Áron Andris, vagyis Apey új szólólemezt készül kiadni Foxes címen. Ez az album és annak tizenegy dala pedig egészen más hangvételt képvisel, mint Andris Apey and the Pea nevű zenekara. Azon túl pedig, hogy nagyon személyes és szinte intim közelséget teremt magával az énekessel, az is különlegessége még, hogy minden feljátszott hang Andristól származik, aki három hónapon keresztül dolgozott ezen az anyagon otthonában. Most pedig egy tripla ízelítőt közölt minderről, három dalát hallhatjuk itt lejjebb az album előzeteseként. (Fotó: Baksa Gábor)

Ami először május 21 - én lesz teljes egészében hallható az A38 hajón élőben. És amiről a nagyszerű énekes a továbbiakat nyilatkozta azon túl, hogy elmondta a lemez címe saját életének problémáiból fakad, amik úgy gyűlnek köré, mint a rókák:""Ez életem mestermunkája, mind a 11 szám hatalmas része a jelenlétemnek ebben a világban. Nem tartalmaz üres másodpercet, hazugságot, minden egyes szó fontos és igaz. Sok mindenkinek szól, elsősorban önmagamnak, a múltamnak és annak, aki most vagyok, de azoknak is, akik szeretnek és azoknak is, akik nem ismernek. Ennyire még egy lemez sem tett próbára, se emberileg, se fizikailag, se mentálisan, de biztos okkal történt minden. Kezdve egészen onnan, hogy az elején abban sem voltam biztos, hogy újra képes leszek egyedül létrehozni egy ilyet. Az utolsó napokig halálra aggódtam magam, hogy minden készen van-e rajta, egyáltalán nem volt az sem biztos, hogy elkészülök vele időre. Ezután jött, hogy a keverés hétvégéjén felelőtlenül elhagytam a táskát, amiben benne volt az egyetlen teljes példány, összedőltem, sírtam, majd a Szekszárdi Est Cáfé tulajdonosa valahogy visszaszerezte egy társaságtól, akik éppen távozni készültek vele. Utána Zalaszentgróton Bánházi Gabikával (összes Apey & The Pea-lemez, Operentzia, R33) kevertük a FOXES-t, kályhával fűtés, kizárólag napelemmel létrehozott áram, éjjelente rókák sikolyait, üvöltéseit próbáltuk rögzíteni, amikor elfáradtunk hajnalban, átsétáltam egy másik kunyhóba aludni, ahová egy 50-100 méteres sötét út vezetett, miközben vittem magammal a tüzelni valómat, és üvöltöttek rám a rókák a komor hegyoldalból. Miután hazaértem Pestre, egy teljes hétig negyven fokos lázam volt a kimerültségtől és a hidegtől, de végighallgatva ezt a lemezt, minden egyes percét megérte.”