A zseniális Dissection, a Catamenia és a régi Dimmu Borgir keverékeként jellemezném a Thulcandra nevezetű német black/death bandát, akiknek a most megjelent Ascension Lost című albumát vesézem ki egy kicsit.
A tíz nótából álló lemezt még megtoldották plusz négy bónusznótával, pontosabban négy régebbi, de újra felvett demo-nótával. Így az album teljes hossza több, mint egy óra, ami azért kicsit soknak tűnik így első blikkre. A lemez a Napalm Records kiadásában jelent meg. Az már az album első The First Rebellion című dalánál észrevehető, hogy nem viccel ez a germán banda, fülbemászó dallamok és szólók mellett, ott a durva károgós ének és a szélvész gyors témák is teljesen jól összeállított arányban váltják és egészítik ki egymást, mint ahogy a Throne of Will című tétel is mutatja ezt. Nehéz kiemelni egyes nótákat a lemezről, mert minden dalban van olyan momentum, ami megragadja a hallgatót. Ha mindenképpen kellene választanom, akkor a lemez egyik csúcspontja a hatos számú tétel, amely az Exalted Resistance címet kapta. Berobbanó gyilkos kezdésével letaglózza az embert, aztán a középtempójával tapos bele a betonba. A nóta felénél egy tipikus Dissectiont idéző lassú téma repít vissza minket Nödtveidt mesterék (R.I.P.) hőskorába.
A másik általam választott dal pedig a következő, azaz a The Second Fall című sötét szerzemény, amely ködös, hömpölygő hangulatával biztosította a lemeznek, hogy a hideg téli napokon rendszeres látogatója legyen a lejátszómnak. A címadó és egyben befejező nóta pedig a harmadik tétel, amit megemlítenék. Az Ascension Lost című dal, amely egyben a lemez címadója és a befejező nótája is, a maga hat perc hosszúságával és a hóvihart idéző tempójával méltó befejezést biztosít ennek a remek albumnak.
Mindent összevetve, egy kiváló hangzású és minőségű lemezt hallhatunk olyan zenészek előadásában, akik nagyon értenek a hangszereikhez. Fantáziadús és dallamos játékkal feszegetik ennek az amúgy kemény műfajnak a határait, úgy hogy a keménységükből semmit sem veszítenek, de a dallamok és a lemez hangulata nagyon ott van. Újra meg kell említenem a Dissection párhuzamot, természetesen ezt nem negatívumként hozom fel, úgy is mondhatnám, hogy a Thulcandra és az Ascension Lost egy a kilencvenes évek egyik legnagyobb black/death metál bandájának nyomában jár modernebb, 2015-ös hangzással.
