
Mastodon - Emperor Of Sand (Reprise Records, 2017)
Megszelidült óriás tenyerén tökéletes mandala

Wesley Eisold – azaz a Cold Cave – zenéje valahol az öröm és a fájdalom között egyensúlyoz immáron éppen tíz éve. A zseniális költő, dalszerző formációja április 11-én visszatér Budapestre, hogy a Dürer Kertben vonjon minket sajátos bűvkörébe.
Április 21-én jelenik meg az Incubus nyolcadik, találóan 8 címre keresztelt nagylemeze, mely az első korong lesz a 2011-es If Not Now, When? óta. Erről került nyilvánosságra a Glitterbomb, amely ezúttal egy nyugisabb szerzemény lett, ellentétben a korábban megszellőztetett Nimple Bastarddal. A félig-meddig dalszöveges videó érdekessége, hogy benézhetsz általa a banda próbatermébe, szóval a rajongók már csapkodhatják is a play gombot.
Ahogy arról már korábban beszámoltunk, egy hónap múlva jelenik meg az Ossian soron következő nagylemeze Az Igazi Szabadság címmel, melyről az első klipes dal máris meghallgatható!
Az olasz doom Isten, az Ufomammut bevetette magát a stúdióba, hogy egy újabb remek, mélyre hangolt anyaggal tépje le a fejünket. Az albumról eddig annyit tudunk, hogy a "8" munkacímet viseli. Hogy ez így is marad-e azt még nem tudjuk, de a hajtás után találtok egy stúdióvideót!
Rég nem voltam hardcore buliban, így igazán megörültem, amikor a buli előtt pár nappal értesültem a Trash Talk hazai fellépéséről. Valahogy elkerült a híre, de még éppen időben jött a megvilágosodás! Sajnos sok turné ér ide vasárnap, illetve hétfőn, ami többnyire rá is nyomja a bélyegét a hangulatra, hogy messzire ne menjek példáért, az Anthrax szombaton fékevesztett, bődületes bulit adott Krakkóban, és egy "elmegy" szintűt vasárnap, mondjon bárki bármi mást. A zenésznek elvileg mindegy, de a közönség már más tészta. Ettől függetlenül a Youth Man produkciójára már félig megtelt a Dürer kisterme.
A 2017-es év igen szomorúan indult a doom szerelmeseinek, azzal, hogy a műfaj alapköve, a Black Sabbath végleg(?) letette a mélyre hangolt lantot. Ha viszont isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot. Gondolhatjuk joggal, főleg most, ugyanis szintén ez az év az, amely ellát majd minket az új vonalas, az egyszerűség, vagy bonyolultság kedvéért post-doomnak nevezhető stílus két zászlóshajójának is az új lemezével. Az Elderre még várni kell, a Pallbearer viszont gyorsan jelentkezett, hogy megmutassa mi várhat ránk a Sabbath utáni időkben. Üdvözlégy szép új világ!
Hazánk legjobb popmetal zenekara a Fish! tavaly az A38-on mutatta be diszkográfiája legfrissebb darabját, az Idő vant, amely már akkor minden várakozást felülmúlt. A lemez egy éves születésnapján szombaton ismét megtöltik a hajót, sőt másnap újráznak is. Ebből az alkalomból a zenekar frontemberével Kovács Krisztiánnal váltottunk pár mondatot.
"Mi egy death metal csapat vagyunk. Nem azok közül az átlagos bandák közül, akik most újra előszedték a régi sulis death metalt, mert az jól áll. Mi a szívünkből játsszuk ezt a zenét az érzéseinktől befolyásolva és a középpontban az ebből fakadó alkotói látomások állnak. Nekünk ez a zene az, amitől élünk és lélegzünk. Mindig és mindenkor." Ezzel a bejegyzéssel jelentkezett be az új svéd banda, melynek tagjai sokat próbált zenészek, akiket egy vagy több bandából már simán ismerhetünk.
Ugyanis a The Lurking Fear névvel illetett zenekar énekesi posztját Tomas Lindberg viszi, aki ugye az At The Gates énekese is. Mellette azonban szintén ebből a bandából Adrian Erlandsson dobos is erősíti a csapatot, aki a The Haunted tagja is. De itt van Andreas Axelsson basszusgitáron, aki a Disfear és az Edge Of Sanity tagja is. Illetve a két gitáros Jonas Stålhammar (The Crown) és Fredrik Wallenberg a Skitsystem tagja. Ők alkotják tehát azt az új csapatot, akik első lemezüket valamikor az év végén jelentetik meg a Century Media kiadónál és akik az olyan bandák által kikövezett régi vonalat kívánják követni, mint az Autopsy, Slaughter, Bathory, Repulsion, Death, Master és a Dead Strike.
Áprilisban hiánypótló eseményen vehetnek részt a hazai psychobilly rajongók, hiszen végre Budapestre látogat a műfaj dán-amerikai alapzenekara, a több mint húszéves múltra visszatekintő, horrormanírokban gondosan konzervált Nekromantix, akik nemcsak meghódították Amerika – és persze a világ – élőhalott történeteire fogékony, táncoslábú zenehallgatóit, hanem mindmáig saját hatásukon túlmutatva határozzák meg a szubkultúra jelenét.