Eszméletlen régóta nem írtam már lemezismertetőt. Legjobban interjút- beszámolókat szeretek írni, de azért most jól esik egy hazai igazi metal banda friss EP-jéről írni. Hiába, kell a változatosság néha. Ezért is van az, hogy most nem stoner-doom anyagról firkálok, hanem egy progresszív melodeath brigádról, akikben talán van potenciál. A hajtás után kiderül, hogy mit tud az Ignotus Enthropya .
A zenekar 2009 júliusában alakult Budapesten. Az élő bemutatkozásra 2012 áprilisában került sor, amit további koncertek követtek az év során, ahogy az lenni szokott egy zenekar esetében. 2014 szeptemberében pedig megjelent a bemutatkozó, 4 számos EP is, Solid Silver címmel. Amire már így az elején felfigyeltem a zenekarral kapcsolatban, és nagyon is tetszett, hogy mindenhol fellelhetőek a srácok! Facebook, bandcamp, soundcloud, sőt még old school módszerhez is folyamodnak mégpedig úgy, hogy van myspace profiljuk (de vicces ezt írni, hogy a myspace már old school ) Roppant fontos egy zenekarnál, hogy a lehető legtöbb felületen elérhető legyen, ott legyen, így minél könnyebben megtalálja az éppen neten szörföző ember.
Az Ignotus Enthropya alapvetően nekem hörgős-melodikus death metal. Progresszívnak talán annyira nem mondanám, de érdekes a zenéjük. Legfőképpen a régi In Flames-hez lehet hasonlítani. Gondolom erre valamilyen szinten hajaztak is a srácok, de ami nagy különbség, hogy itt nagyobb szerepe van a szintinek is. Bevallom, nem vagyok annyira oda az ilyen stílusú zenékért, de ez valahogy bejön. Jó a kis változatosság a sok mélyre hangolt lassú riff után. Nagy teret kap az őrült ének vagy inkább disznóvágós hörgés, ami amúgy ehhez a zenéhez eléggé jól passzol is, és a roppant feszes, pontos zakatolós gitárok, a dobost meg természetesen egy percig sem hagyják, hogy valami lightos témát üssön végig megy keményen a lábgép.
Hangzás szempontjából a Solid Silver nagyon jól össze van hegesztve. Nem lehet rá panasz, remekül kijönnek a mélyek és mellette nem vesznek el a nyújtós gitárszólók sem. Ami bejön még, hogy nagyon jól megtalálták az egyensúlyt az ének és a hangszerek között. Egyik sem nyomja el a másikat. Manapság, ahogy én hallom ez gyakran hiba, de itt ez nincs jelen szerencsére. Kíváncsiságomat felkeltették a srácok. Nem azt mondom, hogy most megfejtették a világegyetemet, hallottunk már ilyen fajta zenét, és még fogunk is jó párat, de néha jó berakni és hallgatni a gyomorból jövő hörgést. Azért egy-két koncertjükre biztos, hogy elfogok látogatni, élőben dől el úgyis minden igazából! Béke, Szeretet, Metal!
