November 22-én Budapestre látogat a svéd Ghost, akik a Barba Negra Clubban adnak sötét sátáni misét. Mivel a zenekarból Papa Emeritus nem ad interjúkat, így az egyik Nameless Ghoul-t sikerült telefonvégre kapni a tegnapi göteborgi koncertjük előtt. A szellem inkognitója annyira titkos volt, hogy még azt sem árulta el, hogy Ő melyikük is pontosan, de ez sem akadályozott meg minket abban, hogy kifaggassuk arról, hogy mi újság is van manapság a jó öreg Luciferrel. 

RS: Nem sokára Magyarországon játszotok. Mit tudtok az országunkról?

Ghoul: Nos, igazából ne haragudj meg érte, de nem sokat. Svédországban nem tudunk annyira sokat a kultúrátokról, de azért van egy fontos dolog. A kedvenc death metal bandám az magyar. A Tormentor-t nagyon szeretem, az egyik legjobb death metal banda a világon.

RS: Mire számítsunk? Megidézitek a sátánt?

Ghoul: Természetesen! Azon leszünk, hogy a lehető leggonoszabb erőt hozzuk elő az este folyamán. Na, meg azért szeretnénk lenyűgözni a szép magyar lányokat. Úgy hallottam, hogy nálatok nagyon szépek a hölgyek. Bátran reklámozhatsz minket a lányoknál, hogy minél többen jöjjenek a budapesti koncertre.

RS: Honnan jött az új maszkok ötlete? Ki tervezi ezeket?

Ghoul: Mi találtuk ki az egészet és egy amerikai speciális effektekkel foglalkozó srác segített a megvalósításukban. Őt Jerrynek hívják és eszméletlen jó munkát végzett a maszkjainkkal. Sokkal kényelmesebbek, mint az előzőek, nem fősz meg benne a koncert alatt. Nem azt mondom, hogy nincs melegünk, de sokkal kényelmesebb, mint az előző maszkjaink.

RS: Mit jelent számodra az okkultizmus?

Ghoul: Húúú ez egy nagyon összetett kérdés, mert teljesen más a definíciója, mint a jelentése a saját értelmezésemben. Ez az egész nagyon régen kezdődött nálam, körülbelül tizenegy éves koromban találtam rá az egészre. Nagyon sok intenzív élmény ért ebben a korban, ilyenkor találkoztam úgy igazán először a sátánnal is, mint a hitben egy szimbolúmmal, mint a rock zene szimbólumával.  Mindig is érdekelt, ahogy a keresztény hitben megjelenik, de valahogy nem tudtam elfogadni azt, hogy csak egy megvilágításból ismerhetem meg. Innentől kezdve lett egy nagyon fontos szereplője, figurája az életemnek. Érdekelt, hogy milyen is lehet valójában, érdekelt az, hogy én döntsem el, hogy szimpatizálni akarok-e vele vagy sem. Az a baj, hogy manapság nagyon keverik, hogy mi a sátánizmus meg az okkultizmus, emellé társul, hogy a mostani rock zenében divat sátánistának lenni, miközben az embereknek gőzük sincs, hogy miről beszélnek. Az egész okkultizmusnak van egy belső, egy sajátos kultúrája, amit ezek az emberek nem ismernek. Néha nagyon nehéz ezt megértetni az emberekkel, hogy az okkultizmus számomra, nem a sátán imádása, hanem annál sokkal több, egy bensőségesebb dolog, amit nem feltétlen vitatsz meg olyanokkal, akik divatból felvesznek egy fordított keresztes pólót.

RS: Mit szimbolizál a kecske, szerinted?

Ghoul: Az életemet. Azt az elkötelezettséget, amit a gonosz iránt érzünk. A kecske szimbólum, egy szinónímája a gonosznak, ez sokkal több, mint egy hobbi, egy hóbort. Sokkal több, mintha a sátánt rajzolnád le vagy hasonló. Ez tényleg az életemet jelenti számomra. Azt amiben igazán tudok hinni kétségek nélkül.

RS: Most jelent meg a harmadik albumotok. Miben más a Meliora, mint ahonnan elindultatok?

Ghoul: A Meliora egy sokkal kidolgozottabb album, sokkal jobban össze van rakva, minden tekintetben, mint mondjuk az első albumunk. Teljesen más ritmusban rögzítettük, írtuk a dalokat, mások voltak a körülmények, de ez érthető is ennyi idő után. Az első album felvétele valahogy intenzívebb volt, pörgősebb. Most viszont nem kellett annyira megszakadnunk, nem kellett feltétlen turnézni közben, nem volt akkora hajtás. Olyan ez az egész, mint egy szexuális kapcsolat, mint egy igazi partner, akivel marha jót tudsz dugni. Tudod, amikor teszteltük még kisebb közönségen a dalokat, illetve egy-egy dalt, akkor az olyan volt, mintha tényleg szexelnénk. Kedveskedünk, hízelgünk a másiknak aztán keményen oda baszunk, és ha jó a dal, ha jól csináltuk, akkor mind a két fél maximálisan elégedett. A közönség örül az új dalnak, mi meg olyan erőt, energiát, pozitív visszajelzést kaptunk, hogy az felért egy orgazmussal. Ez az egész zenélés, koncertezés tényleg olyan, mint életed legjobb szexuális élménye.

RS: Nem régen kóstoltam a saját sörötöket is. Hogy zajlik egy ilyen sör előkészülete, ki mondja meg, hogy milyen legyen?

Ghoul: Ilyet igazából még soha nem csináltunk előtte. Ez nem olyan, mintha kitalálsz egy póló mintát és szarul fogy a turnén, akkor leszarod. Ez egy olyan termék amihez a nevünket adtuk, amit megálmodtunk, és aminek jól kellett sikerülnie. Nagyon izgultunk az egész miatt. Nagyon sokszor megkóstoltuk, hogy mikor lesz olyan amilyet igazán szeretnénk, amire azt mondjuk, hogy finom, tetszik az íze. Ennyit tudok róla mondani, sajnos nem vagyok egy sörfőző mester, pedig nem lehet rossz szakma.

RS: Szerinted kiderül valaha, hogy kiket rejtenek a maszkok?

Ghoul: Nem. A válaszom az, hogy nem. Nem akarjuk, hogy ez így kiderüljön. Ez a mi titkunk marad a sírig.

RS: Amikor gyerek voltál és azt kérdezték tőled, hogy "mi leszel, ha nagy leszel" Milyen választ adtál? Egy névtelen szellem, vagy mit?

Ghoul: Ez nagyon sablonos válasz lesz. Mindig is rock sztár akartam lenni, azonban ez még sem jött össze. Soha nem akartam igazából mást. Gyerekkorom óta tudom, hogy zenéket akarok írni, hogy albumot akarok készíteni, hogy zenekarban akarok játszani, hogy úton akarok lenni és turnézni akarok. Ez valamilyen szinten sikerült is, de tudod én nem vagyok rocksztár. Papa Emiritus egy rock sztár, de mi nem vagyunk azok, de igazából ahogy én érzem a zenekar maga a rocksztár. Nincs így különbség sem Papa, sem közöttünk. Egy dolog, hogy vele azonosítják a bandát, rá figyelnek jobban, de mindannyian azt érezzük, hogy a zenekar maga a rocksztár. Tényleg soha nem gondolkodtam másban. megtaláltam az életemet, magamat a zenélésben. Ez tesz boldoggá, ezzel keresem a kenyeremet, ezt szeretem csinálni. Semmi más nem érdekel igazából.

RS: Esetleg gyűjtesz bármilyen tárgyat?

Ghoul:  Igen, a régi lemezekért oda vagyok. Imádom az extrém és a progresszív zenét. Ez a kettő, ami eszméletlen módon le tud kötni. Marha sok régi lemezem van. Van egy-két poszterem is, meg hasonlók, de igazából a lemezek azok, amikre azt mondom, hogy azokat úgy valójában gyűjtöm. Az egyik kedvencem például a Genesis. Imádom az elszállós témáikat, amiben érződik az az igazi jam hangulat. De igazából marha nehéz lenne egy kedvencet kiemelni, tudod nagyon sokféle zenét hallgatok, nagyon sok minden érdekel.

RS: Mi az amit szeretsz illetve utálsz a turnézásban?

Ghoul: Zenélni imádok, együtt lélegezni a közönséggel. Amit viszont nagyon utálok a következetlenség és azt, ha kényelmetlenül kell utazni valahova, ha nem tudok kényelmesen nyugiban elhelyezkedni. Imádok új helyeket megismerni, imádok új városokban járni - ezért is várom, hogy menjünk hozzátok -, de a kényelmetlen utazást gyűlölöm.

https://www.facebook.com/thebandghost
http://ghost-official.com