A punkpápa Keith Morris lehetetlen, lelőhetetlen, és úgy tűnik, felnőni képtelen kollégáival: Dimitri Coatsal, az egykori Burning Brides gittyóssal, a deszkabuzi neoprimitív tininek tűnő Mario Rubalaca élő dobgéppel és Steve "Sokkalpánkabbvagyoknáladhippiköcsög" McDonald basszerrel - nem szarozik. Az elmúlt hónap elején kiröppent a Hypnotize klipje, majd gyors egymásutánban rá egy albumbejelentés, egy közreműködés az ünnepelt popkult-ikonná váló OBEY Gianttel a Record Store Day alkalmából, és a héten az egész, a nagy, a mennydörgő, a... hosszadalmas?!... 3. album.

Az OFF! még mindig a globális hardcorepunk underground egyik (ha nem "a") legfontosabb zenekara, de az epilepsziás váltásokból könyörtelen menetelések lettek a Wasted Yearsen. Teljesült a kívánságom is: hosszabb, érettebb számok, kerekebb szövegek. És már egy picit bánom: a fejjel a falnak lendületet halkabban forrongó bunyós-partizánság váltotta fel. Na kúrjuk...

-- is be a lejátszólistát, ami még egy ideig elérhető a New York Times ingyenes zenehallgató-oldalának hála. (Köszi!) Toljuk arrébb a családi képeket és a monitorokat, mert előfordulhat a fejjel, kézzel, lábbal lebaszásuk! 

Ami nyilvánvaló:
hát az, kérem, hogy ez még mindig egy kurvaerős banda - lenne, ha nem a "még mindig"-en lenne a hangsúly. Még mindig a 2 nap alatt zavarjuk le a felvételt a sufniban elven készült, még mindig Pettibon remek (bár ez egyszer bizony recirkulált) borítójával, és még mindig törekednek a velősségre. Ami más: ahogy most állnak a dolgok, azok szerint a 2. album, a "saját nevű" duplán OFF! - OFF! volt a legjobb. Világos a fejlődési ív: finoman lassuló tempók, érezhetően hosszabbodó számok (már a másfél perc is micsoda balladának számít náluk - és azért a Wasted Yearsen elég sok e körüli van), az őrült energia helyét egy helyben topogósabb, érettebb befakkolás és rímfaragás veszi át. Ez még a klipeken is látszik: szükségtelenül hosszú életképek, vágatlan felvezetések, amik majdnem olyan hosszúak mint maga a dal... Én arcomba baszódó opuszokat kérek az eddigiek alapján, csak egy kicsi, felcsigázó hatásszünettel, nem 5 perces indie-filmekbe csomagolt 2 perces dalokat! Miezmár?! Olyan no bullshit, fülbemászós, kérlelhetetlen dolgokat akarok, mint az Over Our Heads vagy a Meet Your God. Igazán szar szám nincs is a lemezen, de a kényelmetlen, luftos sebesség sok-sok dalt tesz majdnem középszerűvé. Az ember már rohanna habzó szájjal a társadalomnak, de nincs meg a kellő lökete hozzá, amiért pedig betette ezt a lemezt...

Ami még hallható:
A szövegek egyre kiműveltebbek (versformailag), lassabb a bólogatás és szinte eltűnt az üvöltözés. Kár. Szövegileg az eddig domináló idegfeszültség és társadalmi agyrohadás tematikájától egyértelműen a vállalati lelkületű romlás, a felgyorsuló életritmusban kiégő világ ellen fordulnak. Itt kerülnek igazán terítékre az ebben mindig bivalybaszom-erős Morris pirító sorai: az "All by design, I'll take what's mine/ First your money, then your mind!"  vagy "A 20 dollars contribution / Gives a 60 seconds solution", "Think we oughta' shoot more coke!" és főleg a fülbemarkoló gonoszsággal ejtett "I take what you can't have / I take all I can grab!" - csak épp egy kicsit kétségbeesettebben, csak egy kicsit sikítósabban kéne, de így sincs sok ok panaszra. Az ősi Dead Kennedys-féle narratívaváltás trükkje (hogy a kizsákmányoló szemszögét énekli meg, és nem a kizsákmányoltét) náluk is bejöttl! A hirtelen megszakadó albumzáró sor: "Never at my side!" szépen kikerekíti a Wasted Yearst, ezzel is maguk fölé nőnek a lezárásokban számok szintjén annyira már nem jeles öregfiúk.

Ami elvárható:
hát leginkább az, hogy a magukhoz képes elnyújtottabb számokban ugyanazt a falomlasztó energiát és fikát hozzák, mint a First Four EPsen - ehelyett tettek egy nagy lépést a klasszikus Black Flag (ill. a most feltámadó FLAG) irányába, és a Middlemenesen nyugisabb(!!!) tempóval átadott, torkokra és pogózokra egyaránt biztonságosabb energiák felé (vagyis, most már talán nem lesz közvetlen életveszély egy OFF! moshpit). Coats dalírása itt remekel, érezhető, hogy sok dallamosabb, néhol polifóniákkal is operáló, rövid bridges menetet iktatott be, bár a megszokottnál tompább torzítás sajnos nagyon fülbeötlő.

Ami hiányolható:
az az előző két lemez átütő intenzitása... és az erős zárások visszahozása. A Red, White and Blackkel kezdeni az albumot egyből kilőtt volna Dél-Kaliforniáig, de az ilyen ziccerek kihagyásán már meg se lepődök... Ez így csak egy nagyon tömör, nagyon erős hedbít-alap - komolyan, szinte csak azok a tempók hiányoznak, amik bombaszőnyeggé tették az OFF! korábbi nagylemezeit. De azok aztán fájdalmasan! Hát mi történt velük?... Az történt, hogy elkezdtek gondolkodni. Ez az eleve erős dalszövegeknek jót tett, és ezeknek köszönhetjük azokat a fincsi váltásokat és betéteket, mint a You Must Be Damned kiállása, a Time's Not On Your Side nehézkes tempóváltásai és nagyheréjű, groove-os megszólalása, meg a Death Trip on the Party Train pszichedelikus gitármenete - viszont ezért cserébe kezd kiveszni az a kapkodó, zsigeri energia, ami anno azonnal (letagadott, skateparkos, koravén) szerelemre lobbantott a munkásságuk iránt. Ennél okosabbak, már én kérem őket, ne legyenek...

Ami levonható: 
az az, amit kedves expunk gondolkodó kollégám mondott egyszer: "egy igazi punkzenekar a 2. kiadványa után meghal: vagy nem zenekar többé, vagy nem punk" - az OFF! most még csak félhalott eme minőségében: túl okos és kimódolt a hardcorepunkhoz, amivel hódítani kezdett, de túl frusztrált, zajos és hiteles ahhoz, hogy elvegyük tőle a punkságot. A Wasted Years egyáltalán nem elpocsékolt próbálkozás, egyszerűen azt látom, hogy kezdenek belerázódni egy kényelmes rutinba - és ezt a zenét biz' megöli a kényelem. Bár tagadhatatlanul JÓ, sőt, mit jó, tán a legjobb punkanyag egész évben, ami minden hc/punkfan gyűjteményében méltatott főhelyet érdemel, fenntartással élvezzük az OFF!-ot, amíg tudjuk: még az is lehet, ezüstkorukat látjuk. Rozsdás, szívgyógyszeres, üvöltve döngölős, de tagadhatatlanul ezüstkorukat...

+ Ami vállalható:
hogy ezek után már most félretesszük a jegyárat: októberben ezek a "punk dinoszauruszok", ahogy valami furkó felkeresztelte őket egy koncertjükön, ugyanis a feljövőben lévő brooklyni flegmapunk Cerebral Ballsyval közösen fogja szétütni az A38-at egy európai turné keretében! Jól hallottátok. Ha egy bajszos, füligszáj, tarka nacis csóka leüvölti a hajad egy váratlan pillanatban hogy DÁÁÁÁRKNEEESSSZ!!!4!!, majd megköszönheted neki ezt a kritikát is.Ez az album egyébként 4 koponyát érdemel, de az OFF! LP után én többet várok. Bocsánat, sznob, szar, vénhedő pánkk vagyok, és csak ezt érdemled, ezt.

Addig is, klikk ide az eseményért tüstént.

~

by Nemesúr (Nemes Márk)