Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat. Tizenöt éve elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy a QOTSA-ról valaha is valami rosszat fogok mondani, nem beszélve arról, hogy erős feszengéssel hallgatom végig valaha egy albumukat is. Hülye vagy?! Egy Songs For The Deaf után?! Hát mekkora tanítás volt az a lemez? Mellé dobva az igazán nyers első lemezüket, meg a szintén zseniális Rated R-t, és tényleg hihetetlennek tartottam akkor, hogy a QOTSA valaha is tud majd hibázni. Hát tud…

Az Era Vulgaris volt az a pont (2007), amikor úgy éreztem, hogy már nem érdemes önmagához hasonlítani a zenekart. A … Like Clockwork még pár szép pillanatot megidézett, de összességében nem hagyott bennem semmi maradandót. Késztetést meg nem is éreztem, hogy újrahallgassam. Az idei Villains sem kecsegtetett túl sok jóval az előzetesen megszellőztetett dalok alapján.

Az érzelmeket megpróbáltam most félre tenni, és adtam még egy esélyt a QOTSA új érájának. De talán így még rosszabb volt hallgatni őket. Letudom gyorsan a jegyzetelés pozitív oldalát: a Fortressben van legalább 8 ütem, ami tök jóra sikerült, (előrebocsátom: egy óra múlva biztos nem fogok rá emlékezni) Un-Reborn Again jó basszussal kezdődik, és magához képest zúzós is a refrén. A Hideaway fullos lett volna ’67-ben egy viharvert soul énekes előadásában. Nem gondoltam volna, hogy a The Evil Has Landed lesz a legjobb dal (előzetesen reménykedtem, hogy ilyesmi, csak borultabb és vaskosabb lesz a lemez). Ennyi..

Itt most észérvvel nem nagyon tudok kiállni. Saját véleményem szerint, kár volt most ezzel tovább csökkenteni az internet helytárját. Amit fent felsoroltam, az jóindulattal is nettó 8-10 perc, és jónak (még csak nem is kiemelkedően jónak) tekinthető. Mellette meg olyan elidegenítési technikákkal jött elő Josh Homme, mint a The Way They Used to Do-ba rakott bot egyszerű taps dobjára swing ének, vagy a Misfits ízű Head Like a Haunted House mínusz a punk érzés, vagy a Domesticated Animals gyermekmondóka refrénje. Nagyon hiányzik belőle az a valami, aminek az ellensúlya volt anno, hogy Homme rájött, hogy jól tud énekelni bonyolultabb dolgokat is. Zeneileg erőtlen, hangzásában gyenge, hangulatában pedig csapodár, és ha van egy kis kapaszkodó is benne, nagyon könnyen kicsúszik a kezedből pár egyedinek szánt, de filléresnek sikerült megoldással.

Most sem sikerült egyáltalán meggyőzni engem, hogy a QOTSA éppen emelkedik, nem pedig zuhan. Fura az egész. Rohadt távol van már, hogy Josh Homme és a Kyuss egy mondatban elhangozzon, de most mégis kitérek az anyabandára. Brant Björk rohadt jó koncertképes ősrock produkciója, vagy John Garcia kicsit hakni ízű dolgai is inkább szórakoztatnak, mint a Villains, pedig ott is vannak fenntartások. Biztos nagy siker lesz anyagilag ez a lemez, és valószínűleg akik az Arctic Monkey vonalról ismerték meg a kőkori tranyókat, azoknak be fog jönni ez a stílusgyakorlat is. Nekem nem igazán.   
2/5