A brit Enter Shikari ezévi 4 koncertjével több, mint elkényeztette a magyar rajongókat. Az eddigi évente egy hazai buli még kvázi megszokottnak volt minősíthető, viszont idén már majdnem több bulit toltak itthon, mint más hazai banda. A csütörtöki Barba Negrás bál lehet, hogy egy szokásos koncert volt a futószalagon, de így iszonyat mértékben ömlött az energia lefelé a deszkákról.
Tehát a szerdai debreceni koncert után Budapestet is érintette a The Mindsweep album lemezbemutató turnéja. Mivel én még a mondhatni felületes, az újabb albumokra kiterjedő rajongásommal indultam neki az estének, kíváncsi voltam, mit tudnak Rou Reynoldsék, hiszen a fotelrockerkedés mégsem olyan, mintha élőben érzi a zenekar energiáit az ember. A friss album nehezen talált utat hozzám, viszont a napokban beérett, szóval álltam elébe mindennek, amit esetleg felkínálhattak zeneileg.
Az érdeklődést mi sem mutatja jobban, hogy az eredetileg az A38-ra tervezett bulit át kellett helyezni a Barba Negrába, hogy mindenki beférjen, aztán még ott is majdnem ki kellett akasztani a „Megtelt” táblát. Egy ilyen kaliberű zenekar persze nem jön egyedül, hozták magukkal a honfitárs Hacktivistet is, de először a számomra eddig ismeretlen hazai FlatBand lépett a színpadra.
Egész szimpatikus volt nekem a négyes zenéje, ők sem tagadják, hogy a Shikari hatással volt rájuk a dalok megírása folyamán. A hangosítás nem volt az igazi, a két gitárost alig lehetett hallani a buli alatt. Mellesleg nem voltak megszeppenve, szépen belakták a színpadot, profi koncertet adtak. Van egy érzésem, hogy az elkövetkező években még sokat elő fog kerülni a nevük a hazai zenei sajtóban.
Utánuk a már általam (is) jobban ismert, már említett Hacktivist következett. Már a kezdetektől követem Timfy Jamesék munkásságát kisebb-nagyobb elánnal, kimondottan érdekelt, mit produkálnak élőben a nyakszaggató rap-es matekos metaljukkal. Volt már módjuk pallérozódni, hiszen többek között a Kornnal is turnéztak együtt, úgyhogy feltételeztem, hogy profi produkcióval lesz dolgunk.
Ami legelőször feltűnt, hogy mennyire vastag, disznó hangzással operált a zenekar. A gitár döngölt, a basszus küldte a mélyet, a két frontember, Ben Marvin és J Hurley uralták a deszkákat, folyamatosan buzdították a közönséget egy kis mozgásra, amit pár dal után már kérniük sem kellett. Mivel nem egy iszonyat termékeny csoportosulás a brit ötös, legalábbis az eddigi tendenciák alapján, így szinte egy életmű koncertet kaptunk a jó háromnegyed órában. Elhangzott minden, aminek el kellett: Deceive & Defy, Hacktivist, Unlike us, Niggas in Paris, stb… - még egy új szám is belefért. Egy húrszakadás sem akasztotta meg az egyébként jópofa pólóban fellépő Timfy-t, aki élőben is ugyanúgy hozza az elképesztő dallamokat, mint felvételen. Remélem, fognak járni még erre a közeljövőben.
Aztán a főzenekar, az Enter Shikari jött. Ahogy mondtam, élőben még nem találkoztam velük, így elvárások nélkül, galamblelkűen álltam elébe, mit is kínál nekünk a másik brit brigád. Mivel hogy az új album lemezbemutató turnéja ez, kaptunk ízelítőt belőle rendesen, 8 számot is eljátszottak a 11-ből. Emellett kaptunk egy kvázi best of-ot, amiben mindenki megtalálhatta a kedvenceit (Radiate, Destabilise, Juggernaut, Slipshod, stb.), persze biztos volt mindenkinek olyan kedvence, ami hiányzott az este folyamán (pl. az örökzöld Mothershipet biztos meghallgatta volna egy-két arc). A közönség kellően fel volt paprikázva, az egyébként a meghirdetettnél negyed órával korábban kezdődött másfél órás buli alatt szinte minden második-harmadik dalnál kialakult egy circlepit, amikor épp nem táncolt a nagyérdemű.
A sörökön kívül érdekesebb dolgok is felrepültek a tömegből, például egy cipőtalp és egy tetődarab is megjelent a látóteremben. Kell mást mondani a tömeg energiájáról? Már egy idő után szinte elviselhetetlen pára volt a küzdőtéren a folyamatos dara miatt, de ez láthatóan nem zavarta a tomboló ifjúságot, de nem is baj. A fények jól voltak programozva, minden dalhoz társult valami kis meglepi. Rou még a középső, nézőtéri pult tetejét is megjárta két dal erejéig. Viszont nagyon sajnáltam, hogy a LED falat ők sem használták ki. A hangzásra amúgy nem lehetett panasz, talán csak ici-picit Rory gitárja volt halk, de az sem vészesen. Szépen megtalálták az arányokat.
Mit mondjak még? Egy jól kivitelezett, végig profi estével volt dolgunk. A modern metal szerelmesei biztosan jól érezték magukat, más meg nagyon nem is volt ott. Mindenkire megmozdult kellőképpen a tömeg, mindenki megkapta a maga tiszteletkörét. Ötcsillag!
