Nem volt egyszerű ez nap sem. Harmadszorra ülök neki, hogy megírjam ide a beköszönő részt, hogy szakszerűek legyünk a "lead"-et. Az első kettő marhára nem tettszett, most meg nem tudom.. próbálkozom megfogalmazni ezt a napot. Nem egyszerű. Talán.. a cím mindent elmond. Behemoth koncerten voltunk!

Délelőtt még az se volt biztos, hogy megyek-e koncertre, illetve azt se tudtuk, hogy oda érünk-e a budapesti dedikálásra. Szerencsére megpörgött a munkaidő egy kicsit, így sikerült már a délután folyamán a Kertész utcában részt vennem a dedikáláson, ahol Nergal mutatta be a könyvét, aztán persze válaszolt néhány kérdésre is majd kiosztotta a kötelező aláírásokat. Mi sem voltunk restek és a számotokra, két kis postert dedikáltattunk. (Kövessétek a FACEBOOK oldalunkat, ahol hamarosan több infót is megtudhattok a posterek sorsáról) Jó volt látni, hogy nem lerázni akarja az embereket, hanem tényleg beszélget velük egy kicsit, szívesen válaszol a kérdésekre.

Az előzenekarok egy részét sikerült lekésnem. A Bölzer-re viszont már lent voltam a Club 202-ben és mozgattam a nyakamat, ahogy a nagy többség. Érdekes, hogy a svájci duó, hogy le tudja kötni az embereket. Még itt az elején le kell szögeznem, hogy nem vagyok nagy black metal rajongó, inkább a kíváncsiság hajtott az este folyamán. A hangzás hagyott némi kívánni valót maga után, de amúgy nem volt rossz a banda, csak egyet nem értek. Bár lehet ezen a színtéren ez a menő, hogy nem kommunikálunk a közönséggel, de abszolút semmit. Lemmy-sen belőve a mikrofon, hogy kb. csak a plafont látja a KzR névre keresztelt úriember. Nem a világ legjobb metal zenekara a Bölzer, de a Behemoth előtt rendkívül jól beillettek, megmozgatták a nyakakat, bemelegítették a sört markoló kezeket, és felkészítettek a sátán eljövetelére.

Nergal-ékkal az első és egyben legmeghatározóbb élményem, hogy pár éve én fuvaroztam őket, és a Péterhegyi úton könyörgött, hogy lassítsak a majd széteső kis kocsival. Akkor úgy poénból elkezdtem foglalkozni a zenekarral, ma meg már ott tartok, hogy azért a Satanist az tényleg egy fasza album lett! 2012-ben azonban, ha emlékeim nem csalnak többen voltak ugyanezen a helyen. Most valahogy megfogyatkoztunk, és a jelenlévők nagy részét is láttam a délutáni dedikáláson. Szóval az emberek többsége az igazi, elvakult rajongókból állt. Mellettük pedig egy igazi vegyes felvágott közönség volt lent. A bőrruhás cica nőktől kezdve, pankokon át, az idősödő motoros apukákig mindenki megmutatkozott.

A Behemoth mindig is adott a külsőségekre, és körülbelül ez a dolog az, ami viszi is magával a showt, ami miatt érdekes tud lenni, de mondjuk ez sem tartja fent a hétköznapi metal rajongó figyelmét félóránál tovább. Nagy füst közepette megjelentek a színpadon, a dob az egész zenekar fölé magasodott egy hatalmas emelvényen, mellette pedig volt egy-egy kiálló rész, hogyha a srácok éppen nem a vasból kovácsolt kígyók mögül akarták le hörögni a fejünket, akkor is lássuk őket. Biztos, ami biztos. Ahogy említettem az első félórában a hatalmas kígyós mikrofon állványok, a csuklyás Nergal, a kimázolt Orion és Seth is leköti játékával a figyelmedet, de utána valahogy már elvárnád, hogy legyen egy kicsit több is zeneileg, mint ami ezalatt történik. Jó, oké, ez egy extrem/black metal banda, kinek, hogy tetszik, de azért az őrült tekerésen kívül kéne még bele kis valami íz, amitől azt mondom, hogy na, ez über király. A koncertet is nyitó Blow Your Trumpets dal talán pont ezért tetszik. Nem a tipikus erre a stílusra hajazó dal. A koncert közben több szám elején is volt akusztikus betét, amitől például pont tudsz pihenni egy kicsit, ami pont felkelti az érdeklődésedet. Érted, olyan, hogy a nagy reszelés közt megállsz, hogy hoppika mi ez? De királyul szól ez is! Aztán persze jöhet vissza a zúzás, csak az ilyen dolgok feltudják dobni a koncerteket. Ezt próbálják a lengyelek is elérni, ahogy figyeltem, ami azért valamennyire megy is nekik.

Az igazi true arcokat egy percig sem kellett győzködni, már a legelső daltól kezdve ordították a refréneket, és a dalok végén sem maradtak hálátlanok. Nem hiába jár hozzánk szinte minden évben a zenekar. Szeretik őket itt a népek és ez látszik is a koncerteken, a koncertek hangulatán. Talán az is szerepet játszik itt, hogy ugye egy bizonyos vallásra alapszik az egész, nem tudom, de itt akkor is valami különleges megfoghatatlan energia volt jelen, mind a közönség, mind a zenekar részéről. Azért halkan megjegyzem, hogy ez a teljesen sátánisták vagyunk, bibliát tépkedünk, és reggelire is csak kecskés müzlit eszünk image, nekem sántít..... Nergal egy abszolút nyitott embernek mutatja magát, aki nem zárkózik el, nem burkolódzik bele egy vallásba, nem hisz abban vakon, nem áldoz csirkéket minden szombaton, amikor éjfélt üt az óra. Ez is olyan dolog már, mint Manson, meg a Slipknot által felépített brand.

Igazából, marha jól éreztem magam, hangulatos egy koncert volt. Lengyelország nincs is messze, így bízom benne, hogy lesz még lehetőségem látni ezt a brigádot itthon. Remélem, hogy addigra a merch olcsóbb lesz vagy a fizetésem magasabb, mert nagyon szeretnék egy Behemoth-os pólót.... Béke, Szeretet, Metal.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. TOVÁBBI KÉPEK ITT.