A Mike Amott gitáros által létrehozott Spiritual Beggars remek hangulatú örömzenéléssel tölti ki a neves muzsikusokból álló tagság fő elfoglaltságai közötti szabadidőt, és a jelenlegi retro / vintage vonulatot alkotó fiatalabb csapatoknak is megmutatja, hogyan kell ezt csinálni. A különösen ízesre sikerült Sunrise To Sundown album kapcsán lezavart turné müncheni állomása kedvéért eleve megérte kiutazni, és ráadásul Per Wiberg billentyűssel is alkalmunk nyílt beszélgetni a buli előtt.
Mostanában egyik zenekaroddal turnézol a másik után, úgyhogy nem tölthetsz valami sok időt odahaza. Ha mégis otthon vagy, milyen az élet ma Svédországban? Mi mindennel foglalod el magad olyankor?
Per: Valóban jó ideje turnézok most, közel két hónapja távol a svédországi otthonomtól, de jó móka itt lenni és zenélni. Odahaza is sokat járok koncertekre, és próbálok olyan barátaimmal összejárni, akikkel nem tudok túl gyakran összefutni. Igaz, a legtöbb barátom maga is zenész. De szívesen nézem, mondjuk, a Híd sorozatot is, szerintem nagyszerűen megírták! A jobb eresztésből való, legalábbis az utóbbi évek svéd munkái közül. Vannak más friss sorozatok is, amelyek tetszenek, de egyik sem futott annyi ideig, mint a Híd.
Nemrég jártál nálunk Budapesten a Kamchatka zenekarral.
Per: Így igaz, jó buli volt. Tavaly is játszottunk ugyanott, a Dürer Kertben. Nem tudom, miért, de az embereknek tetszett, amit csináltunk, ahogy észrevettem. Szóval mindkét koncert remekül sült el. Nagyszerűen éreztük magunkat, és a hely is tetszett, bármikor szívesen játszanék ott újra.
A Candlemass koncert-felállásának szintén tagja vagy…
Per: Igen, bár a Candlemass jellemzően nem turnézik, inkább fesztivál-fellépéseket és kisebb számú önálló bulit vállal. Idén nyáron elég sok fesztiválon ott lesz, főleg Európában, de eljut majd Kanadába és az Államokba is.
A King Hobo-ban is játszol. Aktív még az a banda?
Per: Nem igazán, az egy bonyolult ügy. Inkább egy kísérlet volt az egész néhány cimborámmal. JP-vel (Jean-Paul Gaster, Clutch dobos) már régóta terveztük, hogy együtt összehozunk valamit. Aztán végre átjött, én meg szóltam két barátomnak, hogy egy héten át jammeljenek velünk, és fel is vettük, amit eljátszottunk. Remek dolgok sültek ki belőle, ezért úgy döntöttünk, kiadjuk. Igazság szerint a második albumot is rögzítettük, viszont addig nem fogjuk kihozni, amíg biztosak nem leszünk abban, hogy lehet néhány bulink, hiszen pont az volna a lényeg.
Azért is kérdeztelek ezekről a bandákról, mert amellett, hogy Mike és Sharlee számára sem kevés elfoglaltságot jelent az Arch Enemy, tényleg nem lehet egyszerű időt szakítanotok a Spiritual Beggarsre!
Per: Valóban cseppet bonyolult azt megvalósítani, hogy mindannyian egyszerre ráérjünk, de úgy öt-hat éve különösen ügyesen tervezünk már előre. Állandóan tartjuk a kapcsolatot, úgyhogy tudjuk, lesz-e időnk új számokon jammelni, vagy csak együtt lógni. De hónapokkal előre kell gondolkodnunk.
Az idei Sunrise To Sundown albummal szerintem az eddigiekhez képest is mélyen leástatok a 70-es évek világáig (Deep Purple, Rainbow, Whitesnake) az előtérbe tolt Hammonddal stb. Te hogyan látod ezt?
Per: Az utolsó két lemezünket, vagyis a Sunrise-t és az Earth Bluest egészen hasonló módon rögzítettük. Az alapokat együtt játszottuk fel ugyanabban a helyiségben, és csak később tértünk rá az énekre, a gitárszólókra, meg a kiegészítő billentyűs témákra. Az új album ezzel együtt némileg elüt az elődjétől, mert azt akartuk, hogy Staffan (Karlsson), aki a hangmérnöki munkát és a keverést végezte, több saját ötletet vigyen bele produkciós szempontból. Úgy gondolom, néha szükség van külső segítségre, hiszen olyan régóta játszunk már együtt, hogy szinte nincs is rálátásunk a saját dolgainkra. Staffan ráadásul jó barátunk is, sok-sok éve ismerjük már, így megbízunk benne. Még a felvételek előtt meghallgatta néhány nótánkat, majd előállt néhány ötlettel a felépítésekre. Szóval ha a lemez hangzását hasonlítjuk az előzőéhez, akkor azt mondanám, valamivel többet ad vissza Staffan elképzeléseiből a dalokat illetően, ami klassz dolog. Szeretem az albumot, és örülök, hogy másképpen szól, mint az előző. Rengeteg banda anyagát produceli és keveri, de általában másfajta zenében utazik, mint a miénk. Amúgy a mi korosztályunkhoz tartozik, ugyanazon a zenén nőtt fel, a 80-as évek heavy rock muzsikáját hallgatja, viszont mostanában többnyire másféle stílusokkal foglalkozik.
Milyen mértékben igazítjátok a zenét Apollo hangkarakteréhez?
Per: Most már jobban tudjuk, mire képes Apollo, mint amikor először dolgoztunk vele a Return To Zero lemezen. Még ha ismeri is az ember a másikat személyesen, mindig kell némi idő, mire zenei oldalról is meglesz a közös nevező. Apollo egy rendkívül tehetséges énekes, amit nyilván mi is tudtunk, hiszen hallottuk, amit a Beggars előtt csinált. Azt viszont mi sem tudhattuk biztosan, hogyan fog működni a dolog a mi zenénkkel. Ma már Apollo is könnyebb helyzetben van, mivel jobban érti a muzsikánk lényegét, így pedig minden természetesebben és simábban alakul az első közös lemezünkhöz képest.
A megklipesített Dark Light Childnak ilyen szempontból különleges története van…
Per: Azt a dalt már két lemezzel ezelőtt is fel akartuk venni. Jó ideje talonban volt nálunk, de nem voltunk elégedettek vele, sehogy se tudtunk jó énekdallamokat kitalálni hozzá. Mike hozta a zenét, és Apollo-val készült egy verzió az Earth Blues-ra, csak elvetettük, mert nem igazán tetszett. Nekem azonban mindig is bejött, úgyhogy a mostani album előtt szóltam Mike-nak, hogy szívesen írnék hozzá szöveget és énekdallamokat. Ő örült a dolognak, úgyhogy megcsináltam. Apollo is jónak találta. Így született a mai változat. Nekem személy szerint nagyon tetszik a nóta, a bulikon is nyomjuk, és jól működik élőben.
Mi a lemezborító mögötti koncepció, és hogyan találtatok egymásra Costin Chioreanuval?
Per: Costinnal már az Earth Blues bookletjén is dolgoztunk, felhasználtunk ezt-azt a grafikái közül. A bakelit változathoz pedig posztert készített. Utána az első Spiritual Beggars EP-nek a Century Media-féle újbóli kiadásának, és a legutóbbi Arch Enemy albumnak a borítóját is ő csinálta, úgyhogy Mike-kal folyamatosan kapcsolatban voltak az utóbbi pár évben. Könnyű vele dolgozni, és persze igen tehetséges, szóval nem volt kérdéses, hogy a mostani lemezhez is hozzá fordultunk ötletekért. Eredetileg más címben gondolkodtunk, de aztán láttuk azt a képet a nappal és a holddal, amelyből végül a frontborító lett, és mindannyiunknak nagyon megtetszett. Valamiért még sehol nem használta Costin, a Sunrise To Sundown nótához viszont tökéletesen illett. Szóval mondhatni, véletlenszerűen alakult így az egész. Maga a dal pozitív és felemelő, de a képnek nincs konkrét üzenete. Egyszerűen olyan stílusú, amilyen sok régebbi borítónkat jellemzi, és amilyen jól passzol a Spiritual Beggarshez.
Manapság rengeteg fiatal, feltörekvő csapat ápolja a 60-as, 70-es évek zenei hagyományait. Ismersz legalább néhányat ezek közül? Van olyan, amelyik különösen tetszik?
Per: Persze. A Kamchatkával is sokat turnézok, és eljutunk olyan fesztiválokra, mint mondjuk a Desertfest, ahol a Spiritual Beggars szintén játszott korábban. Így rengeteg effajta zenekart ismertem meg. Sok kitűnő csapat van köztük. Szeretem például a Graveyardot. Ők is svédek, és szerintem nagyon jók. Viszont többnyire súlyosabb zenéket hallgatok, mint ezek a bandák. Láttam a Blues Pillst is, nekik nagyszerű énekesnőjük van. A lemezeiket nem ismerem, de élőben meggyőztek. Rosszat nem akarok mondani senkire, csak vannak stílusok, amelyek jobban érdekelnek.
Ti meg pont ennek a hullámnak a közepén rukkoltatok ki az új lemezzel, úgyhogy némi extra erőfeszítéssel akár a „mozgalom” élére is állhatnátok...
Per: Megtesszük, ami tőlünk telik. Ez a harmadik lemezünk hat év alatt, ami nem rossz teljesítmény. Megvan az eredménye is, hiszen többen járnak a koncertjeinkre, miután az utolsó három albummal bejutottunk néhány fesztiválra, és volt néhány kisebb turnénk is. Az időnk azonban korlátozott. A Spiritual Beggars azért létezik ma is, mert barátok vagyunk, akik imádják ezt a fajta zenét játszani együtt. Ez nem az üzleti dolgokról szól, hanem a barátságról. Mike és Sharlee abból él, hogy az Arch Enemyvel turnézik és készít lemezeket. Ludwig a Grand Magusban játszik. Apollo benne van néhány különböző projektben, és állandó munkája is van. Én magam is több zenekarban játszom.
Meg is tudsz élni ebből?
Per: Igen, és ez nagyszerű. A legkönnyebb dolgunk akkor lenne, ha a Spiritual Beggars megszűnne, ezt viszont nem akarjuk, mert élvezzük egymás társaságát, és azt, hogy együtt zenélhetünk. Csakis ezért csináljuk még. Próbáljuk is teljes elkötelezettséggel csinálni a rendelkezésünkre álló időben.
Ebben látod a Spiritual Beggars jövőjét is?
Per: Nálunk ez vált be. Remélem, hogy tudjuk még folytatni, és hogy pár éven belül elkészíthetünk egy újabb lemezt. Úgy veszem észre, a mostani album nagyobb figyelmet kapott, mint az Earth Blues, vagy a Return To Zero. Talán azért, mert az utóbbi hat évben folyamatosan szem előtt vagyunk.
http://www.spiritualbeggars.com
https://www.facebook.com/spiritualbeggarsofficial
Fotók: Dr. Narcisse
