Már első hallgatásra levágtam, hogy túl nagy meglepetés nem fog érni az album során, de ez a mai nap folyamán igazából nem is nagy probléma. A forró irodában ülve napközben tökéletes muzsikát nyújtott a számomra a Lemurian Folk Songs. Miért? Mert miközben a maradék agysejtemmel, ami nem halt hősi halált a forróságban azzal arra koncentrálok, hogy az adott adatbázis időre elkészüljön, de közben azért mégis, kell valami háttér zene.
Az albumborító tökéletesen bemutatja, hogy itt elszállós psychedelic/experiment zene pároztatásából nemzett hangzóanyag vár rám. A közel félórás anyag tökéletesen megfelel annak, hogy nyugiban dolgozz és ne öld meg az embereket, ha Slipknot-ot hallgatnál ebben az időben valószínűleg ezt tennéd. Na, de nézzük meg, hogy milyen is a zene. Van egy jó nagy erős adag Samsara Blues Experiment és Pink Floyd hatás némi Hendrixes elmebeteg wah pedállal összekeverve. Nem feltétlenül a szöveg centrikusság jellemzi a zenekart, amikor azonban mégis van valami dallam, arról Benus Krisztina gondoskodik jó adag reverb hatással alátámasztva. Ez a fajta muzsika azoknak a hallójáratait fogja jobban és többször átjárni, akik nem feltétlenül a szőrös heréjű, keményebb stonert kedvelik. Egy Red Fang mondjuk, elég messze van ettől a vonaltól. Ettől függetlenül a poposabb ének dallamokkal tökéletes kikapcsolódást nyújthat a zenekar bárki számára, aki egy kicsit is nyitottabb felfogású. Nem ők lesznek a következő hazai stoner felfedezettek, nem ők fognak folyni a Petőfi rádióban, de jó pár hangszóróból, szerintem hallhatóak lesznek egy forró nyári estén vagy akár napon. Kellemes csalódás számomra, hogy az ilyen fajta experimentális zene itthon is egyre jobban gyökeret ereszt. Noha én, nem rajongok az ehhez hasonló zenékhez kimondottan, még én is meg merem kockáztatni, hogy a nyár folyamán elő fognak még kerülni a munkahelyi lejátszómban. Béke, Szeretet, Metal
