A metalcore halott, vagy nem? Ezt mindenki döntse el maga, az viszont tény, hogy a műfaj úttörőjének számító Killswitch Engage népszerűsége mit sem csökkent az utóbbi években. Ráadásul a napokban a banda Disarm The Dsecent címmel új lemezzel jelentkezett, melyen már ismét Jesse Leach énekest hallhatjuk. Ez szolgáltatta a témát ehhez az interjúhoz.
A „Disarm The Descent” nagyszerű lemezcím. Ki találta ki, és mi a jelentése?
Jesse: Az eredeti címet („Disarming The Descent”) a bőgősünk, Mike D dobta be. Némi egyeztetés után úgy döntöttünk, elhagyjuk az „-ing”-ot...
Adam: Lenyestük.
Jesse: Lenyestük, és – mint a mellékelt ábra mutatja – „Disarm The Dsecent”-re módosult a cím. Ez lényegében egyfajta csavaros megfogalmazása a megváltásnak vagy a feltámadásnak.
Jesse-vel az „Alive Or Just Breathing” óta, azaz tizenegy éve nem készült Killswitch Engage lemez. Mi volt a különbség a két anyag megírása között?
Jesse: Ennek a lemeznek a megírása össze sem hasonlítható azzal, ahol tíz éve tartottunk, különösen ami engem illet. Ezúttal sokkal könnyebben mentek a dolgok, mert elég magabiztos vagyok.
Adam: Nem nyavalyogsz.
Jesse: Nem nyavalygok (nevet)!.. Tisztában vagyok azzal, ki is vagyok mint szerző és mint ember. Adammel pedig igen jó a viszonyunk, ma is jól tudunk együtt dolgozni a felvételeken a Times Of Grace óta. Szóval óriási a különbség, elég könnyen ment minden. Mondhatni, természetes fejlődésen mentünk át a lemezkészítés során.
Adam: Nos, igen, ezt a lemezt pofonegyszerű volt elkészíteni. A srác (Jesse-re mutat) rendesen összekapta magát és felkészült.
Jesse: Kösz.
Adam: Hát ja, valamivel jobban felkészültél és tudod, hogyan kell vigyáznod a torkodra. Lelkes vagy és menetre kész... Időtlen idők óta nem turnézott, jó sokáig nem zenélt.
Jesse: Zenéltem én, elég sokáig, csak nem turnéztam.
Adam: Igen, én is így értettem. Jól elbújtál.
Jesse: De dolgoztam.
Adam: Pontosan. Csak nem voltál szem előtt.
Jesse: Az árnyékben voltam.
Adam: Végre visszatért az alkotókedved.
Jesse: Kinyíltam, mint egy tüneményes kis virág.
Adam: Mert jó sok víz ért.
Jesse: Víz és napfény.
Adam: Elültetünk, és egy csoda lesz, ami kinő! Nézz csak magadra, te gyönyörű virágszál! Szóval pofonegyszerű ügy volt és szórakoztató.
Volt-e bármi köze ehhez a Times Of Grace-nek?
Jesse: A Times Of Grace-nek semmi köze nem volt ehhez. Akkor még fel sem merült, hogy beszálljak a bandába. Ha más nem is, annyi szerepe volt, hogy ismét ráhangolódjunk a turnézásra, illetve hogy én hangolódjak rá.
Adam: Csak egy sugallat volt. Na meg a közös munkára Adammel. Az azonban biztos, hogy nem az egyik dologból következett a másik.
Mesélnétek a „Disarm The Descent” felvételeiről?
Adam: A lemez elkészítése sima ügy volt. Összejött öt srác, akik már nem készítettek lemezt egy ideje, de szerettek volna lemezt készíteni. Szóval mindannyian feltüzelve álltunk neki, készen arra, hogy jó kis beteg nótákat rögzítsünk. Tényleg nagyon lelkesek és izgatottak voltunk... Itt tartunk most.
Jesse: Engem az indított el, hogy hallottam a zenét. Az ugyanis még azelőtt elkészült, hogy egyáltalán képbe kerültem. Megkaptam a srácoktól a demókat, és letaglózott a zene energiája, sebessége, intenzitása. Megírtam, amiről úgy gondoltam, hogy illik a zenéhez, és ez csak tovább fokozta a lemez intenzitását.
Meséljetek az új album produceri munkálatairól!
Adam: A saját zenekarom producerének lenni, ezeket a hülyéket producerként irányítani jó móka, hiszen a barátaim társaságában vagyok, akik minden marhaságuk ellenére is megbíznak bennem. Ez tök jó dolog. Imádok zenélni és imádom, hogy a srácok nyugodt szívvel rám bízzák a lemezanyag összerakását. Nagyszerű! Én is tisztelem mindannyiukat, ők is tisztelnek engem és tesszük a tőlünk telhető legjobbat. Próbáljuk a lehető legjobbat kihozni magunkból és megírni néhány dalocskát, amelyeket talán a rajongók is megkedvelnek...
Jesse: Ezért szól úgy a lemez, ahogyan szól. Ez a fickó itt (Adamre mutat) rengeteget tett érte.
Adam: Nyugodt voltam.
Jesse: De tényleg!
Adam: Nyugodt voltam.
Jesse: Mi magunk sem akartuk volna máshogy.
Nehéz a saját zenekarod producerének lenni?
Adam: A saját bandám producernek lenni igazából nem nehezebb, mint más zenekarokkal dolgozni, csak az egómat kell félretennem. Tudnom kell, mi válik egy adott téma javára. Túl kell tennem magam rajta, ha az ötleteim nem mennek át a szűrőn, ha az ötleteimnek finomnak vagy éppen jó hangosnak kell lenniük. Tisztában kell lennem azzal, mi a jó az adott helyzetben, mi a jó az adott dalnak. Nagyjából ennyi az egész.
Meséljetek az első nótáról, amelyet közzétettetek („In Due Time”)!
Jesse: Az „In Due Time” szövege, ahogy a cím is sugallja, arról szól, hogy minden a maga idejében történik. Szövegileg szerintem jó indítás és szépen tükrözi az egyensúly a kemény és a dallamos témák között. A refrén különösen dallamos, együtt énekelhető és emlékezetes.
Adam: Én már elfelejtettem!
Jesse: Elfelejtetted? Eldúdolhatom, ha akarod!
Melyek a kedvenc számaitok a lemezről?
Jesse: Ez mindig bonyolult kérdés. Nehéz egyet kiválasztani. Én személy szerint a „New Awakening”-et hallgatom élvezettel, nagyon megfogott az a dal. A „Beyond The Flame” a hangzását tekintve nem annyira jellemző ránk mint zenekarra. Egyik kedvencemnek pedig talán a „You Don't Bleed For Me”-t mondanám, mert jó dühös egy szám. Alighanem az egyik legindulatosabb dal, amelyet valaha írtam. Örülök, hogy bele tudtam vinni. Nem szokványos dolog tőlem, mert nem dühös énekesként vagyok ismert, de örülök, hogy sikerült. A düh jó dolog is lehet, ha eszközként szolgál.
Vannak-e szerintetek a rajongók számára meglepő dolgok a lemezen?
Jesse: Talán az „Always” nóta okozhat meglepetést néhány rajongónak. Más, mint amilyen a Killswitch Engage általában, ahogy számomra is más. Sötétebb dal, talán a kakukktojás a lemezen, de hát ezért került fel rá.
Mik a terveitek erre az évre turnéfronton?
Adam: Turné turné hátán! Lesz néhány bulink Ausztráliában, majd jövünk Európába. Utána talán lesz egy amerikai turnénk és lehet, hogy visszajövünk Európába egyes fesztiválokra. Ezzel egészen szeptemberig be is leszünk táblázva.
Jesse: Közben pedig egyre csak kapjuk az ajánlatokat, úgyhogy ebből még világturné is lehet. Reméljük!.. Találkozzunk a koncerteken!
Miből merítitek az ihletet az íráshoz?
Jesse: Én azt írom ki magamból, amilyennek látom a világot, ahogyan a világban zajló eseményeket értelmezem, legyen szó politikáról vagy szervezett vallásról. Ez a lemez szerintem attól más egy kicsit, mint az eddigiek, hogy történeteket próbálok elmesélni: mások szemszögéből nézni dolgokat, és rajtuk keresztül elmesélni a történeteket.
Adam: Az ihlet bárhonnan jöhet. Mások zenéjéből, a saját érzéseimből, egy adott hangulatból... Bárhonnan. A dolgok véletlenszerűen pattannak ki a fejemből, így alakulnak ki a dalok egyes részei. Az a fajta vagyok, aki ha elkezd írni és akit ha elkap az ihlet, akkor abból megszületik egy teljes nóta. Ha viszont nem egy teljes nóta születik, akkor másnap visszahallgatom, amit írtam és lehet, hogy abból valami máshoz kapok inspirációt. Ennyi.
Melyik a legkülönösebb hely, ahol eddig dalt írtatok?
Jesse: Hát...
Adam: Sok ilyet tudnék mondani. A számötleteim általában véletlenszerű helyzetekben alakulnak ki: kocogás közben, a kocsiban, a zuhany alatt, vagy (ami különösen figyelemreméltó) a klotyón. Igen súlyos helyzeteket éltem már át a WC-n. Soha nem tudhatod, mikor száll meg az ihlet. Van olyan pillanat, amikor tényleg a kulával egyszerre pottyan ki az emberből az öltet....
Jesse: Én imádok nagy távolságokat megtenni bringával vagy autóval. Általában ilyen helyzetekben kap el az ihlet. Máskor meg mondjuk ülök a tengerpatron és figyelem a hullámokat. Ami viszont az igazán különös helyeket illeti, nem is tudom. Talán a szüleim házának a pincéje. Az ihletett pillanatok csak úgy jönnek és meg kell ragadnod ezeket, bárhol is vagy. Nem írtam még dalt fura helyen. Talán el kéne kezdenem...
Mit tanácsolna a 2000. évi Killswitch Engage a 2013. évinek?
Jesse: Hogy mit mondana a 2000. évi énem? „Legyél már férfi, te kis pöcs!”
Adam: Az én 2000. évi énem ezt mondaná: „Hé, öreg! Te aztán rengeteget iszol! Jól felpüffedtél, mi történt veled?! Gitárosként sem lettél jobb! Talán énekleckéket is kéne venned! Ne zabálj annyit, iszonyúan meghíztál! Még mindig ezt csinálod?! Te jó ég!” Ilyesmit.
És a banda egészének az akkori énje mit mondana?
Adam: Srácok, ti még mindig ezt csináljátok?! (nevet)
Milyen érzés számotokra, hogy akkora szerepet tulajdonítanak nektek a metalcore mint irányzat felemelkedésében?
Adam: Én személy szerint nem úgy tekintem a metalt, mint stílusok vékony szeleteiből összeálló egészet. Ha metalcore-nak akarsz nevezni minket, ám legyen. Nem fogunk megsértődni. Mi viszont pusztán azt tesszük, amihez értünk. Dalokat írunk, amelyekben vannak dallamok, súlyos riffek, gyors riffek, meg mulatós riffek...
Jesse: Mulatós riffek!
Adam: ...Dobtémák és bőgőtémák...
Jesse: A meghatározás szerintem találó, hiszen itt a metal keveredik a hardcore-ral, viszont a „metalcore” címkét teljesen bemocskolták és felhígították. Már nem azt takarja, amit azelőtt. Elszakadt a gyökereitől. Szóval nem értek egyet, ha valaki ebbe a skatulyába rak minket, de végül is van értelme. Az embereknek kell valamiféle címke, hogy körülírjanak minket. Úgyhogy legyen. Ti döntitek el, minek neveztek minket. Nekünk mindegy.
Adam: Én azt mondom, zenét játszunk. Nem, mégsem mondanám.
Jesse: De igenis ZENÉT játszunk.
Adam: Már amennyire...
Milyen hatással volt a zenekarra Jesse visszatérése?
Adam: Mindannyiunk számára jó érzés volt, hogy visszajött ez a gyíkarc. Tizenkét-tizenhárom éve nyomjuk már, de még mindig imádjuk ezt csinálni. Van az úgy, hogy olyan valaki kerül a csapatba, aki jó hosszú időre kiesett a koncertezésből, egyenesen a mély vízbe, ő pedig (Jesse-re mutat) majd kicsattan a boldogságtól. Ez minket is igencsak felpörget. Nagyon lelkesítő, hogy újra itt van. Tök jó, mert energiát hozott vissza magával.
Jesse: Újra kigyúltak a lángok, haver!
Mit tartogat a jövő a Killswitch Engage számára?
Adam: Zajlik körülöttünk az élet! Itt a lemez, rengeteg bulink lesz és ha az embereknek bejön ez a rengeteg buli, akkor lehet, hogy azután is rengeteg bulit nyomunk majd. Ha pedig mindenki ráun erre a rengeteg bulira, talán csinálunk még egy lemezt. Azt hiszem, ezt fogjuk csinálni. Ha meg nem, akkor egy időre behúzzuk a féket.
Jesse: Ha pedig nagyot kaszálunk, akkor elkezdünk tonnányi gyémántot meg aranyat viselni él hip-hopot fogunk nyomni.
Adam: Na ne! Én nem. Én veszek majd egy zsiráfot.
Jesse: És hogyan fogod hívni a zsiráfot?
Adam: Mit számít az? Úgyis megeszem!
Jesse: Szegénykém!
Adam: Zsiráfhúsra vágyom!
Ha a „Disarm The Descent” pizza lenne, milyen ízű lenne?
Jesse: Te milyen hozzávalókból sütnél tortát?
Adam: Erős! Oké, ha ez a lemez pizza lenne, valószínűleg lenne rajta szardella, erős paprika... Igazából elég szar íze lenne! Jó csípős, fokhagymás íze...
Jesse: Lenne rajta mondjuk erős paprika meg húsgombócok...
Adam: Csípős húsgombócok.
Jesse: Imádom az erős paprikát! Aztán lenne rajta jó erős marinara szósz és fokhagyma is! A tetején meg valamilyen friss zöldség...
Az interjú, ú.n. generic-interjú, tehát médiák számára készült. Fotók: Réti Zsolt
