
Eheti versenyzőink jó részének betonkeverő volt a jele az óvodában. Lesz itt death metal, de micsoda death metal, post punk, hardcore punk, meg egészen durva hardcore is. /Fotó: Dying Fetus, Scott Kinkade//
Eheti versenyzőink jó részének betonkeverő volt a jele az óvodában. Lesz itt death metal, de micsoda death metal, post punk, hardcore punk, meg egészen durva hardcore is. /Fotó: Dying Fetus, Scott Kinkade//
Csúnya zenék fészkelték magukat a heti lejátszóba. Lesz itt black metal, extreme metal, brutal deathcore és hardore-punk is. /Fotó: OFF! - Jeff Forney/
A Mastodon gitárosa, Brent Hinds, a Tool dobosa Danny Carey, és az OFF! gitárosa összeállt és megalapította a Legend of the Seagullmen nevű formációt, ami - ahogy a neve is mutatja - hajós témájú és kissé dilis szövegekkel fog nyomulni, lássunk is mindjárt kettőt az új dalokból itt és itt. (Mellékesen, ha gőzerővel folyik a munka az új Tool albumon, akkor mi a vért keres Danny Carey egy új formációban???)
E vasárnapi koncertélményre, ha egy szóban kéne summát nyújtani, az egy hosszan sípoló ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN!!! lenne. A hosszú azért, mert tényleg ennyire jó volt, a transzcendenciáig haragos, zsigeri, nyers zene fülledt ünnepe... a sípolás meg azért, mert még mindig nem sikerült teljesen helyreraknom a pogóban szétrakott orrsövényemet. Talán eddigi(!) életem legjobb punkkoncertjében volt részem, és nem csak nekem. Szóval: OFF!-ra vágva, így esett az eset, és egymásra mindenki:
A'sszed, megint 9gagre recskázol a hét utolsó éjjelén egy tea mellett a rozzant kis pecódban?
A'sszed, idén már senki nem lesz, aki barátilag hátba rúgjon a társadalmi agresszió hevében?
A'sszed, az embernek a maradék rasztáját kell adni egy valamirevaló őshardcore-buliért?
A'sszed, csak a duplakávé képes új életet lehelni beléd?
A'sszed, csak úgy bemész a hétfő reggeli melóba?
Akkor híreink vannak, puhányok, nyavalyások. Nyereménnyel kecsegtetők.
3 kattért szétrúghatjuk az idillt együtt A Hajón!
Ha valakiben élne a kétely, hogy a HC-punkrock szelleme él még, annak mindössze egyetlen dolgot ajánlunk: hallgassa meg az OFF! új lemezét, és látogasson el az azt bemutató októberi A38-as koncertre október 19-én.
A punkpápa Keith Morris lehetetlen, lelőhetetlen, és úgy tűnik, felnőni képtelen kollégáival: Dimitri Coatsal, az egykori Burning Brides gittyóssal, a deszkabuzi neoprimitív tininek tűnő Mario Rubalaca élő dobgéppel és Steve "Sokkalpánkabbvagyoknáladhippiköcsög" McDonald basszerrel - nem szarozik. Az elmúlt hónap elején kiröppent a Hypnotize klipje, majd gyors egymásutánban rá egy albumbejelentés, egy közreműködés az ünnepelt popkult-ikonná váló OBEY Gianttel a Record Store Day alkalmából, és a héten az egész, a nagy, a mennydörgő, a... hosszadalmas?!... 3. album.
Az OFF! még mindig a globális hardcorepunk underground egyik (ha nem "a") legfontosabb zenekara, de az epilepsziás váltásokból könyörtelen menetelések lettek a Wasted Yearsen. Teljesült a kívánságom is: hosszabb, érettebb számok, kerekebb szövegek. És már egy picit bánom: a fejjel a falnak lendületet halkabban forrongó bunyós-partizánság váltotta fel. Na kúrjuk...
Keith Morris újra él. Mit izélok, Keith Morris most már mindig élni fog. Rasztái loncsokban szakadhatnak le róla, berúghatják az orrát rajongói hatszor, saját legendás zenekara, a Circle Jerks, amivel a hardcore punk talán legelső közismert úttörője volt, lehányhatja, lefikázhatja a számait, még ki is rúghatja őt producerestül a rég ígért visszatérő albumból, mit neki! Ez az ember és (számunkra) „új” csapata egy erőgép. És az erejük, bár elsőre így tűnhet, nem az agresszív megszólalásban leledzik. Az OFF! ereje az autentikusság és a csattanósság. Erre épül az egész banda, és a Four EPs-t követő OFF!-al végre ténylegesen bemutatkozó albumuk – amik ketten már most kitesznek egy nagyon sűrű, nagyon intenzív életművet.