A Colored Sands album után a Pleiades’ Dust EP formájában idén újabb történelmi témájú koncept anyagot tett le az asztalra az egyszerre brutális, technikás, és kísérletezős death metal kanadai élcsapata, a Gorguts. Bár az anyag a tervezettnél később került kiadásra, a hazánkat is elérő turné minden állomásán végig elhangzott az egyetlen, bő félórás száma. Ezt persze stúdióváltozatban is hallhatta azóta minden érintett, megszületésének hátterét és szövegi koncepcióját tekintve azonban talán nem érdektelen mindaz, amit most közreadunk. Magát Luc Lemay mestert kaptuk mikrofonvégre, aki éppoly készséges és bőbeszédű volt, mint legutóbb, amikor bandájával a Death To All vendégeként járt nálunk.
A Pleiades’ Dustnak még ez előtt a turné előtt kellett volna megjelennie, nemde?
Luc: A turné alatt kellett volna megjelennie, de a gyártási és a logisztikai műveletek tovább tartottak a tervezettnél, miközben a turné már hónapok óta szerveződött. Úgy volt, hogy áprilisra az EP is megjelenhet, de aztán közbejött néhány apróság, amely meghiúsította ezt. Ezért van a mostani turné és az EP megjelenése között egy hónap, de ettől még játsszuk az anyagot. Legalább tudunk valami újat nyújtani a rajongóknak. Hadd hallják végre az emberek. És nem is csak részleteket játszunk ám, hanem a teljes számot! Emiatt persze nem sok régi dal fér a programba, hiszen mintegy a felét ez az új szerzemény teszi ki.
Zeneileg a Colored Sands album folytatásáról beszélhetünk?
Luc: Igen. Ugyanúgy roppant súlyos anyag. Vannak benne blastbeatek, doomos témák, és sötét hangzású részek is, mint mindig. Ugyanakkor valamivel kísérletezősebbnek és progresszívebbnek tartom, mint a Colored Sands lemezt, de az előrelépés természetes módon történt.
Mesélnél a szövegi koncepcióról is?
Luc: Az iszlám aranykorról szól az EP, a bagdadi könyvtárnak a 9. századi megépítésétől 1268-ig, amikor a mongol invázió során a könyvtár megsemmisült, és a lakosság nagy része is odaveszett. A történet Róma bukása után indul 500-ban a tudás eltűnésével, és Európa számára a sötét kor beköszöntével. Utána a tudás valamilyen oknál fogva a Bizánci Birodalom egy részében bukkan fel ismét. Hatalmas kiterjedésű birodalom volt, Dél-Spanyolországtól egészen India határáig. Akkor fordult elő a történelem során először, hogy ugyanazt a kalligráfiát használták emberek, és a dialektusok is közelítettek egymáshoz, így egy Dél-Spanyolországból származó személy akár egy India határán élővel is tudott kommunikálni, eszmét cserélni. Abban a korban ez teljesen újszerű volt. A birodalom központja Bagdad lett, miután eldöntötték, hogy várost építenek a Tigris folyó partján. Itt találkozott a Nyugat és a Kelet, pezsgett a szellemi élet: eszmecserék folytak, az emberek újra felfedezték Arisztotelész írásait, geometriát tanultak, az asztronómiához Ptolemaiosz munkáit tanulmányozták. A történelem folyamán tehát ez volt a szellemi tevékenységek egyik fénykora, és el is kezdtem kutatni. Szóval a dal Róma bukásával indul, majd lassan áttér Bagdad születésére. Aztán kezdetét veszi a fordítások mozgalma, amikor emberek mérföldeket utaztak, hogy ősi szövegeket találjanak, és utána arabra fordítsák, illetve új gondolatokkal egészítsék ki azokat. Ez volt a könyvtár eredete.
Bizonyára bőséges szakirodalma van ennek a kornak. Hosszas kutatómunka előzte meg részedről az írást?
Luc: Persze. Erről csak a világhálón, meg könyvekből lehet tanulni. Nyilván a ’neten kutattam, bár a könyveket jobban szeretem, hiszen azokat ki lehet jegyzetelni, és jobban serkentenek a gondolkodásra, mintha a képernyő előtt ülne az ember. Megnéztem néhány dokumentumfilmet is erről a korszakról, és elolvastam annak a Jim Al-Khalili nevű tudósnak az egyik könyvét is erről a Bölcsesség házának nevezett könyvtárról, aki Szaddam Husszein hatalomátvétele előtt Bagdadban élt, majd Angliába települt át. Csodálatos írás! Az iszlámnak ez az aranykora volt később, a 15. században, az európai reneszánsz eredete is. Amikor Bagdad fénykora véget ért, a tudás, úgymond, útnak indult, és visszatért a világnak erre a tájára. A birodalomban ugyanis mindenütt működtek könyvtárak. A legnagyobbnak a bagdadi számított, de voltak kisebbek például Dél-Spanyolországban is. Ezzel kezdődött a reneszánsz, amely korszaknak szintén nagy csodálója vagyok, úgyhogy örültem, amikor megértettem, mi történt. Rábukkantam a hiányzó láncszemre… A dokumentumfilmekben szó esett a kor nagy gondolkodóinak a könyveiről, és az algebra feltalálásáról is. A szó az „al-Dzsabr” kifejezésből alakult ki. Az iszlám aranykorban íródott könyvekkel Kopernikusz munkái is mutatnak hasonlóságokat. Nagy hatású időszak volt. Szóval erről szól a dal szövege, a mongol invázióval és a könyvtár lerombolásával bezárólag.
Ha figyeled a jelenkori történelem alakulását, szerinted nem volna indokolt a mai időket egy még sötétebb korként jellemezni a sötét korként emlegetett időkhöz képest?
Luc: Nem tudom, ezen a kérdésen alaposan el kellene gondolkodnom, nincs kész válaszom rá. De amíg Európában a sötét kor tartott, máshol fényesebb idők voltak, szóval nem mindenütt honolt sötétség. Amikor tudásról beszélek a dalban, mintegy emberi formában jelenítem meg, amint egyik helyről utazik a másikra. Sajnálom, hogy nem tudtam válaszolni, de tényleg mélyebben kellene agyalnom rajta. Erre nem lehet egyszerűen „igen”-nel vagy „nem”-mel felelni.
Lehet, hogy megvan a következő lemez témája?
Luc: Lehetséges. De ezen is el kell gondolkodnom. Nem tudnám most rögtön megmondani, mi lesz az.
A múltkori beszélgetésünk során szó esett a Nero di Marte zenekarról. Akkor te magad hívtad meg őket az amerikai turnétokra, és ebben a mostani európai körben is itt vannak. Ezek szerint elmondható, hogy már nem csak pályatársak, és egymás tisztelői, de barátok is vagytok?
Luc: Igen, én hívtam őket turnézni, amikor a Colored Sands megjelent. Két héten át jártuk Amerikát. Amikor ez a mostani turné szerveződött, megkérdezték tőlünk, hogy kivel játszanánk együtt szívesen, én pedig azonnal rájuk gondoltam, mert jó cimborák vagyunk, és imádom a zenéjüket is. Szerintem a két csapat zenéje jól összeillik egy csomagban. Merészen kísérleteznek, és náluk is vannak ambient témák. Óriási banda!
Hogyan állt össze a turnécsomag többi része a Dysrhythmiával és a Psycroptic-kal?
Luc: Magától. Colin és Kevin vetette fel, hogy mi lenne, ha eljátszanák az új anyagukat. A Dysrhythmia ugyanis tényleg csak új számokat játszik, amelyeket még fel sem vettek! Az lesz a következő lemezük. A Psycropticra pedig már a kezdetekkor is gondoltunk. Őket akkor ismertük meg, amikor Ausztráliában koncerteztünk. Szóval mindannyian ismertük már egymást a turné előtt, így pedig minden igen könnyen megy.
Olvastam a Facebookon a bejegyzésedet arról a bizonyos manchesteri incidensről, amelynek során valaki megrongálta a buszotokat. Ettől eltekintve minden rendben megy?
Luc: Igen, minden szuper. Az is csak egy sajnálatos és ostoba incidens volt. Kár, hogy le kellett mondanunk a glasgow-i fellépést amiatt a seggfej miatt, de ettől eltekintve minden rendben van.
Nemrég láttam egy videót a Youtube-on rólad és egy Marc Chicoine nevű barátodról. Az általa készített Stealth gitárodat mutatod be…
Luc: Marc és én több mint huszonöt éve vagyunk barátok. Megvan az már huszonhét is. Már a Gorguts kezdeti éveiben is ő dolgozott a gitárjaimon. Először a boltban vásárolt hangszereimet alakította át, később pedig eldöntöttük, hogy együtt fogunk dolgozni, és azóta is ő készít minden gitárt, amin csak játszom. Az én Stealth gitárom mintáját a B.C Rich-féle Stealth adta, és a Chuck Schuldiner iránti tiszteletből választottam ezt a formát. Marc nagyszerű szakember, gyönyörű hangszereket készít, és játékosnak is kitűnő.
Ki mindenkinek készített még gitárokat?
Luc: Jó néhány québeci zenésznek. Egyik zenekar sem igazán ismert. Ott van az Anonymus, vagy a Groovy Aardvark nevű banda, akik mind az ő gitárjain játszanak. De mostanában az Egyesült Államokból is egyre több megrendelést kap, mióta az ő hangszerével turnézok, szóval kezd bekerülni a neve a köztudatba.
Kanadából egyébként nehezebb egy zenekarnak nemzetközi szinten nevet szereznie magának mondjuk az USA-hoz képest?
Luc: Nem hiszem. Már az Internet előtti korszakban sem volt nehezebb, amikor még a nyomtatott újságok és a kazettacserélgetés idejét éltük. Ez is ráfordítással jár, mint minden más, de már akkor sem tartottam olyan bonyolult dolognak a zene népszerűsítését. Kanadainak lenni sosem jelentett akadályt ebben.
Hat-vagy héthúros gitáron szeretsz jobban játszani?
Luc: Leginkább héthúros gitáron játszom, mert a Colored Sands és a Pleiades’ Dust is héthúroson íródott. A hathúrost a régi nótákra tartogatom. A héthúrost kedvelem valamivel jobban a hangtartománya miatt. Mélyebbre lehet hangolni. Erre a turnéra viszont Marc készített nekem egy új hathúrost, amely annyira gyönyörű, hogy nem használhatom kizárólag a régi dalokhoz. Még az is lehet, hogy a következő lemezt újra hathúroson fogom feljátszani. Majd kiderül…
Ennyire előre gondolkodsz? Esetleg további koncertterveid is vannak 2016-ra?
Luc: Egyelőre annyi tervem van csupán az év végéig, hogy júniusban két bulink lesz Québecben. Utána szeptemberben vagy októberben szeretnék lenyomni egy USA-turnét. Utána majd meglátjuk, mi lesz. Nincsenek terveim. Már csak azért sem, mert Kevin és Colin is elég elfoglalt a saját projektjeivel. Így nem tudunk évente négy-öt turnét leszervezni, szelektálnunk kell. De lehet, hogy a jövő év elején visszatérünk Európába.
http://www.gorguts.com
https://www.facebook.com/GorgutsOfficial
