Túl a tizenegyedik órán is a melóban, hulla fáradtan már csak arra tudsz gondolni, hogy este van végre, és pár óra aztán a Hajón magad mögött hagyhatsz minden gondot, minden stresszt, és ordíthatsz telei torokból. Szerintem, jó páran így voltunk ezzel a fárasztó keddi napon/estén - kinek, hogy tetszik -, hiszen a Hatebreed koncert volt.
Bevallom, hogy az előzenekar az első számmal nem nagyon fogott meg, így a fárasztó, forró nap után úgy döntöttem, hogy inkább sörözünk még egy picit a hűs dunai szélben, amíg nem lép porondra a hardcore egyik koronázatlan királya, a Hatebreed.
Nem sokkal este tíz után, elsötétült a színpad, felcsendül az intro, feljönnek Jamey-ék és valami furcsa. Egyből keményen belezúznak a pofánkba, nem is ez a furcsa. Álljunk csak meg egy percre és kezdjünk el számolni. Öten kellene a színpadon lenniük, de én csak négy embert látok. Mi történt? A heves headbang közben nincs idő gondolkodásra, maximum néha egy-egy ordításra. Aztán két szám közt van egy levegővételnyi időm és körbe tudok nézni. Jamey a színpadon, pipa. Matt a színpadon, pipa. Wayne a színpadon, pipa. Frank a színpadon, álljunk csak meg egy percre. Mit keres nála basszusgitár? És hol van Chris? Ahogy vissza néztem hazafelé a zenekar Facebook oldalát semmi jel nem mutatott arra, hogy Chris távol maradna a Budapesten megrendezésre kerülő bulitól. Így abszolút nem értjük, hogy mi is történt, ha esetleg tudtok valamit, akkor kommentbe várjuk a válaszokat.
De nincs idő tovább gondolkodni, mert az új felállás sem hagy nekünk egy perc nyugtot sem és jön az újabb dal, ami biztos, hogy kitöri az ember nyakát. A setlistre nem lehet semmi panasz, ahogy Jamey is elmondta, szinte minden albumról kaptunk valami finomságot, de azért a mégis csak az utolsó lemezt mutatják most meg nekünk, még akkor is, ha mi ettől a lemeztől nem estünk pofára. Ellenben…. bátran kilehet jelenti, hogy a Divinity és a Supremacy album még mindig kegyetlenül üt élőben is a Rise Of Brutality-ről nem is beszélve! Nem akarok dalokat felsorolni, de egyet mégis kiemelnék. A Honor Never Diesnál én teljesen elvesztettem az eszemet. Sokaktól, hallom, hogy az az album nem az igazi, de valahol nekem ott érett meg teljesen a Hatebreed. Az a dal pedig a tökéletes nóta a számomra, lehet a gördeszkás múlt miatt, nem tudom, de akkor is… Itt frankón azt éreztem, hogy megmozdul a hajó, a sok stage divingos ellenére is.
Apropó közönség. Mit mondjunk? Igazat vagy a szépet? Eléggé szép számban összegyűltek az emberek, majdhogynem teltházas lett a buli, aminek Jamey is nagyon örült. Ennek azért hangot is adott, meg annak is, hogy tíz éve játszottak utoljára a hajón, de ide vissza jönni mindig élmény. Nekünk is a parkos koncert volt az egyik legjobb bulijuk, de bátran kijelenthetjük, hogy azt a koncertet most bőven felül múlták. Nem tudom, hogy mi van az A38 gyomrában, de valamitől itt az ilyen bulik, midig úgy megtudnak dörrenni, hogy az valami hihetetlen. Ömlött mindenkiről az izzadság, alig kaptunk levegőt, amikor éppen nem ugráltunk, vagy a fejünket ráztuk, de mégis egy emberként ordítottuk, hogy „DESTROY EVERYTHING” Van valami szép, valami elbűvölő mégiscsak ebben a magyar közönségben. Különben miért is jönnének vissza a zenészek széles mosollyal az arcukon?
Ha értékelnem kell az estét, akkor engedjétek meg, hogy egy barátomat idézzem. 10/11-es buli volt! Nagy Mastodon rajongó vagyok, de az idei őslény koncertet messze kenterbe verte a Hatebreed. Remélem, hogy a srácok lendülete, energiája továbbra is megmarad és egy kicsit jobb lemezt csinálnak, mint az utolsó, de soha rosszabb bulit, mint ez volt. Eszméletlen jól éreztem, éreztük magunkat. Ordítottunk teli torokból és együtt ráztuk, mind az öklünket. Köszönöm, a zenekarnak, hogy megint megmutatták, hogy mire képesek, még akkor is, ha fogyva vannak, bár törve nem, illetve köszönöm, hogy ilyen kibaszott jó közönség vagyunk!
FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.
