Ez a fránya ősz csak nem hagyja pihenni az embert. Mikor azt hinném, hogy végre kipihenhetem a nyári Parkos bulikat, vagy a sok fesztivált, pontosan olyankor jelentenek be egy koncertet, amit természetesen nem hagyhatok ki. Most is... nem elég, hogy a héten volt egy Apey And The Pea-Southern Oracle-VL45 koncert, még itt van ez a Nadja-Oaken közös buli is, amit semmiképpen nem szerettem volna kihagyni. Nem számít, hogy a hétvégén mindössze három órát aludtam, indulás a hajó felé!

A Budapesti Oaken nekem az év hazai felfedezettje. Tudom, hogy 2012 óta működnek, de én csak idén még a Black Tusk előtt találkoztam velük, viszont azóta nagyon elkaptak. Erre a bulira különösen kíváncsi voltam, mivel úgy volt meghirdetve, hogy ez egy akusztikus koncert lesz. Részben igaz is volt ez, részben pedig nem. Nem voltak akusztikus gitárok csak a torzítás volt erősebben visszavéve, és  Kósa Csabával (Entrópia Architektúra) kiegészülve tolták a srácok a felkavaró zenéjüket. Mindig olyan érzésem van, mintha valamilyen kétséget, félelmet keltene bennem a zene, de mégis ott van benne valami, amitől megnyugszol, és tudod, hogy minden rendben lesz. A vad  ordibálás, torzított gitárok nélkül is eszméletlen volt a buli. ja, egy érdekessége az estének mielőtt elfelejtem. Az A38 kiállítótermében volt a koncert, aminek az volt a különlegessége, hogy itt nem volt ugrabugra, meg dülöngélés, hanem csak ültünk a fenekünkön. Száz szónak is egy a vége, ezekre a srácokra érdemes odafigyelni, kegyetlen ügyesek, és nagyon tehetségesek. Biztos, hogy fogok még róluk többet írni, mert megérdemlik!

Rövid átszerelés, közben mivel üsse el az ember az időt? Irány a merch. Mit mondjak? Mindenkinek így kéne jönni! CD-k, kazetta, ha jól számoltam nyolc darab 12"INCH-es bakelit és egy 7"INCH-es is, mellé még pólók. Egyszerűen az elvakult underground zene fanoknak ez egy kisebb Mekka volt. Aztán meg elkezdődött amiért jöttünk. Felesleges róla sokat írni. Adian Baker és Leah Buckareff visszafogottan felment a színpadra elkezdték és belekezdtek a mágiába. A  megszámlálhatatlan effekttel, és a vonóval olyat művelnek a gitárokon, amik el visznek olyan képzeletbeli tájakra, ahova marha nehéz máshogy eljutni. Egy percre sem álltak le a pszichedélia ösvényén. Az a meglepő, hogy két ember van összesen a színpadon egy-egy gitárral, mögöttük megy a fákról-virágokról a vetítés, és még csak egy percre sem éreztem azt, hogy unalmas lenne a műsor. A program végén szolidan meghajoltak, megköszönték a  tapsot, és mentek a merch pultba árulni.

Hatalmas élmény volt az egész este. Köszönet a szervezőnek, köszönet a zenekaroknak. Ilyen bulik kellenek nekünk! Ennyi, semmi más.  Béke, Szeretet, Metal!