom fenntartani a tárgyilagosság látszatát! Rendelési lehetőség: info@jawbreaker.se

4kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2218493928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum