Egy kedves olvasónktól kaptuk az alábbi beszámolót a Campaign For Musical Destruction Europe Tour 2017 göteborgi állomásáról. Hát akkor nézzük, hogy milyen volt a Lock Up / Power Trip/ Brujeria /Napalm Death turné második bulija. Szerkesztőségünk is jelen lesz majd a csehországi Brno-ban, jövő héten, a már teltházas koncerten. Akkor lássuk Hartvig Márton élménybeszámolóját.

A Csiga mindig jön ezzel a „világlegjobbzenekaraanapalmdeath” dumával, ami rohadt fárasztó már, ugyanakkor bármennyire szeretném is, nem tudom rendesen megcáfolni.  Voltam már ugyan feledhető Napalm Death koncerten,de általában csak azért mert valami teljesen értelmetlen időpontban játszottak valami gigafesztiválon, vagy egyszerűen csak zúgást és üvöltést lehetett hallani az egészből. Skandináviában mondjuk nem szokás az „a keverőnél álltam, de nem hallottam semmit az egészből” jellegű zsörtölődés, szóval ettől nem kellett tartani Göteborgban sem.

Mielőtt ízekre szedném a Shane Embury vándorcirkuszt, írok pár sort a helyszínről is, hátha valakit érdekel. Szóval Göteborg szép és jó, láttam egy gyárat meg két templomot, plusz egy drogdílert, aki ordítva akart nekem eladni xanaxot a templom bejáratánál, de előtte akkorát fingott, hogy szerintem beleremegett bent a szószék is. Fartjoke kipipálva. Az est helyszínéhez, a Pustervik klubbhoz érkezve rengeteg rendőrbe, és zöld-fehér sálas részeg népbe futottam bele. Tán a Csiga Brno helyett mégis inkább Göteborgba jött volna megnézni az aviláglegjobbzenekarát? Ezen tanakodtam, de viszonylag hamar elvetettem eme balga felvetést.

Na mi szokott még lenni az ilyen metalos beszámolókban? SÖR!!! Hát ezt inkább hanyagoljuk. Elég az hozzá, hogy aki már valaha hallott skandináviáról, az bizonyára hallotta, hogy ide nem kemény alkoholizálásra jár az ember, mert arra kb svájci frankhitelt kell felvenni, és akkor még csak a mosolygós, kissé lassú, bágyadt stádiumbot értük el. Ellenben van végtelen ingyen VÍZ a bárpultnál!!!! Komoly, mi? Remélem egyszer majd a Csiga is lát vízt,vizet. 

Na kiélesedett - mert már a Tompa helyett Kevin Sharp énekel,és a Sharp azt jelenti hogy éles,a tompa meg azt hogy tompa,értitek ez a vicc még biztos nem volt meg haha - a Lock Up! Ilyenkor az emberiség egyhangúan hálás a digitális technológiáért, mert egy ilyen mondatért papírt pazarolni minimum emberiség elleni bűntett, de még talán több is. Nem csak Kevin Sharp volt azonban éles Göteborgban, hanem a Lock Up egész alakulata. Nick Barker nagyon jól bírta az iramot és Shane haja is gyönyörűen szántotta a kellemes beltéri svéd levegőt, a barátságos blastbeatek sebes tempójára. Kevin úr nagyon élte a bulit, csak a szűk munkaidő miatt Shane néha bele kényszerült fojtani szót…Pedig annyi mondanivalója van a világnak!

Na de ki az a magas szakállas férfi felemás bízbóz sapkában a színpad mellett? Egy sima svéd. Nem! Ez Tompa! Ha már itt lakik a környéken , csak leugrott elkaraokezni az Afterlife In Purgatory-t. Rengeteg ölelés, szerelem, boldogság és grind a színpadon. Kell ennél több?

Power Trip. Hol a Shane? Sajna sehol, ez egy amcsi thrash/crossover banda, szóval minden tekintetben a vándorcirkusz…elefántja a porcelánboltban? Nagyon aranyosan, ám társadalomtudatosan thrasheltek a fiatalok, felhívva a figyelmet az igazságszolgáltatási rendszer egyes hiányosságaira. Riley, az énekessrác panaszkodott, hogy ha egyszer börtönbe kerülsz Texasban, onnan bizony nincs kiút. Hát ezzel a gondolatmenettel nem tudom mennyire tudtak azonosulni a svédek, akiknél egy börtöncella színvonalasabb lakhely, mint egy átlag óbudai panel… mindegy! Ment a thrash. Annak ellenére, hogy nagyon kilógtak, sikerült szórakoztatniuk a publikumot. Sok sikert szeretnék kívánni nekik  amikor kilépnek a nagybetűs életbe munkát keresni további zenei pályafutásukban!

A Brujeria számomra mindig egyet jelentett Dino Cazares Fear Factory-ból kicenzúrázott riffjeivel, ezért a tavalyi Pocho Aztlan albumot is felemás érzelmekkel fogadtam. Jó, de az agresszívabb Fear Factory-ból most egy spanyolajkú Napalm Death lett, ami nem feltétlen baj, hisz anapalmdeathaviláglegjobbzenekara (szeretsz Csiga?), de azért csak volt némi hiányérzetem.

Ennek ellenére a Brujerizmo első három hangjával már levettek a lábamról. Később egy viking is úgy döntött,hogy levesz a lábamról,ezért full testtömeggel bele is zuhant. Azóta nem tudok leguggolni, ami irgalmatlan csapás egy olyan oszlopos squatting slavs rajongónak mint szerény személyem. A Brujeria egy állandóan változó felállású zenekar, ami bizonyos szempontból rossz, de jelen állapotában a legütősebb az elmúlt 10 év távlatát nézve. Shane végre itt is basszusgitárra váltott, helyette pedig – na vajon ki? – Anton a Lock Upból vette át a gitárt. A Fantasma helyére beugró El Sangrón is tökéletesen beilleszkedett a los zetas toborzószerepbe, és bőszen tolmácsolta Brujo marihónalja igényét a spanyoltudatlan svédek felé, azonban csak egy sátáni füves adakozott a zenekarnak, amin kissé elszontyolodtak. Én mondjuk minimum azt vártam volna, hogy ők dobálják majd be a spanglikat a közönségbe, de azért lássuk be: a kendők mögött törvénytisztelő zenészek, férfiak, családapák rejlenek, akiknek már nem hiányzik a balhé.

Végre Napalm Death! Egyébként nem,mert biztos voltam benne, hogy a Brujeriát nem fogja semmi überelni, és végül nem is tévedtem, de ez nem jelenti azt hogy Barney-ék nem voltak szexik, mint mindig. Kis lassúzás után (Apex Predator – Easy Meat, Evolved as One) már meg is kezdődött a szokásos félmaraton futás a színpadon, a közönség pedig nem győzte locsolni a méregdrága sört a padlóra a tánctéren. Barney jó szokásához híven rendkívül kommunikatív volt, és próbált értelmesen reagálni az általában értelmezhetetlen bekiabálásokra a számok közötti szünetekben, bár amikor valaki azt mondta neki hogy „ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ”, arra már ő is csak annyit tudott mondani, hogy „ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ”, csak hangosabban,szebben, kecsesebben. Szerencsére nem csak a közönséggel való párbeszéden múlott az értelem mennyisége az éterben, hisz a mester ismét megosztotta rendkívül egyszerű, mégis velős gondolatait az alapvető emberi jogokról, társadalmi egyenlőtlenségekről, vallásról, meg egy random fekete-fehér zászlóról, ami felbukkant valahol a keverőpult mellett.

Napalmék úgy döntöttek, hogy ezúttal a szokásostól eltérő műsorral állnak elő, ezért sajna sok kedvenc kimaradt, de a Scum korszakos klasszikusok természetesen nem maradhattak el,meg  a You Suffer váratlansága miatti panaszkodás sem a közönségben, mert mindig van aki nem figyel eléggé, és így nem képes kiélvezni az opusz 1316 miliszekundumát. De Barney hajthatatlan. Nincs ismétlés, mert az már nem lenne művészet (hallod ezt Max Cavalera?). Szóval a megújult szett ötletét üdvözöljük, de John Cooke még kicsit maszatosan játszik ahhoz,hogy minden kivehető legyen, ami azért nagyon baljós, mert ha a jóember nem ismeri a Napalm Death terjedelmes katalógusának minden gyöngyszemét hangtól hangig, annak bizony problémás lehet kivenni,hogy mi is történik egészen pontosan a színpadon. Igen John, még van hova fejlődni!

Összességében egy gyönyörökben gazdag, csodálatos grindparádé volt ez a Göteborgi szösszenet, és minden finom lelkületű blastbeat rajongónak kosztól rasztásodó szívvel tudom ajánlani, hogy takarodjon megnézni ezt a Shane orgiát, mert ebben benne van minden ami kell kicsiny, finom lelkünk ápolásához.

Epilógus:

Próbáltam a Brujeriát oltani, hogy mégis hogyan keltek át a dán/svéd határon, de visszanyalt a fagyi, amikor az Osloba tartó buszomat megállították a norvég határőrök, majd szegény blökivel nyolcszor körbeszaglásztatták a Napalm Death szagú zacsimat, hogy hátha van ott még valami más is, de a kutyus úgy döntött,hogy ilyen büdös helyen nem lehet semmi, mi hedonista, törvénytelen embernek bűnös örömöket okozhat, szóval inkább arrébbcsóválta magát és szigorú gazdiját. A határőrök ki vannak képezve a bevándorlók szűrésére,valamint a kábszer felkutatására, de a grindra egy jó törvénytisztelő norvég sosem lehet felkészülve. Pusszancs!