Úgy látszik minden évben a február lesz mostantól erős stoner szempontból. Tavaly február ötödikén a Red Fang tépte le a fejünket a Lord Dying és a The Shrine társaságában, idén pedig a Black Tusk hajtotta ezt végre a Black Mail és a Haw illetve a Grizzly segítségével. Milyen is volt az este? Miért pont KVLT? Hajtás után mindent töviről hegyire.
Folytassuk a méltatlanul mellőzött, érthetetlen módon kimaradt lemezek lajstromba vételét, arcunkat fordítsuk a nap felé, élvezzük a jobbnál jobb lemezeket!
Öt év várakozás után elkészült a Jazzékiel Másokat szeretni című harmadik nagylemeze, melyet hamarosan tavaszi koncertek is követnek. A banda a kétezres évek végi budapesti alternatív klubszcéna egyik fontos zenekaraként 2011-ben vonult vissza a koncertezéstől. A 10 vadonatúj felvételt tartalmazó album a Mamazone kiadó gondozásában látta meg a napvilágot február másodikán.
Anthony Vincent és a Ten Second Songs kisebb szünet után ismét visszatért. Az ezerszínű hanggal megáldott Anthony most éppen szerelmes dalokat vett elő és gyűjtötte össze őket egy csokorba. Még a Pantera This Love (!) című dala is belefért nála, együk meg a szívét érte.
Az Edge Records gondozásában megjelent a Salvus Lélektartó című nagylemeze, mely a Youtube-on teljes egészében végig hallgatható. Az album súlyos hangzása ismét a Black Hole Sound stúdió és Vári Gábor érdeme, a billetyűs témákért Hocza "Igor" Róbert (Remorse, Mytra), míg az itt-ott felbukkanó brutál vokálokért Derzsi "Drazsé" János (ex-Megazetor, Fostartály, In-Flames tribute) felelnek, a zseniálisan szép borítót pedig Jacsó Balázs alias Nagash (Cadaveres, Casketgarden stb.) követte el.
Bécs első rockfesztiválja a Rock In Vienna eddig is briliáns felhozatallal bírt, ma pedig a szervezők megint rátettek egy lapáttal a június 4-6 között a Donauinsel-en rendezendő rockfesztivál fellépőgárdájának névsorára. Jön a J-Pop-ot death metallal keverő három cuki japán kislány, azaz a Babymetal, itt lesz a norvég rakenroll brigád Turbonegro, valamint az ex-Pantera donbos Vinnie Paul és Hellyeah nevű zenekara is a fesztivál vendége lesz. A több, mint erős fellépőgárdára hajtás után vethettek pillantást, a fesztivállal kapcsolatban pedig ITT találhattok bővebb infókat.
Bizonyára sokan emlékeztek még a Spektrumon tavaly ősszel futott "A heavy metal története" (ITT az összes rész megnézhető) című sorozatra, melyet Sam Dunn rendezett. Dunn 2005 óta rendez dokumentumfilmeket, a Metal: A Headbanger's Journey cíművel kezdte, de rendezett a Rush-nak, az Iron Maidennek, Alice Coopernek, jelenleg pedig a Soundgardennel dolgozik. Most új sorozattal jelentkezik, mely Rock Icons címmel startol február 21-én az amerikai VH1 Classic csatornán, és a rock/metal legendás alakjaival foglalkozik majd.
Na, megint itt egy hamisítatlan 21. századi metál csapat, akiknek csak a nevét ismerem, de még sosem dugtam a fülem a név mögé, hogy halljam, milyen zenét is takar tulajdonképpen. Pedig mindig áhítozok azután, hogy szülessenek még új hősök, aztán meg körül sem nézek rendesen, mielőtt azt mondanám, hogy ma már semmi sem olyan, mint a hőskorszakban. Ahogy nézem a baljós tarot kártyára emlékeztető borítóját a Sylosis új Dormant Heart című lemezének, azt gondolnám valami súlyos doom cuccban utaznak. Aztán fellapozom a mindent tudó enciklopédiát és ott azt olvasom, hogy british heavy metal megjelöléssel fut a csapat. Ok, ezután nyitom a videó csatornát, és amit elsőre látok, hogy a hajuk meg rövid. Doom és heavy rövid hajjal? Mi lesz ebből?
Nemrég felröppent a hír, hogy új Red Hot Chili Peppers lemez készül, sőt az is rögtön kiderült, hogy a híres producer, Danger Mouse is betársul a projektbe. Éljen!
A cím igaz, a Cannibal Corpse elérte a kétmillió eladott lemezt. Persze nem kizárólag a tavalyi, A Skeletal Domainből, hanem úgy összesen, ami egy death metal zenekarhoz mérten így is elég komoly magaslat, főleg, hogy 2003-ban még csak egymilliónál tartottak. Mindez Brian Slagel, a Metal Blade főnök Instagramjáról derült ki, ahol egy fotón az eredményért járó emlékplakettet fogják. Innen is hatalmas gratula a bandának, lesz az még három millió is.
A visszatérő Chris Slade dobossal megerősítve tegnap az AC/DC is fellépett a Grammy díjátadó gáláján, ahol két dalt játszottak, az új album címadó dalát a Rock Or Bust-ot és a talán legnagyobb AC/DC klasszikust a Highway To Hell-t. Alább meg is lehet nézni hogyan.
Előrebocsátjuk, hogy imádjuk Jack Black-et és a Tenacious D-t is. A faszit színészként is szeretjük és nagyon jó énekes is. A Grammy díjak értéke azonban mától új értelmet nyer, az biztos. Mi már eleve azt sem értettük, hogyan lehetséges az, hogy egy feldolgozás album (!) két dalát, nevezetesen a Dio tribute album Neon Knights-ját (Anthrax), és a The Last In Line címűt (Tenacious D) Grammy-re jelölik a Mastodon, a Slipknot vagy a Motörhead mellett, de hogy a jelöltek közül végül az egyik feldolgozás nyer az szinte a botrány kategóriája.