RockStation

Haj(aj) metál német módra: Kissin' Dynamite - Money, Sex & Power

2012. március 07. - sebiszabi

Fura. Egy csomó egymással ellentétes érzésem van a bandával, a zenével kapcsolatban. A banda neve alapján kicsit gügyének tartottam az egészet, aztán amikor a promó anyagot elkezdtem átbogarászni még inkább erősödött bennem ez az érzés. A bandáról készült marketing képek láttán az jutott eszembe, hogy ezek a fiatal fiúkák(?) talán valamit rosszul értelmeztek, amikor a "férfivá válás" küszöbére értek. Bevallom, nem hallottam róluk korábban, ezért gondoltam, hogy ez a bemutatkozó anyaguk, tekintve a korántsem meglett korukat tekintve: 18 éves suhancokról van szó. Tévedtem - több ponton is. 

A srácoknak ez már a harmadik(!) albumuk (2008 - Steel of Swabia, 2010 - Addicted to Metal). És ami még nagyobb meglepetés volt, hogy amikor elkezdtem hallgatni az albumot, hogy a korábbi dolgok szinte nem számítottak semmit, mert valami baromi jól szólt az egész! Az énekes csávónak komolyan olyan hangja van, mintha 20 évvel lenne idősebb. A dobtémák, a gitárszólók profi munka: összetettek, pontosak!

Nekem végig Mötley Crüe és GnR érzést hozta, ami persze nem baj, sőt. A reklámanyag hatalmas robbantást ígért a ifjoncok 3. albumával, és ennek megfelelően az album címadó dalával indul az album. És tényleg nagyon jó. Pörgős, kemény de mégis divatos és szerintem - ha nem is rádióbarát - de zenei tv-ken simán elfér. Természetesen ebből készült el az első videóklip is:
 

Az I Will Be King is egy remek dallamos glam rock/metál alkotás. Erre is rajzoltak egy videoklipet, gondolom a marketing gép szerint így kell ezt nyomni. A többi nóta is az első két szám stílusát követi, de nem annyira ütősek, sőt talán sablonosak, egyformák is, de mindenképpen dallamosak, hallgathatóak.
 
A sorból kettő lóg ki igazán és ezért meg is töri az "egyhangúságot". A Club 27 című szám, ahogy a következtetni lehet a 27-esek klubjához írt óda -  bármilyen hülyén is hangzik ez, a másik pedig az album utolsó tétele, a melankólikusabbnak mondható Six Feet Under című alkotás. Itt nincs akkora zúzás, érzelmesebbre vették a figurát a fiatalok.
 
Aztán vége az albumnak. 10 szám és nincs összesen 40 perc. Ezen mindig ki szoktam akadni, hogy ezért miért kell a CD-t pazarolni! Váá!
 
Ha az első két számot vesszük, akkor valóban nagy durranás az album, ha az egészet (az összes 39 és fél percet), akkor az színvonal összességében átlagosra süllyed. Én személy szerint a srácok öltözködése miatt levontam volna legalább másfél pontot, de nyilván itt nem ezt értékeljük (ez majd megteszi helyettem Lakatosz Márk).

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr834294948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum