Lydia Lunch, a New York-i no wave színtér nagyasszonya pályafutása során először tavaly lépett fel Magyarországon. Akkor Retrovirus című friss lemezét mutatta be egy elemi erejű koncerten, most pedig visszatér az A38 Hajóra, hogy másik nagy összegző lemezét, a Big Sexy Noise-ot játssza el az azonos nevű zenekarral december 17-én. A Big Sexy Noise-ban a hajón idén márciusban fellépett Galllon Drunk két tagja kíséri.
Lydia Lunch, Kim Gordon mellett a nyolcvanas-kilencvenes évek New York-i posztpunk-nowave hullámának legfontosabb, központi alakja volt, a központi kifejezést szó szerint értve, irodalmi, zenei, közéleti és mit szépítsük, szexuális értelemben is. "Konfrontalista művész", ahogy a tavalyi A38-as fellépéséről készült tévéfilmben fogalmazott. Zseniálisan megírt, ugyanakkor rendkívül szókimondó önéletrajzaiból egészen gazdag és elképesztően szabados életút bontakozik ki: egy Lydia Lunch-koncert a lehető legpontosabb lenyomata a New York-i punkrock underground történetének. Énekesnőként, színésznőként, spoken word előadóként, iró-költőként - és, meglehetősen szabados hangvételű önéletrajza alapján, nem utolsósorban: nőként - lényegében a korszak minden jelentős művészét ismerte és dolgozott együtt velük, Thurston Moore-tól Henry Rollinson át William Burroughsig, Hubert Selby Jr-ig vagy az Einstürzende Neubauten tagjaiig.
Egészen fiatalon alapította meg Teenage Jesus and the Jerks nevű zenekarát, ami rövid működése ellenére a no wave színtér alapvető fontosságú, iránymutató együttese lett – bármilyen no wave válogatás elképzelhetetlen lenne legalább egy TJATJ-szám nélkül. Lunch később filmszerepeket vállalt, aztán a spoken word felé fordult. Elképesztő mennyiségű együttműködésének zöme is a spoken wordnek köszönhető: William S. Burroughsszal, Henry Rollinsszal, Hubert Selby Jr-ral, a Psychic TV tagjaival, és még sorolhatnánk.
Nehéz felsorolni a fantasztikus karrier legfontosabb állomásait: annyi biztos, hogy Lydia Lunch művész- és zenésztársai között ott van Thurston Moore, Kim Gordon, Nick Cave és a Birthday Party, Omar Rodriguez-Lopez, az Einstürzende Neubauten, Marc Almond, megannyi fantasztikus név.
Aztán a 2010-es években Lydia Lunch egyre inkább érett, nagyszabású, összegző lemezeket jelentetett meg: ilyen volt a Big Sexy Noise nevű zenekarával kiadott azonos című lemez, amin varázslatos kavargásban vonult fel mindaz a zenei hatás, ami Lunch-ot pályafutása során érte: art-rock, posztpunk, koszos funk, varieté, spoken word és rap, Brecht és Lou Reed. A tavalyi Retrovirus-koncert után idén Lydia a Big Sexy Noise élén érkezik, hogy hasonlóan katartikus koncertet adjon.
Lydia Lunch Big Sexy Noise-a elé keresve sem lehetne hozzáillőbb zenekart találni, mint egy másik triót: a budapesti derTANZ egyszerre minimalista és virtruóz, nyers és refinált posztpunkja az utóbbi idők egyik legjobb magyar könnyűzenei produkciója. Ahogy a zenekar magáról mondja: sajátos hangulatú, zajos zenéjét "kihalt téeszudvarok és keserű pálinkák által ihletve" hozza létre. A derTANZ idézőjelbe téve és ellentmondásba keverve olvasztja egybe a punk, a metal, a stoner stílusjegyeit, már-már egyfajta (ön)ironikus posztpunk-színházat alkotva. TOVÁBBI INFÓK ITT.
