A március 20-a a Dirty Dawn zenekar jóvoltából megszervezett Stay Bármi öt zenekaros kis fesztiválon a Pécsi Est Café-ban kaptuk el a Don Gatto zenekart, akik közvetlenül új kis lemezük stúdiómunkái után álltak a színpadra, de előtte még összeszedték minden maradék erejüket, és válaszoltak a kérdéseinkre. Az interjún az énekért felelős Zoli, a már nem is olyan új dobos Gergő, és a gitáros páros Gábor és (Acélos) Balázs is részt vettek.

Eddig két saját és egy a No Mute zenekarral közös kislemezetek jelent meg. Most pedig épp a héten vagytok túl a közeledő új kislemez stúdió munkálatain. Mi annak az oka, hogy mindig kislemezekben gondolkodtok? Illetve mit lehet tudni, az új anyagról?

Acélos: Akkor mindjárt el is mondom, hogy egy tíz számos cuccot csinálni nehéz. A héten voltunk a stúdióban és egyszerűen megőrültünk ezzel a négy számmal is. Folyamatos odafigyelés, több óra összpontosítás, nem egyszerű ez nekünk. Készre vágott. Persze biztos lesz egyszer ilyen is, csinálunk majd egy nagylemezt, de ez az idő még nem jött el. Meg nyilván ott a pénz is, ami szempont. Háromszor annyiba is kerülne, a háromszor annyi munka.

Gábor: Egyszerűen nem éri meg nagylemezt csinálni, mert nem jön vissza az ára. Ha csinálnánk, azt minimum ezer forintért kellene árulnunk, és azt már a legtöbben nem veszik meg, hanem fogják és letöltik. Persze így is úgy is letölthető a lemez, de egy négyszáz forint körüli áron még azért hazaviszik az arcok eredetiben, és így szép lassan visszacsorog, ami belement.

Zoli: Meg ott van a kieső idő is. Ami miatt most például visszavettünk a koncertekből is, hogy össze tudjuk rakosgatni az új számokat, hogy azokkal aztán elmenjünk a stúdióba. Ez mind idő. Mi viszont nem éljünk annyira ezt a próbálgatós, demo gyártós, stúdióban üldögélős dolgot. Mi igazából koncert zenekar vagyunk. Játszani szeretünk.

Lesznek az előzőhöz hasonlóan vendégszereplők az új cuccon?

Acélos: Az az igazság, hogy Gergőt bevettük a zenekarba, és így nincs szükségünk senki másra, aki erősítsen minket. Az új énekesünk is nagyszerű, szóval nem, nem volt szükségünk senkire. De a viccet félretéve, most nem lesz ilyen.

Ahogy mondjátok, Zolival új énekes, Gergővel új dobos érkezett a csapatba. Változtat ez hangsúlyosan az irányon, a hangzásotokon akár? Mindenki kivette ötletekkel a részét a dalszerzésből?

Gábor: Valóban más lesz ez a kislemez kicsit mint az előzőek. Azt hiszem dallamosabbra sikerült, mint a korábbiak, de ez nem biztos, hogy az új tagok miatt van. Lehet, hogy ezt inkább már korábban mi akartuk így.

Acélos: Persze más lesz. Eleve egy másik énekhanggal alapvetően máshogy fog szólni. A számok közül egy az tulajdonképpen megvolt, azt már korábban is játszottuk bulikon, kettőnek pedig megvolt a váza, de mondjuk valóban ez teljesen átalakult, és hogy hogyan az már mindannyiunkon múlt. Gergő pedig tényleg sokkal dallamosabban dobol.

Zoli a Dirty Dawn soraiból érkezett, Gergő a Sonic Rise dobosa volt. Ezekkel a zenekarokkal a tagcserék előtt is többször léptetek fel közösen, és most a változások után is csináltok közös bulikat, mint például a ma esti közös koncert. Könnyen áthidalhatóak voltak emberileg ezek a váltások? Megmaradt a barátság?

Acélos: Azért ez nem volt olyan nagyon egyszerű dolog. Ez azért már majdnem azon a határon mozgott, amikor fogod egy megdugod a legjobb barátod csaját. Szóval voltak azért kőkemény lelki vívódások.

Gergő: Nem. Ez valóban nem volt egyszerű dolog. Bár, mikor Peti a Don Gatto előző dobosa kiment Svájcba, akkor a Gabi a Sonic Rise énekese mondta, hogy ha hívnak a helyére menjek, de ennek azért nem feltétlenül örült. Mondjuk azért ehhez a történethez az is hozzátartozik, hogy amikor a Don Gatto alakulgatott én doboltam az első próbán, és mi ebben a közös dologban gondolkodtunk egy Bonyhádi kiskocsmában ötletelve, hogy hogyan is legyen, de akkor még nem volt meg a szerencsés csillagállás ahhoz, hogy ez így is lehessen. Mostanra viszont ez változott, de én meg nem akartam ezek után benyomni magam vagy nem is tudom. De a barátnőm és énekesünk Nyúl fondorlatainak köszönhetően aztán mégis itt kötöttem ki.

Gábor: A Dirty Dawn esetében volt kicsit nehezebb a helyzet, mert ott nem volt illem. Na jó, ez nem igaz, de ott tényleg azért, ha poénok szintjén is, de oda lett téve, hogy azért ez egy menyasszony rablásnak tűnik, vagy tűnt. De túl vagyunk rajta. Ma is ők hívtak meg minket játszani, szóval rendeződött ez a dolog.

Milyen a kapcsolatotok egyébként más zenekarokkal az említetteken túl. Gondolok itt az esztergomi C.Y.D. srácokra akikkel ma szintén közösen léptek fel, és ti is voltatok náluk többször stb, stb. Fontos, hogy jóban legyetek, vagy mondjuk tudjátok egymást segíteni akár? Meghívni egymást, közös bulikat szervezni? Nyilván jobban mutat egy plakáton négy - öt név egy koncertnél.

Acélos: Hát például az esztergomiakkal nagyon jóban vagyunk, Cifra Zolinak olyan zöldségese van, ahogy oda megyünk játszani, azonnal a kezünkbe nyom egy csomó friss banánt érted. Imádunk ott játszani.

Gábor: Tényleg azt gondolom, hogy azért a legtöbb helyen nem utálnak minket. Sok barátunk van, sok zenész barátunk és ez alapból kurvára rendben van. De persze a közös fellépések is fontosak, akár egy kicsit üzleti szempontból is, de pusztán azért is, mert szeretünk együtt zenélni. Sokat játszottunk például az Aurórával és a Cadaveres - vel ami nyilván nem hátrány a bandának, de tényleg az van, hogy marha jóban is vagyunk, és jó együtt játszani.

Ti abszolút egy vidéki zenekar vagytok, és viszonylag sokat is játszotok vidéken. Fontos nektek egyébként, hogy igenis legyenek Pesten kívül is koncertjeitek? Milyenek és mondjuk mennyire érik meg ezek a bulik? Van olyan, hogy valahova nem éri meg elmenni, és akkor mondjuk ennek ellenére is elmentek, vagy éppen nem?

Gábor: Mi szerintem nem teszünk különbséget vidék és Pest között. Ahova hívnak minket játszani elmegyünk. Nem nagyon szoktunk visszamondani felkérést, és nem nagyon szoktunk lemondani bulit sem. Nyilván nincsenek olyan nagy pénzek persze sem itt, sem ott, ha ez egy financiális kérdés, de ettől függetlenül működik. Eljönnek a bulikra annyian mindig, hogy azért belerakni nem kell, ha erre vagy kíváncsi.

Acélos: Az persze hozzá tartozik, hogy nem megyünk rövid időn belül kétszer ugyan oda. Mert mondjuk az biztos nem érné meg, ha egy hónapon belül akár kétszer is játszanánk Zircen, de évi két koncert egy helyen valahol, az simán működik.

Aránylag sokat jártok külföldre koncertezni, mint kis zenekar. Hogyan működnek ezek a bulik? Hogyan szerveződnek például? Van ebben szerepe mondjuk ilyen testvérzenekaroknak, barátságoknak? Mesélnétek erről?

Acélos: Van ilyen is persze, hogy baráti alapon működik a dolog. Ott a svájci No Mute, hozzájuk például pont ezért gyakran megyünk, de a legtöbb buli az nulláról megy. Mármint ez azt jelenti, hogy van egy lista, ahol így mindenfelé írogatok, hogy turnén leszünk, meg ezek vagyunk, aztán, ha válaszolnak megyünk. A legtöbb fellépésünk egész egyszerűen így jön össze. A tapasztalatok azok azok, hogy ezer email után százra válaszolnak, ha a százból le lehet szervezni tíz bulit, abból van egy másfél hetes turné.

Gábor: Pont számoltuk, hogy volt eddig úgy 350 koncertünk, és abból durván minden harmadik buli külföldön volt, ami szerintünk is jó arány, és habár tényleg vannak zenekarok akikkel jóban vagyunk, ez a legtöbb esetben így, a nulláról történt. Ebből lett eddig összesen 19 ország, ahol sikerült játszanunk. Aztán persze, ha egyszer voltunk, akkor azután már nyilván könnyebb visszamenni.

Különbségek amiket láttok itthoni és külföldi közönség, illetve klubélet között?

Gábor: Persze vannak. A magyar és a német között pont annyi különbség van, mint a német és a litván között. Minden országnak és a helyeinek azért szerintem megvan a maga sajátossága.

Acélos: Eleve ott kezdődik, hogy nekünk minden nagyon más kint, mint itthon. Nyilván teljesen ismeretlen helyek ezek, szóval mindig egy nagy kaland az egész. A szembetűnő különbségek meg nyilván a körülmények, hogy mondjuk kint alap, hogy odaérsz, és kapsz kaját, hogy sok helyen a klubok tudnak szállást biztosítani, de mondjuk Lettországban, a buli után felmentünk a hálókhoz, és azért az meglepő volt mikor kérdezték, hogy bekapcsolják e nekünk a szaunát.

Melyikek voltak azok a helyek, amikre azt mondtátok, hogy na ott óriás buli volt, vagy nagyon jó emlékek fűződnek hozzá?

Acélos: Svájc az mindig nagyon rendben van. Jó a közönség, ott mindig nagyon jól érezzük magunkat. Illetve a letteknél volt például olyan, hogy először játszottunk a helyen, és úgy éreztem ez életünk legnagyobb bulija. A Gáborral egyszerre szörföltünk gitárostól a közönség tetején, aztán amikor visszanéztem a felvételt, onnan kiderült, hogy voltak vagy tizennyolcan. Na, az kurva jó volt, azt nagyon jól éltük meg.

Gábor: A baltikumi bulik szerintem is rendben vannak. Meg szerintem a német koncertek azok amiknek van egy ilyen nagyon más, nagyon sajátos íze. Ott ennek a koncertezésnek, koncertre járásnak megvan a kultúrája. Mind a zenekarok, mind a közönség részéről. Mindenki nagyon éli ezt az egészet. Meg ott most már többször voltunk, megismertünk embereket, és azok mondjuk simán utaztak akár kétszáz kilométert egy jó buliért.

Láttalak benneteket a Rockmaratonon két évvel ezelőtt, ahol a kis sátorban többen voltak a ti bulitokon, mint a szintén ott játszó egyik régi amerikai hardcore banda buliján. Aztán egyre többször került elő a nevetek nagyobb bulikon. Játszottak Madball és a Hatebreed előtt is, hogy csak a nagyobbakat említsem. A bulikon egyre többen és többen nyomulnak Don Gatto pólóban. Ti mit gondoltok erről, ezek felpörgésnek számítanak? Menedzselés kérdése is? Vagy csak sok a barátotok, és mondjuk szerencsétek is van?

Acélos: A póló az azért van, mert mi adjuk a legolcsóbban. De egyébként nagyon sok a barátunk is. Nem gondolom, hogy mi lettünk a nem tudom én kicsodák, de azért érzem, hogy ebből akár lehet még egy sziget nagyszínpad is.

Gábor: Valóban sok a barátunk, talán szerencsénk is van, de mondjuk ez mögött azért bőven ott a meló is.Én egyébként nem élem meg úgy, hogy most itt nagyon fel lennének pörögve az események. Azt viszont én is érzem, hogy azért a nagyobb buliknál, külföldi nevek koncertjeinél egyre jobb esélyekkel indulunk. Valahogy úgy ott lesz a nevünk a kalapban. Ez pedig azért lehet elsősorban, mert jól alkalmazkodó zenekar vagyunk. Meg lehet velünk egyezni az az igazság. Mindenbe belemegyünk csak, hogy játszhassunk, és ennek azért van ebben szerepe szerintem. Ez úgy indult, hogy az első Pro - Pain koncertnél elmondták nekünk, hogy úgy tudunk játszani, hogy se pénz, se posztó. Mi meg mondtuk, hogy oké, és utaztunk a buliért 1300 kilométert. Nyilván mára beérett a dolog, és már nem kell ilyen nagy kompromisszumokat megkötnünk, de ez a hozzáállás az ami szerintem előre visz minket.

Most, hogy említed a Pro - Pain nevét, akkor ilyen jön a kapcsolat velük, hiszen velük voltatok nagy turnén, Gary szerepelt a lemezeteken meg ilyenek? Aztán az új lemez keverését is az csinálja akivel ők dolgoznak? Milyen a kapcsolatotok velük? Fontos zenekar nektek a Pro - Pain?

Gábor: Igen, a turnét és a vendégszereplést, azt ennek az említett bulinak köszönhetjük nagyjából. A kapcsolat velük ott jött létre, amikor fogtunk magunkat aztán kimentünk velük játszani először. És igen, ebben benne volt, hogy mi, vagyis én legalábbis kurvára bírom őket.

Acélos: Nyilván nem hívjuk föl egymást minden héten, hogy szevasz Gary öreg haver, mi a pálya. Ott akkor volt egy turné, ahol volt lehetőség a vendégszereplésről beszélni, és ennyi. A keverős fickó meg szimpatikus volt, nyilván innen volt ismerős a neve, így megkerestük, és teljesen elérhető volt számunkra, hogy vele tudjunk dolgozni. Szóval szintén semmi extra. Ettől függetlenül persze, volt ilyen, hogy a Pro - Pain dobosa rám írt, hogy Pesten lesz és fussunk össze, ugyanis a fél zenekarnak, neki és a gitárosnak is magyar csaja van, de nem vagyunk a legnagyobb barátok, ha ez a kérdés lényege. Viszont az, hogy összejött ez a vendégszereplés azért persze, nagy dolog volt nekünk. Emlékszem Siófokon játszottunk a Doghitters nevű zenekarral, amikor már kész volt a keverés, és nekik akik nagy Pro- Pain fanok, mutattuk először meg, és amikor Gary elkezdett énekelni, azért volt közös aztakurva...

Valami jó sztori az utóbbi időkből, kalandos történet?

Gábor: Nyilván lehet egy csomó jó sztori, mert nagyon jó hangulatban telik el a közösen töltött idő, de olyan nagy dolgokról nem tudunk beszámolni. Mi nem iszunk állatba, nem rúgunk le szállodaszobákat, vagy ilyesmi. Inkább egymást szívatjuk. Rendőrökkel mondjuk elég sokszor találkozunk az útjainkon, velük Balázs előszeretettel beszélget, és osztogatja nekik a lemezeinket. Egyszer kiraboltak minket, ahol ugye nekünk kellett rendőrt hívnunk, és ő is kaptak tőlünk ingyen cédét. Aztán amikor elhajtottak, és megfordulva egy utca végén jöttek visszafelé, ezerrel bömbölt a Don Gatto a kocsiban, az jó poén volt.

Volt már itt a Pécsi Est Café -ban ősszel is ilyen több zenekaros buli Liz Feszt néven. Aztán most meg itt a Stay Bármi. Ez akkor mostantól időközönként ilyen rendhagyó dolog lesz itt Pécsett?

Zoli: A Stay Bármi abszolút a Dirty Dawn szervezése, mi itt most csak meghívott zenekar vagyunk. A Liz Fesztet viszont én szerveztem meg tavaly. Előtte mi hoztuk össze egy barátommal a Szigetvár Rock rendezvényeket, ami aztán elmaradt, és ennek folytatásaként jött aztán ez. A zenének és az elsőnél egy éves, majd két éves kislányomnak való tisztelgésből. Persze, természetesen elképzelhető, hogy lesz ennek folytatása. Ez még a jövő zenéje.

Tervek a jövőre nézve?

Gábor: Jön a kislemez. A többi meg ugyanez. Nyomjuk tovább ahogy eddig. Jönnek fesztiválok, egyéb fellépések. Ennyi.

Köszönöm a beszélgetést!

Mi is köszönjük.