Igen jól olvasod, sőt! Még annál is jobban, ugyanis a zenekar nevét ráadásul caps lock on módban kell leírni, de a jó ízlést ezzel most nem fogom megbolygatni. Mit tud a Gyilkos? Amellett persze, hogy az utóbbi évek (évtizedek) egyik legcéltalanabb, és leginfantilisebb nevét sikerült kiválasztaniuk. Annyira azért nem gyász a zenéjük, mint az elnevezésük. A stílus valahol a punk/hc/sludge kultúrkör tág határain belül mozog, angol nyelven interpretálva, japán címmel (キラー), ami szintén zenekar nevét jelenti. Szórványos taps a bábeli zűrzavarért.
Alig egy éves zenekarról van egyébként szó, úgyhogy az semmiképp sem várható el a Gyilkostól, hogy egy csapásra, hat tételben felforgatja a hazai underground színteret. Az viszont már ennyiből is kihallható, hogy a budapesti bandának vannak jó ötletei, és hogy jó helyekről merítenek ízlésileg. Akinek a Cancer Bats, Maylene And The Sons Of Disaster, Kvelertak vonal fekszik, annak mindenképpen lesznek kapaszkodói.
Ami pozitívum, hogy egyben van, aránylag jól szól, és a Kvelertak vonalas ének is jól működik. Nem mondanám azt sem, hogy a hat dal érdektelenné válik nekem, mert párszor el lett kapva a fíling. Igen az a gitárt a magasba tartó, döngölős, rakenrollos, sztóneros, üvöltéssel dúsított fíling. Viszont legalább ugyanennyi ellenpontot is fel lehet sorolni.
Például az egy gitár, és a végig egy hangszínre torzított basszus eléggé legyengíti az összképet, leginkább a gitárszólóknál. Gyakran hiányzik emiatt az erős, vaskos zenei háttér, amit mondjuk az ének többnyire sikerrel próbál kompenzálni. Viszont emellett nekem nem lett túl tiszta, hogy most mit is kéne kezdenem a Gyilkossal. A fent leírt műfajokból szemezgetnek, de a kihallatszik, hogy eddig különösebben nem született meg az egységes, kiérlelt zenekari hangkép. Nem is elvárás ez egy év után.
Indulásnak nem rossz, minden számban van jól elkapott rész, meg kb. ugyanennyi céltalanság is. Kicsit belemélyedve: a Time To Grow például elég beteg, de ütős lenne, ha nem veszne el az erő a lelassuló résznél. Az Almost Lost It jó verzét, jó refrént hoz, ellenpéldaként meg ott az In A Snap, ami úgy ahogy van egymásra pakolt riff ötletek végterméke, különösebb ív vagy elképzelés nélkül. A záró Make It Rain meg gyakorlatilag egy jó stílus gyakorlat a post-hc vonalról, de ha eddig nem hallottam volna nagyjából hússzor ezeket a harmóniákat, és előadásmódot, akkor valószínűleg felhőtlenebb lenne az örömöm.
Szóval lehet még a jövőben potenciál a zenekarban, viszont két megjegyzés: 1. a nevet még nem késő kidobni a kukába úgy ahogy van, mert értem, hogy poén, de annak annyira gagyi, meg erőltetett, hogy nem is pazarlok rá több karaktert, csak lemondóan legyintek. 2. Az, hogy hányan vannak Gyilkosék jó kérdés. Talán hárman, talán négyen, infó nincs nagyon róla, a promó képek alapján meg nem a legkönnyebb kitalálni. Egy gitár van az fix. Az meg itt kevés, és ha csak erre a hat dalra rátoltak volna még egy (másik) sávot, vagy a basszusnak találtak volna legalább két hangzást akkor máris jobban dörrenne meg ez az anyag.
