Október 23-a idén duplán is ünnep volt Magyarországon – legalábbis a dallamos metal, konkrétan a műfaj progresszív vonulatának alapbandájaként (el)ismert Queensrÿche rajongói számára. Nekünk a remek koncert mellett a jeles napot az alábbi interjú tette teljessé. Miután sikerült Michael Wilton gitáros értésére adnunk, hogy a buli dátuma révén miért is nyer egészen új értelmet a (műsorra ezúttal nem tűzött) Revolution Calling dal címe, igyekeztünk alaposan körüljárni az 1990-es években kezdődött válságos korszakot és a Todd La Torre énekes csatasorba állításától, illetve az idei albumtól számítható visszakapaszkodást, külön kitérve a csapatnak a közeljövőre vonatkozó terveire.
A szimplán Queensrÿche-ra keresztelt idei albumotok egészen a Billboard 200-as lista huszonharmadik helyéig vitte. A zeneipar mai általános állapotát, illetve a zenekar helyzetét tekintve hogyan értékeled ezt az eredményt?
Michael: Úgy gondolom, ez egy kiváló eredmény, ha azt nézzük, hol tartunk most mi és hol tart a technológia. Nagyszerű lemezszerződést írtunk alá a Century Media kiadóval, ők pedig nagyon boldogok, amiért már több mint ötvenötezer példány talált gazdára a CD-nkből világszerte. Ezzel máris köröket vertünk az előző CD-re. Ugyanakkor a technológiának is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Attól függ, honnan nézzük. Úgy érezzük, mi a szerencsésebbek közé tartozunk. Az emberek nyilván bele akarnak hallgatni a zenébe, mielőtt megveszik a lemezt, ami így is van rendjén. Tőlünk viszont egyre többet és többet akarnak hallani és ez óriási dolog. Az is bennünket igazol, hogy az előző turnéinkon a rajongók állandóan a régi számokat, az első öt-hat album dalait követelték. Ezen a turnén pontosan az első öt-hat album dalait játsszuk nekik, az ő nagy megelégedésükre. Ugyanakkor az új nótákat is kérik, amire viszont az előzőekben nem volt példa.