Hétfőn mindenki zenei újságíró arra vágyott, hogy egy PanterA interjút összehozzon. Azonban engem az egyik előzenekar, a Child Bite is nagyon érdekelt, akik nem hétköznapi zenével álltak a színpadra. A srácok megdöbbentő, meghökkentő eladásmódját imádni tudom csak. Hála, Federicónak a tour managernek és a Live Nationnek, pár e-mail váltás után össze is jött a beszélgetés a zenekar felével, a budapesti koncertjük előtt.
Ha jól tudom nem először játszotok nálunk.
Sean: Igen, még 2017-ben voltunk itt. Marha jó emlékeim vannak arról a koncertről, kaptunk tortát is, ami nagyon finom volt
Eközben megérkezett a zenekar gitárosa, Jeremy is.
Számomra ez a típusú zene eléggé underground. Mennyire mélyvíz egy ekkora turnén részt venni?
Jeremy: Rengeteg személye felkészülés volt. Tudod, gyakoroltunk otthon, a számítógépemen szoktam gyakorolni, mármint különböző VST-ket használok, felveszem, hogy szólnak a dalok, gyakorlom őket. A hangzás ekkor még nem is annyira számít, csak halljam amit csinálok. Egy kis szobában szoktunk ilyenkor együtt is gyakorolni, de az azért más. Tudod, a színpad (ami még nem is a teljes színpad) sokkal, de sokkal nagyobb, mint a szoba, ahol gyakorlunk. Mentálisan? Nem kell túlgondolni a dolgokat, szerintem.
Említetted, hogy DAW-okon gyakoroltok. Digitális srácok vagytok vagy inkább analóg arcok?
Jeremy: Ezen a turnén egy klasszikus Peavy 5150-et használok néhány effektpedállal, de nem ilyen fancy pedálokat képzelj csak, sima, egyszerű Boss pedálokat használok. Tök jók ezek a digitális cuccok, hogy tudsz totálisan elmebeteg hangzásokat kitekerni, de amikor valamit elrontok sosem jövök rá, hogy mi a hiba.
Sean: Igen, pontosan ezért nem használunk wireless cuccokat sem. Csak bedugjuk a kábelt, érintkezik az acél az acéllal és működik, nincs probléma (ha szerencséd van) Szóval old school arcok vagyunk inkább.
Akkor egyáltalán nem is használtok semmi handmade, egyedi pedált egyáltalán?
Jeremy: Én nem, feleslegesnek és túlárazottnak érzem ezeket.
Sean: Nekem van egy ilyen fancy rusty box pedálom, amit a barátnőmtől kaptam.
Amikor először hallottam a zenéteket olyan érzésem volt, hogy wooow. Ez az igazi underground zene, nem léptetek rá semmilyen kitaposott útra. Mit jelent számodra, hogy ennyi év óta önazonosak, egyediek vagytok?
Jeremy: Én ugye ebben más helyzetben vagyok mert csak hét éve vagyok a zenekar tagja. Emlékszem az első alkalomra amikor találkoztam a zenekarral, totál kiakadtam, hogy ezek nem normálisak, aztán nézd meg, hogy kik lettek a barátaim. Különböző kemény zenéket szeretünk és szerintem fontos, hogy megtartjuk még mindig azt, ami ránk jellemző. Nem behatásokat próbálunk követni, hanem ahogy mondtad, a magunk útját járjuk.
A housecore oldalán olvastam, hogy a dalaitok “szorongást keltő” hatásúak. Te, hogy vezeted le a saját szorongásodat?
Sean: Én minden ilyet a zenével vezetek le. A világ furcsa és egyáltalán nem egy kényelmes hely mostanában. Szóval, én is ide passzoló zenét csinálok.
Jeremy: Igen, groteszk a zenénk és tele van olyan dologgal, amire vannak, akik felháborodnak. Pedig nem felháborodni kell, hanem megérteni.
Szerinted az emberek, letudják vezetni a szorongást a hétköznapokban?
Jeremy: Ezt igazán nem tudom, mindenkinek megvan a maga szenvedélye. Shawn például grafikus mellette, ő fest, tervez. Van aki a zenében tudja megélni ezeket, a lényeg, hogy mindenki megtalálja a saját szenvedélyét. Nyilvánvalóan nem elmebeteg dolgokat kell csinálni, de minden sarkon találhatsz egy rendes embert, akivel lehet, hogy tudsz együtt zenélni!
Szerinted mi a legfontosabb dolog a zenében? Úgy értem mi az, ami miatt megéri csinálni, mi az, amit ad neked?
Jeremy: Kapcsolatba lépni az emberekkel, utazni, én imádom az utazást, az új helyek felfedezését. Imádok új benyomásokat gyűjteni.
Sean: Igen, talán ez a legjobb, hogy kapcsolatba kerülni az emberekkel, hogy érezd azt, hogy nem vagy magányos, nem vagy egyedül a problémákkal. Erre a zene egy remek dolog
Te milyen típusú zenéket hallgatsz, amikor kiakarsz kapcsolódni?
Jeremy: Én hatalmas Townes Van Zant rajongó vagyok. Ő egy idősebb country arc. Tudod csak egy csávó akusztikus gitárral, aki kegyetlen. Rá tudok a legjobban ellazulni.
Sean: Én a korai 70-es, 80-as évek ambient zenéit szeretem.
Phil eléggé szereti a szélsőséges zenéket, hogy kerültetek kapcsolatba?
Sean: Az énekesünk készített az egyik projektjéhez valami posztert. Abból jött, hogy lett egy albumborító, tudod így elkezdtek haverkodni. És csak megkérdeztük, hogy lenne-e kedve vokálozni az egyik dalunkban, ő meg rávágta, hogy persze. Aztán ott voltunk, hogy már együtt lógunk és rögzítjük is a dalt és mintha ezer éves haverok lennénk.
Miben más a Housecore, mint a többi kiadó?
Jeremy: Valóban támogatnak is, nem csak ígérgetnek. Nézd meg a világ egyik leghíresebb zenekarával turnézunk. Ilyen esélyt csak úgy nem lehet kapni, szerintem. Phil foglalkozik a zenekarral valóban, hiszen majd nézd meg. Minden koncertünket megnézi, ott áll a színpad szélén és figyel, aggódik, támogat minket. Nem egy olyan, mint az MTV, neki tényleg a szenvedélye, hogy a hasonló zenekarokat támogassa és figyel rájuk.
Mit jelent a számodra az a szó, hogy művészet? Mitől lesz valaki művész?
Sean: Szerintem ez egy sajátos nézőpont, egy saját döntés, hogy mikortól lesz valaki művész. Érted, meg kell találni a művészetet bármiben amit csinálsz, létre kell hozni valami egyedit, ami előtte nem volt még. Pontosan ez a művészet, lehet az akár zaj, egy kép bármi.
Jeremy: Ma Csihar Attila elvitt minket egy Houdini múzeumban soha nem láttam még ilyet, de vágod ez is művészet, amit ez a forma csinált.
Voltatok más látványosságnál is?
Jeremy: A labirintus a várban pont előttünk zárt be, úgy oda sajnos nem tudtunk bejutni.
Sean: A Houdini múzeum sok időnket elvitt, így nagyon másra nem maradt elegendő idő, későn érkeztünk.
Jeremy: Igen, de ahogy sétáltunk azért néztük a várost, az épületeket, amik nagyon szépek. Az építészet valami elképesztő, ilyennel nem találkozol az USA-ban, pláne mi nem, ahol élünk. De úgy érzem, hogy itt van egy kultúra, ami megmaradt, ami régi időkre nyúlik vissza. Mindenki nagyon kedves volt velünk. Jól éreztük magunkat nagyon nálatok.
Mennyire nehéz manapság szerinted egy-egy zenekarnak fennmaradni a felszínen?
Sean: Szuper nehéz, mert minden eszméletlenül drága, pláne, ha egy ilyen nemzetközi produkcióról beszélünk, aminek most mi is a részesei lehetünk. Régen persze minden totál más volt az internet előtti időkben, de talán a nagy zaj miatt egy kezdő bandának még nehezebb. Tudod, mi sem tudjuk otthagyni a hétköznapi melónkat, mert a zenekarból nem tudnánk megélni. Mindenkinek áldozatokat kell hozni azért, hogy learathassa a gyümölcsöt.
FOTÓK: RÉTI ZSOLT
