Az talán vitán felülálló tény lehet az underground zenék kedvelői számára, hogy a Neurot Recordings kiadványai mindig nagyon sajátos utat járó zenekarok felvételei is egyben. Ami azt is jelenti, hogy a Neurosis zenekar tagjainak kiadója valahol garancia is arra, hogy valami egészen egyedülállóval fog megismertetni. Mint ahogy a Relapse Records profilja is főleg a rétegzenéket játszó és azokon lógó arcoknak szól. Azoknak viszont egy nagyon széles spektrumon. Így általában az ő nevük sem jelent rosszat egy lemezen. Az Alaric a Neurot gondozásában hozta ki tavaly harmadik nagylemezét. A két személyes Pinkish Black, pedig az egyik legínyencebb csapat még a Relapse felhozatalában is...

Az Alaric tagjai olyan bandákban fordultak meg az évek alatt, mint a U.K. Subs, a Dead and Gone vagy a mizantróp Noothgrush. Ahogy pedig a tagok zenei előélete is változatos, úgy az Alaric hangzásában is sok inspiráló tényező érvényesül. A legerősebben viszont mindenképpen a Killing Joke zenéje érezhető, mint hatás és analógia. A nyolcvanas évek zenéit megidéző ének és a komor, sötét billentyűk mellett azonban a post - metal vonalra jellemző hipnotikus, de ugyanakkor kolosszus gitárok is sokszor mozdulnak nagyobb erővel. Tavalyi End Of Mirrors című lemezük mérföldkő ezen a zenei vonalon. Koncertjük április 24 - én a Dürer Kertben épp ezért komoly kis estének ígérkezik.

A Pinkish Black név tulajdonképpen egy zeneszerző párost takar, akik eddig négy olyan lemezt készítettek el, amit a formabontó címkével is csak alsó hangon lehetne jellemezni. Zenéjükben főleg a kísérletező szellem épít az elektronikus hangszerekre, de az élő dobok által megtámogatott struktúra éppúgy lehet doom, mint no wave, vagy akár a legelszálltabb filmzene, amihez film se kell. Mert az utolsó lemezük is ilyen. Érdekesebb banda tehát nem igen erősíthette volna az Alaric tavaszi turnéját, mint ők.