A hét elején közöltük le Kiss Ákos írását Mi lesz veled rock ‘n’ roll? címmel. Az írást a Facebookon kommentáradat követte, majd másnap kaptunk egy e-mailt, melyben az állt, hogy erre a cikkre reagálva Ne temessétek a rock ‘n’ roll-t! címmel született egy másik írás, a DebrecenBár zenerovatának vezetőjétől Iski Nóra tollából, melyet alább olvashattok el.
Mai cikkemben a nemrég megjelent, Mi lesz veled rock ‘n’ roll? című cikket szeretném kicsit továbbvinni, kiegészíteni. Az ott említettek szerint a rockzene utolsó hőskora a grunge volt, ezután nem igazán bontakozott ki mindent elsöprő rockzenei mozgalom, valamint az utóbbi 15 év nagyobb részt az elektronikus tánczenéről szólt. A cikk végső konklúziója, hogy jelenleg a rockzene állóvízben toporog, és hogy egy nagy fordulatnak kell ahhoz történnie, hogy újra fénykorát élhesse.
A cikk olvasása után úgy éreztem, érdemes lett volna kiemelni a rock alműfajainak fontosságát is, és azt, hogy bizonyos alstílusok, ha nem is annyira látványosan, de időközben fénykorukat élték. Nem igazán lehet meghatározni, mi is a tiszta rock ‘n’ roll. Azonban kétségtelenül igaz az, hogy mindig divatos egy kis rock-ot belevinni a különböző stílusokba, mint ahogy azt olvashattuk a Halott Pénz idézetén és példáján keresztül. (Ehhez tenném hozzá a hírt, hogy jelenleg Avicii is rock albumon dolgozik). Viszont én most kifejezetten a rock árnyalataira gondolok, mint például a progresszív rock, a pszichedelikus rock, a metál, a punk, az alternatív rock vagy akár az indie-t és a britpop-ot is ide sorolhatnám.
Szerintem fontos megemlíteni, hogy az utóbbi 15-20 évben ezeknek az alstílusoknak is voltak kiemelkedő képviselői és nem ritka az utánpótlás sem. A Ramones vagy a Sex Pistols által tökélyre fejlesztett punkot a Green Day, a Bad Religion, a Rise Against próbálta meg a 90-es, 2000-es években kicsit továbbvinni. A progresszív rock zenetörténészek szerint a Pink Floyd megjelenésekor került megfogalmazásra, amelyből később nagyon sok banda merített ihletet, mint például a nemrég hazánkban koncertező Dream Theather, a Tool, a Symphony X, vagy az Opeth. Az alternatív rock műfaj is neves bandákat ihletett. Kezdhetném a sort az R.E.M.-mel, a The Cure-rel, vagy a Pearl Jam-mel, de a Radiohead, a Rage Against the Machine vagy a ma is a világ egyik legnagyobb koncertarénáit megtöltő Muse is megemlítendő, akik aktívak, alkotnak, és még korántsem fulladtak ki. Én bátran állítom, hogy jelenleg is szép számmal találunk követőket, sorolhatjuk ide a Placebo-t, Jack White-ot vagy akár a Black Keys-t is.
Ez a három stílus volt, ami szerintem alapjaiban véve nagyon sokat adott a rock ‘n’ roll műfajhoz. Mindezek után még tovább tágíthatjuk a kört, és beszélhetünk az indie-ről, ami a The Smiths 90-es évekbeli sikereit követően 2005 körül újra hatalmas divat lett olyan előadókkal, mint a Franz Ferdinand, a The Killers, de kezdetben sokan az Arctic Monkeys-t is ide sorolták, de akár megemlíthetném az idén Volton koncertező The Stypes-t is. Időközben olyan mozgalmak is kibontakoztak, mint a rockabilly, ami a hazánkban népszerűvé vált Mystery Gang példáján keresztül mutathatnám be, de az ír kocsmazene sem csak Írországban tarolt, gondolok itt a Paddy and the Rats hazai népszerűségére.
Az említett cikkben a külföldi és a hazai körképbe nyertünk betekintést, azzal a konklúzióval, hogy minden ‘nyugati’ zenei trend legalább 5 éves csúszással hazánkat is eléri. Ezzel valóban egyetértek, sőt, véleményem szerint a helyzet lokális szinten még rosszabb. A cikkben is említett, hazánkban befutni látszó Ivan and the Parazol az idei Campus fesztivál szombati napján kb. 80-90 embert tudott megmozgatni. A Middlemist Red (amelyről korábbi cikkemben már írtam) koncertjén még rosszabb volt a helyzet, ahol 30 embernél sajnos nem voltak többen. Ennek ellenére a fiúk kitűnően és maximális alázattal játszottak, nagyon jól. A 20 éve rendíthetetlenül a köztudatban lévő Tankcsapda koncertjén megmozdulni sem lehetett, annak ellenére, hogy 20 éve gyakorlatilag ugyanazt nyújtják, természetesen minőségben, viszont sajnos stílusban is. A helyi zenekedvelők rockzenéhez, és általában véve a zenéhez kapcsolódó attitűdjét sokféleképpen lehetne magyarázni. Én a médiumok kommersz-kedvelő mivoltjával, ennek negatív hatásával és az emberek lustaságával szoktam magyarázni.
Végeredményben azt tudom mondani, hogy a rock zene népszerűsége mindig változó volt, a műfajon belüli divathullámok jöttek és mentek. Olykor valamit nagyon felkap a közönség, de minden csak ideig óráig tart. Aki igazán szereti a rockzenét, az mindig meg fogja találni azt a fiatal, feltörekvő bandát, ami valami új hangzást tud hozni, ami friss és izgalmas, és érdemes belemerülni zenéjükbe. Mindezek után ajánlanék egy playlistet, amelyre összegyűjtöttem a ma is aktívan alkotó és koncertező, talán kicsit szélesebb értelemben vett rock ‘n’ roll bandák dalait, hogy legyen mit hallgatni a Foo Fighters-en kívül is. Igyekeztem úgy sorba rendezni a dalokat, hogy egyfajta átmenetet képezzek a stílusok között. Még véletlenül se kezdje temetni senki a rock zenét, ami ugye örök és halhatatlan.
